A Magyar Pünkösdi Egyház Dudari Gyülekezete fennállásának 75. évfordulóját hálaadó istentisztelettel ünnepelte 2024. szeptember 8-án. Bár már 1948-ban is tartottak alkalmat a későbbi gyülekezeti tagok, de az első hivatalos istentiszteletre 1949 februárjában került sor.

Cieklinski János, a gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a jelenlévőket, és megemlékezett a Dudari Gyülekezet megalakulásáról, ami id. Kovács Kálmánné történetéhez kapcsolódik. 1945-ben id. Kovács Kálmánné fiait Malenkij robotra vitték, és 9 évig nem látta őket, emiatt tragikus lelki állapotba került. Elkezdte komolyan keresni Istent lelki megnyugvásért, de a református templomban megszólták a buzgósága miatt. A rokonai a maguk módján próbáltak neki segíteni, és elvitték magukkal egy emléktábla avatásra, hogy kicsit kikapcsolódjon, de amikor átutazóban Súrra érkeztek, Kovács Kálmánné Isten vezetését követve leszállt a kocsiról, és hívőket kezdett keresni. Pont pünkösdieket kérdezett meg, hogy vannak-e ott hívők. Erről a találkozásról hamar értesültek a csetényi pünködiek is, és mivel Kovács Kálmánnénak rokonai is voltak közöttük, ezért szorgalmasan látogatták egymást, hetente összejöttek, énekeltek, imádkoztak, Bibliát olvastak.

A református pap megpróbálta megállítani az eseményeket, és szembefordítani Kovács Kálmánnéval a rokonait, de ők látták a változást, hogy az asszony addig csak sírni tudott, újabban pedig már mosolyogni is. Az összejöveteleket eleinte Kovács Kálmánnénál tartották, majd mikor az Úr meggyógyította hosszas betegségből (TBC-ből) ifj. T. Varga Józsefnét, onnantól fogva náluk gyűltek össze, mivel ott több hely volt.

1949. február 5-én a Dudari Evangéliumi Pünkösdi Gyülekezet 11 fővel hivatalosan is megalakult. A közösség a külső és a belső támadások ellenére szaporodott, az alkalmakon betegek gyógyultak meg, és emberek Szent Szellem keresztséget nyertek. 1953-ban már 41 fő volt a tagok száma. Annak az időszaknak nagy bizonysága, hogy Isten megígérte Kovács Kálmánnénak, hogy a fiait hazasegíti –– ez meg is történt 1953. november 24-én. Az Úré mindenért a dicsőség.

Tóth Edina Kitti, Dudar község polgármestere is jelen volt az ünnepi istentiszteleten. Köszöntőjében elmondta, hogy az elmúlt 14 év alatt, amióta polgármesterként dolgozik, a Dudari Pünkösdi Gyülekezettől csak jót kapott, és rengetegen támogatták a munkáját. Istentől pedig mindig kapott erőt, hogy a feladatokat elvégezze, és ne változzon rossz irányba.

Földesi Tamás, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke elmondta, hogy 19 éves koráig ebbe a gyülekezetbe járt, itt is merítkezett be.

A délelőtti istentiszteleten az Ige segítségével a visszanézésről, az emlékezésről és a hálaadásról beszélt, délután pedig az előretekintésről.

A délelőtti igehirdetésben elmondta, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a fiatal generáció majd feltölti az idősebbek helyét, és csak ennyi történik. De ez nem pontos. A következő generáció az nem az előző helyettese, hanem annak hagyatéka. Fontos, hogy tudatosan hagyjanak az előző generációk olyan szellemi hagyatékot, ami gyümölcsözővé teszi a következő generációkat is. Ezért is fontos visszatekinteni a múltba.

Az 1940-es években Isten belépett a fájdalmakba, nehézségekbe, elhívott egy szomorú szívű asszonyt, és rajta keresztül Isten kegyelme kiáradt az egész családjára, és kinőtt belőle egy gyülekezet. A nehéz helyzetekben sokszor megnyílik az emberek szeme arra, hogy a természetfelettiben keressék a megoldást, mert világosan látszik, hogy természetes szinten nincs megoldás.

