A gyülekezet a világ reménysége! – V. Ideje Elhinned Országos Pásztor- és Vezetői Konferencia

2025. március 12.

 
 

2025. február 28 – március 1-jén rendezték meg az V. Ideje Elhinned Országos Pásztor- és Vezetői Konferenciát, melyen közel ötszázan vettek részt. Az igei üzeneteket Samuel Peterschmitt, a mulhouse-i Porte Ouverte (Nyitott Ajtó) Gyülekezet vezető lelkésze és Johannes Schneider, a németországi Ecclesia Gyülekezetek vezetője osztották meg.

Az idei konferencia témája a Róma 8,19 igevers alapján A gyülekezet a világ reménysége volt:
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” 

A gyülekezet gyümölcstermő vagy elrettentő
A péntek reggeli nyitó üzenetet Johannes Schneider osztotta meg a Márk 11,12-25 igeversek alapján.
A fügefa elszáradásáról szóló történetet olvasva egy más képet kapunk Jézusról, mint amit eddig megismertünk. Jézus eddig betegeket gyógyított, halottakat hívott ki a sírból, most pedig megátkozott egy fügefát. A fügefa jól nézett ki, szépek voltak a levelei, virágzott, látszólag minden rendben volt vele, gyümölcsöt azonban nem termett. Jézusnak ennyi elég volt ahhoz, hogy megátkozza.
A fügefa Isten népét jelképezi. Ha a nép, a gyülekezet nem gyümölcstermő, akkor elrettentő. Radikálisnak tűnik, de élet-halál kérdésről van szó, ezért nem lehet nem radikálisan hozzáállni. Az Úr meginti, megtisztítja a népét, mert életet szeretne fakasztani, nem pedig halált.
Sok esetben a gyülekezetek elkezdenek saját „maguk körül forogni” és amikor ez bekövetkezik, akkor elveszítik a funkciójukat. A gyülekezetek nem azért léteznek, hogy a pásztoroknak legyen munkahelyük, hanem azért, hogy az imádság házává váljanak minden nemzet számára.
Amikor Jézus megtisztítja a templomot, a következőt mondja: „Nincs-e megírva: »Az én házam imádság háza lesz minden nép számára«? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” (Márk 11,17)
A gyülekezet gyümölcstermő vagy elrettentő. Imádság háza vagy rablók barlangja. Ha nem foglalkozunk a küldetésünkkel, akkor megraboljuk az embereket az örök élettől. Az a gyülekezet, amelyik nem misszionáriusbeállítottságú, elrettentő.
Hogyan válik a gyülekezet imádság házává? Jézus megadja a választ – higgyetek Istenben!

A mennyei modell
A második üzenettel Samuel Peterschmitt szolgált a jelenlévők felé a Máté 16,15-18 alapján.
Jézus nem azt mondta Péternek, hogy ő fogja felépíteni a gyülekezetet, hanem azt, hogy Jézus fogja felépíteni a gyülekezetet Péter által. A legcsodálatosabb dolog, amikor azt mondhatjuk, hogy Isten építi a gyülekezetünket. Azonban ez csak úgy lehetséges, ha valóban Isten akarata szerint cselekszünk.
Amikor egy gyülekezetet vezetünk, biztosak lehetünk abban, hogy lesznek viharok, lesznek próbálkozások, amivel az ördög meg akarja majd akadályozni, hogy hatást gyakoroljunk a társadalomra. Csak az a gyülekezet tud a világ reménysége lenni, amelyik tudatában vannak, hogy szellemi harc zajlik és az Isten erejével tud erre reagálni.
Reinhard Bonnke mondta, hogy „Ahol méz van, ott összegyűlnek a méhek.” Sokszor azzal vagyunk elfoglalva, hogy összegyűjtsük a méheket, miközben inkább arra kellene törekednünk, hogy legyen méz és akkor jönni fognak a méhek. Amikor az emberek látják Isten dicsőségét, akkor jönni fognak.
A 2Mózes 25,8-9-ben a következőt olvassuk: „Készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam! Egészen úgy készítsék el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!” Isten csak abban a modellben lakozik, aminek a terveit ő készítette – nem költözik be olyan házba, amit nem ő irányít.
Ha azt akarjuk, hogy jöjjenek a méhek, akkor mézet kell nekik kínálni. A méz Isten jelenléte, ami csak akkor jön, ha az ő akarata szerint járunk el. Ugyanúgy, ahogy Mózesnek Isten modellje szerint kellett építkeznie, a pásztoroknak Krisztus tanításait kell továbbadniuk.

A megbízás nagyobb az életednél
A pénteki utolsó üzenetet ismét Johannes Schneider osztotta meg. Az alapigét János evangéliumából olvasta: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” (János 12,24-26)
Jézus királysága nem önmegvalósításról, hanem önátadásról szól. Ahhoz, hogy megnyerjük az életet, először le kell mondanunk róla. Meg kell értenünk, hogy az elhívás, a megbízás, amit Isten ránk bíz, nagyobb a mi életünknél. A Mózesnek és Dávidnak adott megbízások nagy része azután teljesedett ki és termett gyümölcsöt, amikor ők már nem éltek. Nem ragaszkodtak ahhoz, hogy meglássák a szolgálatuk eredményét, nem akarták maguknak tulajdonítani a dicsőséget, mert tudták, hogy Isten terve náluk sokkal nagyobb – alázattal végezték azt, amire Isten elhívta őket.
Sok pásztor fenyegetve érzi magát, amikor más felkent szolgálókkal találkozik, mert félti a pozícióját. Pedig az áldott szolgáló nem fenyegetés, hanem ajándék Isten királysága számára. Pásztorként nem arra kell törekednünk, hogy mi legyünk a legnagyobbak, hanem arra, hogy megkeressük azokat az Izsákokat és Jákóbokat, akikkel együtt folytathatjuk a munkát. Meg kell keresnünk a szellemi örököseinket és ünnepelnünk kell őket, amikor nagyobbak lesznek nálunk.
Isten királysága akkor győzedelmeskedik, ha a következő generáció többet ér el az előzőnél. Ne féljünk a következő generációtól, hanem hatalmazzuk fel őket a szolgálatra!

