„Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.”(Jób 22,21)

Megbékélni azzal kell, akire neheztelünk, haragszunk. Mi általában még magunk előtt is titkolózunk, letagadjuk érzéseinket, és nagy kegyesen azt mondjuk: Istenre nem lehet haragudni. Pedig lehet, sőt, nézzünk őszintén magunkba, sokszor meg is tesszük azt. Meg nem hallgatott imák, félreértelmezett Igékbe való kapaszkodás, meg nem érdemelt betegség, fájdalom, csapás, gyász, mindaz, amire azt mondjuk az emmausi tanítványokkal együtt: „Pedig mi azt reméltük, hogy…”
A testi ember minden eszközzel tiltakozik az ellen, hogy neki meg kellene halnia, ráadásul folyamatosan a halálban kellene maradnia. Mi az, hogy nem valósíthatom meg magam? Miért ne tehetnék sok jót, hisz annyi nagyszerű elképzelésem van? Miért akarja Isten, hogy feladjam magam? Lázadás, neheztelés, meg nem értés – ráadásul ilyen állapotunkban Isten is hallgat.
Az Ige azonban egyértelműen szól: békülj meg Istennel!
Péter apostol azt mondja: „Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.” (2 Pét 1,2-3)
Megismerni Istent, megismerni Jézust, ez életünk legfőbb célja, ami minden mást ennél hátrébb szorít. Ha pedig igazán megismerem Őt, akkor nincsenek kérdések, nincs lázadás, hanem csak kegyelem és békesség, igazi élet és szentség van. Akkor már nem is akarok magamnak élni, hanem egyetlen célom az ő hatalmát és erejét továbbadni az embereknek, hogy az ő királyságát képviselve, bemutassam őt mindenkinek.
Legyünk bizalommal Istenhez, béküljünk meg vele. Ő nem csap be! Ha nehéz helyzetbe enged, csak azért teszi, hogy megismerjük az ő kegyelmét, szeretetét, erejét. Ha nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk, azért nem adja, mert annál sokkal dicsőségesebbet készített. Meghalni magamnak pedig azért kell, hogy ő élhessen bennem, s legyen meg az ő akarata mindenben.

Durkó Albert