Az 5Móz 8,1-18 igeversei alapján arról beszélt, hogy emlékezni és visszatekinteni fontos: a jó időkre és a rossz időkre is. Ha csak a jóra emlékezünk, nem tanulunk a rosszból, ha pedig csak a rosszat nézzük, akkor nem látjuk meg Isten munkáját, és rossz következtetéseket fogunk levonni. Az ördög munkája az, amikor csak az egyik oldalt mutatja meg.

Isten az egyénben is gondolkozik, de egy népben is gondolkozik. Ezért Istennek vannak olyan üzenetei, amik egy emberöltőn belül nem is értelmezhetőek, de Isten összekapcsolja a generációkat, és több generációt tekintve már látjuk, hogy mit szeretne mondani és tenni.

Fontos végiggondolni, hogy mi minden történt a saját életünkben, hogy azokká váltunk, akik most vagyunk.

Isten hordoz minket – hordozva lenni jó, mert nem mi fáradunk, hanem Isten ereje lendít át olyan mélységeken, amihez a saját erőnk kevés. Képessé válunk olyasmire, amit magunktól nem tudtunk volna megtenni. Az életünk nem a saját erőnkön alapul, hanem van egy Istenünk. Mindig akkor fáradunk el és égünk ki, amikor a saját erőnkre támaszkodunk, és nem Isten tenyerében nyugszunk meg.

Miért engedi be Isten a népét pusztai, embert próbáló körülmények közé? Hogy megpróbálja, hogy nyilvánvalóvá legyen, mi van a nép szívében. A történelem mindig produkál nehéz időszakokat, éveket. Isten hordoz, nem veszi le az irányítását a népéről, de beviszi a pusztába. A puszta jó hely arra, hogy kiderüljön, mi van a szívben. Valójában az vagy, aki a próba alatt, a prés alatt vagy. Jó időszakban mindenki tud jó lenni, viszont a nehéz időszakok mélyreható változásokat hozhatnak. Ez nemcsak a személyes életünkre, hanem gyülekezetek életére is igaz. Ha jól reagálunk arra, amit a puszta tükrében látunk, akkor mély változások történhetnek.

A felnőttkor azt jelenti, hogy tudjuk tűrni a hiányokat, ha nem kaphatjuk meg azonnal azt, amire vágyunk, vagy amire szükségünk van. Isten a megvonásban, a nehézségekben tolja ki ezeket a határainkat. A gyengeségben az Úr ereje tud munkálkodni, ha hozzá fordulunk, és az ő ereje lesz a miénk, amikor a saját erőnkből kifogytunk.

Attól él egy ember és egy gyülekezet is hosszú évekig, ha magához veszi az Isten igéjét – ez az a természetfeletti táplálék, ami életben tart. Ha eltűnik az élő ige, eltűnik az életerő is. “Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Mt 4,4

Jehova Jire jelentése: Isten gondoskodik, de azt is jelenti, hogy Isten már látja a megoldást. Mi még nem biztos, hogy látjuk, de az Úr már látja. Az emberről való gondoskodás maga Jézus Krisztus, aki megoldotta a bűn problémáját. Ha visszanézünk a saját történetünkre, látni fogjuk, hogy Isten eddig is gondoskodott rólunk, ezért jó reménységben lehetünk afelől, hogy a jövőben is meg fogja ezt tenni.

Isten nevel minket, fegyelmez minket, mert igazán a gyermekei vagyunk. Olyan karaktert formál belőlünk, ami Jézus Krisztushoz hasonló.

Az Ige javaslata bőség idejére, amikor jól mennek a dolgok: ne bízzuk el magunkat, és ne tulajdonítsuk magunknak a bőséget, ne mondjuk, hogy a saját erőnk, hatalmunk szerezte azt. Ha történelmi távlatban meg akarunk állni és megtartani a gyümölcsöket, maradjunk alázatban, és tulajdonítsuk Jézusnak, ami történik. Amíg Istennek tulajdonítjuk a bőséget, addig birtokoljuk azt, de ha magunknak, akkor elveszítjük.
Isten arra a szövetségre néz, amit Jézus Krisztusban kötött velünk, és ez a szövetség az alapja mindennek, amit tesz. A szövetség a Bibliában a két fél között köthető legerősebb kötelék. A hívő ember, a gyülekezet létének alapja az új szövetség. Aki igent mond erre, azt Isten befogadja ebbe a szövetségbe. Ami megtart hívő emberként a szolgálatban, az Úr követőjeként, az ez a Jézus Krisztus által kötött örök szövetség.

