Lelki alkalmat szerveztek a Magyar Pünkösdi Egyház fenntartásában lévő Premier Művészeti Szakgimnázium, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Szegedi Tagintézményében, mely során Bányik Roland börtönmisszionárius szolgált a diákok felé.

Az alábbiakban Csóka Mónika beszámolóját olvashatjátok:

A közösségünk fenntartásában levő Premier Művészeti Szakgimnázium, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Szegedi Tagintézményében immáron a második tanéve indult el a kihívásokkal teli, úttörő lelki munka. A túlnyomó részt nem keresztényi háttérből érkező, a művészetek terén azonban igen tehetséges fiatalok között Csóka Mónika hittanoktatóként, Csóka Efraim pedig iskolalelkészként, illetve mentálhigiénés lelkigondozóként végzi a munkát, melynek része heti két tanórában a személyiségfejlesztő fókuszú hittanoktatás, és a személyes lelkigondozói segítségnyújtás a diákok, szülők, és a tanárok számára. Ennek a szolgálatnak a keretében idén márciusban első alkalommal került megszervezésre egy iskolai szintű lelki alkalom, melynek során Bányik Roland a Változásról tartott értékes, inspiráló előadást, illetve a gyülekezetéhez tartozó Lalu, moderntáncos beszélt a megtéréséről nemcsak szavakkal, hanem önmaga által összeállított táncos koreográfiával is.

Roland interaktív jellegű előadásában beszélt az életutunk során megélt különféle változásokról, a szilárd alapokon nyugvó emberi élet három nélkülözhetetlen alappilléréről, az „értékes vagyok”, „tartozom valahová”, „képes vagyok rá” életérzésről, és személyes megtérésének a történetén keresztül arról a mélyreható változásról, átalakulásról, amit egyedül csak Isten adhat meg mindannyiunk számára. Előadásában többek között hangsúlyozta, hogy „…amikor rátok nézek, nem csak énekeseket, zenészeket, táncosokat látok, hanem egy kincset, értéket, akikre Isten építeni akar.” Az őszinte, mély, és hiteles, ugyanakkor könnyed humorral fűszerezett gondolatok nagy hatással voltak a fiatalokra, mélyen megmozgatták őket. Visszajelzéseikben így fogalmaztak: „mintha mindig is ismertük volna egymást”, „jó volt látni, hogy vannak még jó emberek a földön, akik nem azt a rosszat adják tovább, amit kaptak”, „sírtam, hogy valaki képes így megváltozni”, „az volt a jó, hogy nem erőltette ránk a hitét”.

Hálával és örömmel tekintünk vissza erre az alkalomra. Isten megáldotta a bátor kilépésünket, az új kezdeményezést. Hisszük, hogy Isten valóságát, szeretetét a fiatalok világához közelebb hozó, új hagyomány megteremtésének az első lépését tettük meg. Abban is reménykedünk, hogy az elhintett gondolatok a maguk idejében életre kelnek.