Sok szülő gyermeke kamaszkorát éli meg a legnehezebben. Nemrég olvastam egy érdekes meghatározást a tinédzser korra vonatkozólag. Az egyik szakkönyv az „áthuzalozás időszaknak” nevezte ezt az életciklust. Mások azon a véleményen vannak, hogy a tizenéves életkor olyan, mint egy betegség, pl. mint a kanyaró, vagy mumpsz, amin egyszerűen túl kell jutni, lehetőleg minél kevesebb tünettel és szövődménnyel.

A változás kora
A tinédzserkor egy második születés, amikor is a gyermekből megszületik a felnőtt. Vagyis a tinédzser kor azt az átmenetet jelenti, amikor már nem vagyok gyerek, de még nem vagyok felnőtt sem. Ilyenkor a hormonok hatására rengeteg változás megy végbe a fiatalokban. Testük mellett az érzelemviláguk és a gondolkodásuk is átalakul. Ilyenkor keresik a válaszokat életük alapvető kérdéseire, miközben egyre jobban próbálnak eltávolodni szüleiktől, és egyre inkább szeretnének megfelelni kortársaiknak, megkérdőjelezve eddigi életük viselkedési szabályait és erkölcsi, hitbeli értékeit is. A legfontosabb kérdések ilyenkor: Ki vagyok én? Miért élek ezen a világon és mi a feladatom, célom ebben a világban? Hogyan ismerhetem meg Isten életemre vonatkozó tervét? Hogyan tudom megtalálni a nekem megfelelő munkát, foglalkozást? Hogyan lesz belőlem jó férj, feleség, édesapa, édesanya? Mi lesz velünk és a világgal? Milyen jövő áll előttünk? Hosszasan folytathatnánk még.

A hős és a nyilak
Sok szülő találkozik ebben az életkorban gyermekének lázadásával. Nyílt ellenszegüléssel, heves és hangos véleményütközéssel, vagy pont az ellenkezőjével: befelé forduló tizenévesével, aki bezárkózik a saját világába, vagy az online térbe menekül és állandóan a közösségi platformokon éli életét. Az Isten igéje beszél nekünk erről az időszakról és azokról az élethelyzetekről is, amelyen a tizenévesek keresztülmennek. Minél jobban megismerjük a bennük zajló folyamatokat, kríziseket és kérdéseiket, annál jobban segíthetjük őket de nem csak a túlélésben, hiszen felkészíthetjük őket ezekre a helyzetekre. Nem véletlenül írja az ige: „Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” (Zsolt 127,4-5) Milyen érdekes ez a meghatározás és hasonlat: olyanok az ifjak, mint a nyílvesszők, akik közel vannak a harcoshoz, ott vannak a tegezben. Minden istenfélő családban átéljük ezt, különösen ott, ahol Isten szolgálatában vannak a gyermekek, tizenévesek, akik életünk referenciái, szolgálatunk hitelesítői.

Beszélj ezekről…
Isten igéje arra bátorít bennünket, hogy az istenélményeinket osszuk meg a jövő nemzedékével, mindazokat a csodákat, melyeket átéltünk egyénileg és családilag, vagy esetleg a gyülekezeti közösségünkben. A gyermekeink hite azokból a hiteles bizonyságokból fog építkezni, amely történeteket tőlünk hallottak. A tizenéves kor egyik jellemzője, hogy keresik a saját hitbeli meggyőződésüket és istenélményeket. A Tóra azt a parancsolatot adta, hogy minden zsidó ossza meg gyermekeivel és azok gyermekeivel az Isten parancsolatait. A 78. zsoltár szerzője, Ászáf, ezért bátorít arra, hogy ne titkoljuk el az Isten csodáit, mert ha ezt tesszük, akkor gyermekeink olyanok lesznek, mint apáik nemzedéke, amely szilaj és makacs nemzedék volt, amely nem volt hűséges Istenhez. „Nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.” (Zsolt 78,4)
A másik hasonlat szerint fiaink olyanok lesznek, mint a nagyra nőtt palánták, a lányaink meg a kifaragott oszlopokhoz lesznek hasonlóak. A palánta, ami nagy fává lesz, olyan, mint a víz mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét és levele öreg korban sem hervad el. Azok, akik gyermek vagy tini korban megismerik az Istent, sokkal jobban tudnak ellenállni a világ által felkínált hatásoknak, habár ez nekik sem egyszerű. Így írja ezt az ige: „Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.” (Zsolt 144,12)

