„Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.” (ApCsel 2,6) Azt olvastuk, hogy zavar keletkezett, vagy más fordítás szerint nagyon meglepődtek az emberek, amikor hallották a tanítványokat más nyelveken beszélni. Nem azért lepődtek meg, mert gyönyörű nagy imaházat láttak, ami csodásan fel volt újítva, hiszen Jézus követőinek ilyen nem volt. Nem is a sok pénzüket látták, mert a tanítványoknak az sem volt. Nem is amiatt ámultak el, hogy milyen furcsa, érthetetlen dolgokat hallanak, hanem éppen ellenkezőleg, mindent tökéletesen értettek, mert Péterék az ő nyelvükön beszéltek Isten fenséges dolgairól.Ma mindenből műsort csinál az ember, el akarják kápráztatni a hallgatóságot, hogy nézettséget generáljanak, és lekössék az emberek figyelmét. Itt nem erről volt szó, hanem leszállt a Szent Szellem, és betöltötte őket olyan szinten, hogy a városban lévők mind a saját nyelvükön hallottak erről. Akik külföldről jöttek az ünnepre, mind a saját anyanyelvükön hallották Isten üzenetét, mert a nyelveken szólás ajándéka által a Szent Szellem megszólította őket a tanítványokon keresztül.Az Isten Szelleme ma is meg akar szólítani embereket rajtunk keresztül. Ma is ugyanaz a célja, hogy hallják az ő üzenetét, és az lekösse őket. Olyan nagyszerű látni, hogy összefutott a sokaság, amikor ezt látták és hallották. Megállította az embereket abban, amit addig csináltak, és úgy érezték, hogy közeledniük kell, hogy hallgatniuk kell arra, ami ott elhangzott. Azt gondolom, hogy ha Isten Szelleme betölt bennünket, és az ő üzenetét mennyei erővel hirdetjük, akkor az emberek meg fognak állni.Vegyük figyelembe, hogy az ő nyelvükön kell beszélnünk. Legyünk érzékenyek a Szent Szellem vezetésére, hogy mit mondjunk, és mit ne...

  „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (ApCsel 2, 1–4) Jézus megparancsolta az apostoloknak, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, amíg el nem jön hozzájuk a Szent Szellem. Az ígéret szerint a Szent Szellem vétele által mennyei erővel ruháztatnak fel abból a célból, hogy tanúi legyenek a feltámadt Jézus Krisztusnak. Tekintve, hogy az elhívásuk után három és fél évet együtt töltöttek a Mesterrel, és mind elméletben, mind gyakorlatban a legjobbtól tanultak, nagyon figyelemre méltó az Úr Jézus erőteljes utasítása, hogy ne kezdjenek hozzá semmilyen szolgálathoz a Szent Lélek ereje nélkül. Nem mondta, hogy megtörtént a felkészítésük, már készek a feladatra. Ellenkezőleg, a mennyei erő nélkülözhetetlen volt számukra a szolgálatban!A helyzet az, hogy az erő hiánya közömbösségből fakadó semmittevéshez is, de egyfajta erőlködő aktivitáshoz is vezethet. A mennyei erő hiányát pótolni is igyekszünk sokszor emberi ötletekkel, szervezéssel, sok beszéddel és magyarázatokkal.Talán az imádkozásra szánt idő drasztikus lecsökkenése közösségi és egyéni szinten oka lehet az erőtlenségnek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak imádkozni kell, de általában pont arra nem marad idő. Az imádkozás nem old meg mindent, de hiányában a szellemi élet testi vagy csupán értelmi szintre süllyed.Gyánó László testvér azt mondta, hogy mikor az Szentlélek elkezdte benne a munkáját, imádkozni vágyott. Nagyon szíven ütött ez a...