„…és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)

Az életünk menetrend szerint el szokott érkezni olyan helyzetekbe, amikor választani kell. Ezek közül nem minden választás okoz fejtörést, ugyanakkor vannak nehéz választások, döntések is. Gyakori, hogy a nehéz döntéseket halogatjuk, pedig sokszor tisztában vagyunk azzal is, hogy mi lenne a helyes. Az egyéni, vagy éppen a közösségi érdekeink között fellépő ellentétek megpróbálják a kapcsolatainkat, értékrendünket, és gyakran tesztelik Istenhez, az ő Igéjéhez való lojalitásunkat is. Az elvet persze tudjuk, amit Péter is kimondott: „Ítéljétek meg ti magatok, vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre!” (ApCsel 4,19). Mégis előfordul, hogy addig forgatjuk a szavakat, halogatjuk a jó választását, keressük a kompromisszumot, hogy a végén azt tesszük, amihez nem tudjuk jó szívvel adni saját magunkat.
Felmerül a kérdés, hogy vajon fel lehet-e készülni arra, hogy választásainkban jó döntéseket hozzunk? Nos, a fenti igevers éppen erre akar rámutatni. Pál is tudta, hogy önmagában a jó ismerete (legyen az akár objektív, akár feltételezett jó) nem fog elég erőt adni minden körülmények között a megfelelő döntés meghozatalára. A jó véghezviteléhez több kell, mint emberi értelmezés és akarat. Azt írja, hogy a világhoz való nem-igazodáshoz (ami a másik oldalon az isteni akarathoz való illeszkedést is jelenti) kell egy megváltozott értelem, másfaja gondolkodásmód. Az itt használt „változzatok” szó (az eredetiben metamorphoo) egy olyan változásra utal, ami lényegi és alapvető változás. Olyan, mint amikor a hernyóból pillangó lesz. Az új már más természetű, más tulajdonságokkal rendelkező, és más dimenziókba eljutó. Választásaink sikeréhez Pál erre a teljes fordulatra biztat bennünket, sőt felszólít, ami azt is jelenti, hogy ebben nekünk aktívan, felelősséggel kell részt vennünk.

D. Nagy József