A délutáni alkalmon Földesi Tamás az 1Kir 19,4-12 alapján beszélt Illés történetéről. Akháb és Jézabel királysága alatt fizetett Baál papok voltak, és a nép sokszor fordult hozzájuk az élő Isten helyett. Ez az igerész a Kármel hegyen történt hatalmas győzelem utáni időszakról szól. Azt várná az ember, hogy ez után a hatalmas áttörés után, Illés próféta a csúcson lesz, de ehelyett összetörik, elmenekül, elbújik és kudarcosnak érzi magát.

Amikor valakinek szorongással, pszichés nehézségekkel kell megküzdenie, és fél szembenézni a kihívásokkal, nem tudatosan sokszor az alvásba menekül. Illés is így tett. Valószínűleg egy mély, depressziós időszakban volt, inkább lefeküdt aludni. De Istennek annyira fontos volt a próféta, hogy küldött hozzá egy angyalt, és gondoskodott a fizikai szükségeiről. Illés evett-ivott, de olyan nagy volt a nyomás, hogy hiába látott angyalt, újra elaludt. Velünk is előfordul, hogy annyira „kifektet” minket az élet, hogy még egy angyali jelenés sem elég, nincs erőnk, és a gondolkodásunk is teljesen beszűkül. De Isten angyala másodszor is eljött Illéshez. Isten nem akar benne hagyni minket sem a kiégettségünkben, a nehéz, depressziós időszakokban. Amikor elfáradunk a szolgálatban, a küldetésben, újraindulni mindig erőnket meghaladó feladat.

Az ember lelke Isten Igéjével és erejével él. Amikor Isten megszólít bennünket, akkor újra erő támad a tagjainkban, a lelkünkben, megújul az elhívásunk, a küldetésünk, a cél kitisztul, és képessé válunk arra, hogy tovább menjünk.

A mai korban az út, ami előttünk van, erőnk felett való, és csak Isten erejével, a mennyei táplálék segítségével fogjuk tudni betölteni a küldetésünket.

Illés a másodszori szólítás után erőt kapott, és 40 nap és 40 éjjel ment egészen a Hóreb hegyig, hogy találkozzon Istennel, ahol az Úr új szakaszba akarta vezetni Illést és megújítani a küldetését.

Kétféle realitásban élünk: az egyik a természet szerinti, ami leszív, kifáraszt, a másik a természetfeletti, ami viszont feltölt, és az ember lelkét újraéleszti, de ez csak az Isten jelenlétében történhet meg. Ha a Szentlélek munkáját nem engedjük be az életünkbe, akkor mindig a földi realitások rabjai leszünk.
Illés a Hóreb hegyen bement a barlangba, és újra elaludt. De Isten szólt hozzá, és kérdezett. Isten mindig tud olyat kérdezni, ami a szívünkig hatol.

Ha azért vagy valahol, mert valami elől futsz, abban még nincs cél. A menekülés az valami elől futás, és nem küldetés. De ha Isten megérint, feltölt erővel, és megmutatja a célt, akkor nemcsak azt fogod tudni megválaszolni, hogy honnan jössz, hanem azt is, hogy hová mész. Ha odaállsz, ahol az Úr fog elvonulni, akkor az életed nem marad ugyanolyan, mert Isten azért akar ott elmenni, mert te ott vagy, és valamit meg akar változtatni az életedben, helyre akarja billenteni azt, ami téged kibillentett.

Végül biztatta a jelenlévőket, hogy keljenek fel, jöjjenek ki a barlangból, keressék az Urat, mert ő meg tudja mutatni a küldetésük irányát.