Ünnepi alkalomra került sor a Magyar Pünkösdi Egyház Tápiószentmártoni Gyülekezetében, ugyanis Klement András, a gyülekezet presbitere és felesége, Ibolya augusztus 30-án ünnepelték 50. házassági évfordulójukat.

Klement András Tápiószentmártonban született a család második gyermekeként és fiatalkori éveit is a szülőfalujában töltötte. Hitéletét a Tápiószentmártoni Pünkösdi Gyülekezetben kezdte és a mai napig itt végzi presbiteri szolgálatát.

Mórócz Ibolya Szőnyben született első gyermekként. Gyermekkorát és fiatal éveit Ácson töltötte, hitéletét pedig a Komáromi Baptista Gyülekezetben gyakorolta, melyet alámerítkezéssel Neszmélyen meg is pecsételt.

András és Ibolya 1974 nyarán találkoztak Tahiban. Ahogy mondani szokták, szerelem volt első látásra, mert Ők már akkor tudták, hogy együtt, és az Úrral szeretnék folytatni közös életüket. Egymás iránti szeretetüket, szerelmüket 1975. augusztus 30-án pecsételték meg – házasságukra Makovei János testvér kért áldást.

Négy gyermekük született – Ibolya, András, Tibor és Erika, akik mind az Úr gyermekei, valamennyien házasok és Isten öt csodálatos unokával gyarapította a családot.

Az elmúlt 50 évben többször megtapasztalták Isten szeretetét, kegyelmét és gyógyító erejét. Mint sok friss házas, ők is sok mindenen mentek keresztül, de Isten minden helyzetben jelen volt.

Isten megtartó és gyógyító erejét többször is megtapasztalták.

Tibor fiuknál 2004-ben súlyos rákbetegséget diagnosztizáltak, ami azonnali orvosi beavatkozást igényelt. Ebben az időszakban a család apraja-nagyja minden nap Isten elé vitte a gyógyulás kérését, és az ima meghallgattatott, mert Tibor még abban az évben meggyógyult.

2019-ben Ibolya krónikus bélgyulladással került kórházba. A COVID vírus miatt minden zárlat alatt volt, de Isten így is gondoskodott róla és olyan ajtókat nyitott meg, amin keresztül Ibolya mihamarabbi kórházi ellátása megoldódott. Mint minden helyzetben, akkor is Istenhez fordultak és a mai napig minden nap közös imával és hálaadással zárják a napot.

Az 50 éves visszatekintést Cartoletti Norbert, a gyülekezet lelkipásztora végezte, a Lukács 24,13 alapján: „Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek..”

A kor előrehaladtával földi sátorházuk omladozik, de mind a mai napig megsegítette az Úr Őket, és a szolgálatukat folytatják, amíg a mennyei trombitaszó hallatszik.

András egy kedves régi Hitünk énekei dal első sorával kívánta Isten áldását mindenkire, és magukra is a továbbiakban: „Bízom benned Uram Jézus, benned bízom egyedül.”