Egymásra találtunk

 Advent második vasárnapján az Őskeresztény Apostoli Egyház kiskőrösi gyülekezetét látta vendégül a Soltvadkerti Pünkösdi Gyülekezet. Látogatásukkal egy korábban bontakozó kapcsolatot erősítettek meg, feloldva ezzel egy több évtizedes visszahúzódást, távolságtartást.

A Szentlélektől vezetett alkalmon személyes megbocsátásokat és a felszabadulás örömét együtt éltük át. A vendég igehirdetők gondolatai is a kölcsönös megbocsátás és elengedés igéiről szóltak, a hetedik évről és a törvényi szombatév újszövetségi jelentőségéről. A hosszúra nyúlt alkalom kevésnek bizonyult az együtténeklésre, dicsőítésre, melybe az egész gyülekezet bekapcsolódott egy nagy énekkart alkotva. Felejthetetlen alkalom volt ez mindkét gyülekezet számára (a soltvadkerti pásztornak pedig születésnapi ajándék). Ezen az alkalmon is meggyőződtem arról, hogy a mi változás iránti hajlandóságunkra megmozdul a várakozó menny, mivel kapcsolataink rendezése Isten akarata. (Pazdernyik Pál, Soltvadkert)