Mi lesz a gyermekeinkkel?
A Királyok második könyvében olvasunk egy történetet, melyben egy özvegy szembesül a hitelező követelésével, aki az adósság fejében a fiait akarja elvenni és rabszolgává tenni. Az asszony ebben a helyzetben Elizeus prófétához fordul segítségért, aki azt tanácsolja, hogy kérjen kölcsön edényeket, amelyekbe a kis mennyiségű olajból töltögethet. Csoda folytán sok edény telik meg olajjal, amiből visszavásárolhatja fiainak a szabadságát.
Úgy gondolom, hogy napjainkban ez a hitelező különböző alakokat ölt, célja azonban nem változott: elrabolni a fiakat és lányokat az Istentől és a keresztény családokból. Megjelenik a hitelező az erkölcstelen életvitel, a szexuális szabadosság és a promiszkuitás képében, de a különböző ideológiákban, a szenvedélybetegségekben, az online világ által nyújtott élményeken, a játékokon, valamint az önpusztító devianciák és az egymásnak tett kihívásokon keresztül is. De ide sorolhatjuk a genderideológián keresztül a nemiség egészséges képének eltorzítását, vagy a szabadosságot, a pornót és a kábítószereket is. Felelősségünk, hogy az Istentől kapott örökségünkre, a felnövekvő nemzedékre vigyázzunk és őrizzük meg őket Isten segítségével, hogy a hitelező ne tudja elvinni őket.

Minden átalakul
A tinédzser Jézus is növekedett fizikailag és lelkileg is, növekedett bölcsességben és Isten, valamint az emberek előtti kedvességben. Családon belül és gyülekezeteinkben is segíteni kell a kamaszokat, hogy ne csak egy területen növekedjenek, hanem a teljes személyiségükben. A fizikai, testi területen hirtelen történnek nagy változások: megnőnek a végtagok, meghosszabbodnak a kezek, lábak, és kezdenek a nemiségre jellemző adottságok is megjelenni, de a gondolkodásunkban, illetve az agyunkban is egy óriási átalakulás zajlik ilyenkor. Erre az időszakra jellemző az is, hogy a kapcsolatok átalakulnak és a kortársak hatása egyre meghatározóbb lesz. A barátok véleménye fontosabbá válik a szülők, tanárok véleményénél is. Sok mindent megkérdőjeleznek, így a korábban kialakított világképüket, hitrendszerüket is, és keresik az igazi válaszokat az életük nagy kérdéseire, így a világra és Istenre vonatkozó dolgokban is.

Lehet ez jobb is?
Több olyan újszövetségi történet is van, melyek főszereplői fiatalok. Az egyik kedvencem Jairus története, amelyben Jézus a meghalt lányt feltámasztja és élve visszaadja szüleinek, majd meghagyja, hogy gondoskodjanak róla. Ma nagyon sok hívő ember hasonlóan érez, mint Jairus. Ha nem is egészségügyi probléma miatt van halálán a gyermekük, de úgy érzik, hogy a tizenévesekkel való kapcsolatuk meghalt, emiatt sokan elvesztették a reményüket és nem hiszik, hogy ez a helyzet valaha is megváltozhat. Ha azonban Jézus megjelenik, akkor a halott gyermek feltámad, a beteg meggyógyul, a megkötözött megszabadul, az összetört szívű megépül, és a reménytelen önpusztító szokások megváltoznak.
A jóeli prófécia arról beszél, hogy Isten „kitölti az Ő Lelkét minden testre és profétálnak fiaitok, és leányaitok, ifjaitok látomásokat látnak és véneitek álmokat álmodnak még szolgák és szolgáló leányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből és ők is prófétálnak.” Ugyanerről olvashatunk az Apostolok Cselekedeteiben, ahol Filep evangélistának négy próféta lányával is megismerkedhetünk. Mennyivel jobb lenne, ha a tizenéves gyermekek a gyülekezetben élnék meg azt, hogy a kamaszokat is használja az Isten a szolgálatban. Ha ezt elhinnék, fontos istenélményeket gyűjthetnének és nem a deviancia irányába mennének. Tegyük hát tizenéveseink számára vonzóvá a Krisztus-követést, a gyülekezeti életet és a missziót, hogy ott keressék a kalandokat és ne a világban. Milyen jó lenne ebben az évben elmondani Józsuéval együtt: „én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.“ Legyenek családjaink és gyülekezeteink Istent kereső és szolgáló tizenévesekkel telve, akik már most beállnak a szolgálatba és életük már most hatással van a körülöttük élő emberekre, a társadalomra és a jövő eseményeire. Ha az Isten számára neveljük gyermekeinket, lehet, hogy a tizenéves időszakon egy kicsit könnyebben tudunk keresztül jutni. Addig is egyet biztos megtehetünk: imádkozzunk gyermekeinkért és azok gyermekeiért!

Jánosi Ferenc