Szent Szellemmel telve
A szombat reggeli első szolgálatot Samuel Peterschmitt végezte, mely során a pénteken elkezdett mennyei modell témát folytatta és a Szent Szellem erejéről beszélt.
Az az egyház, amelyik hatást tud gyakorolni a világra, Istentől függ. A Szent Szellemtől várja a vezetést és az igére alapoz. A szellem és az ige nem egymástól független, hanem egyszerre kell jelen lennie mindkettőnek az életünkben.
Az Apostolok Cselekedeteiben a következőt olvassuk: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. … Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek…” (ApCsel 1,4-8)
Jézus felhívja a tanítványok figyelmét arra, hogy ne menjenek sehova a Szent Szellem nélkül, mi mégis sokszor elindulunk és elkezdjük megvalósítani a saját elképzeléseinket, anélkül, hogy megvárnak, mit mond a Szent Szellem.
Csak az az egyház tud hatást gyakorolni a világra, amelyik hatást tud gyakorolni a szellemvilágra. A szellemvilágot azonban nem a teológia fogja megérinteni, hanem a Szent Szellem ereje. A Szent Szellem nélkül nem tudunk hatást gyakorolni a világra!

Higgadt harcos
A szombat délelőtti második alkalmon Johannes Schneider hirdette Isten igéjét, melyhez az alapigét Júdás leveléből olvasta: „Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére, köszöntését küldi az elhívottaknak, akiket az Atya Isten szeretett, és Jézus Krisztus megtartott; irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen. Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyser s mindenkorra a szentekre bízatott.” (Júdás 1,1-3)
A hit, a keresztény élet harcokkal jár és a pásztorok feladata és felelőssége az, hogy felkészítsék a szolgálókat arra, hogy helyt tudjanak állni ezekben a harcokban.
Ilyen harci terület lehet az elismerés iránti vágy, Isten igazságának hirdetése egy gyorsan változó világban, mások terhének hordozása, illetve az, hogy nem test és vér ellen, hanem démoni támadások ellen kell harcolnunk.
A harc sokszor nem a színpadon, hanem a kulisszák mögött zajlik. Az egyik legnehezebb harci terület, amikor saját magunkban csalódunk. Az ördög nagyon jól ki tudja használni ezeket a pillanatokat és pontosan tudja, hogy kinél mivel lehet elérni azt, hogy feladás közeli állapotba kerüljön. Magunkban csalódhatunk, Istennek azonban nem tudunk újat mondani. Pontosan tudta, hogy milyen területeken fogunk elbukni, milyen csatákat fogunk vívni, még mielőtt elhívott volna minket.
Az életben sok csatát kell megvívnunk, de a csata magában hordozza a táplálékot is. Miután Sámson megölte az oroszlánt, mézet talált benne – a holnapi szellemi táplálék, a mai küzdelemben rejlik.

A szombat délután egy panelbeszélgetéssel kezdődött, mely során Németi Zsolt Kalupka Jánossal, a Magyar Apostoli Egyházhoz tartozó Naphegy Gyülekezet vezető lelkészével, Fóris Tamással, a veszprémi Vekker Keresztény Közösség lelkipásztorával, Szerdi Szilárddal, a Magyar Pünkösdi Egyház Kecskeméti Gyülekezetének lelkipásztorával és Mike Sámuellel, a Kecskeméti Baptista Gyülekezet lelkipásztorával beszélgetett a konferencia témájával kapcsolatban.

A látás fontossága
A konferencia utolsó üzenetét Samuel Peterschmitt osztotta meg, melyhez a Példabeszédekből olvasta Isten igéjét: „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.” (Péld 29,18)
Ha az életünkben, a gyülekezetünkben nincsen kijelentés, ha nem kapunk látást Istentől, akkor arra megyünk és azt tesszük, amit mi magunk jónak látunk. Ebben az esetben nagyban befolyásolhatnak minket a körülmények, a külső tényezők. Azonban, akinek igazi látása van, az nem engedi, hogy elbizonytalanítsák, hogy jobbra-balra rángassák, mert tudja, hova tart.
Ahhoz, hogy belelépjünk egy látásba, hitre van szükségünk. Hinnünk kell abban, amit Isten mutat és rá kell lépnünk arra az ösvényre, amit ő kijelölt a számunkra. Amikor bennünk él az isteni látás, akkor nem számít, milyen kihívásokkal kell szembenéznünk, mert tudjuk, hogy ezen az úton kell járnunk. Bíznunk kell abban, hogy ha Isten látást adott nekünk, akkor gondoskodni is fog rólunk.
Isten konkrét céllal hívott el minket, ezért fontos, hogy kérjünk kijelentést az Úrtól és keressük azt a látást, amit Isten a mi életünkre és a gyülekezetünkre nézve szánt nekünk. Ha van egy kijelentésünk, akkor tudjuk, hogy merre kell mennünk, tudjuk, hogy milyen döntéseket kell meghoznunk. Ha Isten tervében járunk, akkor azt is tudhatjuk, hogy Isten velünk lesz az úton. Azonban, azt se felejtsük el, hogy ha kilépünk a látásból, akkor kilépünk az áldásból is.

A konferencián elhangzott összes üzenet visszahallgatható az Ideje Elhinned YouTube csatornáján:

2020