Amikor az Egyháztanáccsal tartottuk soron következő ülésünket november 28.-án, azt döntöttük, hogy lehetőségeink szerint segítünk a bajbajutottakon. Meghirdettük az adakozási lehetőségeket a gyülekezeteink részére. A gyülekezetek minden elképzelést felülmúlóan reagáltak!

Először arra gondoltunk, hogy egy teherautót megrakunk szükséges dolgokkal, és azt visszük ki. Azonban végig gondolva, és a kintiek véleményét is meghallgatva úgy láttuk jónak, hogy inkább pénzzel támogatnánk őket. Ez a megoldás sokkal gyorsabbnak, egyszerűbbnek, ugyanakkor a szükséghez alkalmazkodóbbnak is tűnt. Mint az később kitűnt, ez volt a jó választás. Egy héttel a földrengés után, december 3.-án utaztam Tiranába.  Előzetesen két szervezettel vettem fel a kapcsolatot, akik már korábbi jó ismerőseink voltak.

Először a CHE Albánia vezetőjével, Agron Agával találkoztam. A CHE egy missziós szervezet, elsősorban gyülekezetplántálás a profilja, amelyhez sok szociális tevékenység is kapcsolódik. Agron általánosan vázolta a helyzetet, és arról is beszélt, ahol most ők tevékenykednek. Tirana egyik szegénynegyedében régebb óta folytattak munkát, ahol most az egyik tömblakás lakhatatlanná vált, kb. 100 család maradt fedél nélkül. Számukra indítottak el egy szükségkonyhát; ezt a konyhát, ami az egyik kis helyi imaházban lett felállítva, gyülekezeti önkéntesek működtetik, akik kb. 10-12-en vannak. Szintén itt vannak összegyűjtve és tárolva azok az alapvető cikkek: ruhák, ágynemű, élelmiszer, víz, stb., amikkel segíteni tudnak az embereken. Voltam a helyszíneken, az irodájukban, találkoztam a munkatársakkal, az önkéntesekkel. Elmondásuk alapján, bár fontos az anyagi támogatás, az imákra nagy szükség van. Az emberek nagy mértékben traumatizáltak, félnek. A nagy rengés után folyamatosak az utórengések – bár ezek számban és erősségben folyamatosan csökkennek. Agron nagyon hálás volt azért, hogy egyáltalán megemlékeztünk róluk. Mondta, hogy ők elsősorban kapcsolatorientált emberek, és ebben a helyzetben nagyon sok bátorítást jelentett nekik, hogy ott vagyunk, gondolunk rájuk, segítjük őket. Hálásan köszönte a támogatást is, amit a konyha üzemeltetésére fordítanak.

A következő időszakot a másik szervezettel töltöttem. Ez a szervezet az albániai ökumenikus szövetség segélyszervezete, a WUSH. Ez a szervezet az, aki a leginkább sújtott területeken dolgozik (és szinte csak ők vannak jelen). Gentjan a vezetőségben van benne, így vele, illetve a szervezet vezetőjével, Edmond Lamnicával találkoztam először. Kialakítottak 5 elosztó központot – gyülekezeti épületekben- ahonnan az ellátást megszervezik. Azt terveztem, hogy a helyszínekre kiutazva az ott felmerülő szükségekhez vásárolunk. Azt kérték, hogy inkább a számlájukra Magyarországról utaljuk át a támogatást. Mivel sok felekezet és gyülekezet dolgozik ebben a szervezetben együtt, így számukra fontos a transzparencia, a bizalom megőrzése. Kértem tehát az itthoniakat, hogy a számlán befutott összegeket összesítve küldjék ki a WUSH-nak. EZ az összeg kb. 8000 EURO volt.

Nem volt lehetőségem az összes helyszínt végigjárni, de két helyre eljutottam. Thumane volt az első helyszín, az a falu, ami a leginkább érintett volt a földrengésben. A faluban 22 ember halt meg. Több soklakásos tömbház volt teljesen lerombolva. Vagy a földrengés tette, vagy azt követően a hatóságok, az életveszély miatt. A helyiek elmondták, hogy volt olyan társasház, aminek az egyik fele összedőlt, a másik állva maradt – ebben laktak a keresztének. A faluban korábban felállított sátortábor már megszűnt, ugyanis a lakóit a hatóságok hotelekben helyezték el, míg sokan mások rokonoknál húzódnak meg. (Általánosan nagy a bizalmatlanság a hatóság tevékenysége, ígéretei tekintetében, így sokan választanak szóba jöhető alternatív megoldásokat) Az imaház épületére is egy nagy piros X-et festettek fel, ami azt jelenti, hogy az épületet le kell bontani, javíthatatlan. Mégis, ebben az épületben működik a WUSH egyik elosztó központja. A pásztorral beszélgettem, találkoztunk a helyi önkéntesekkel. Miközben legtöbb dolguk odaveszett, mégsem a reménytelenség lengte körül őket. Innen Durresbe mentünk, az egyik ottani elosztó központba. Ez egy két hónapja elkészül baptista imaház. 7-9 emeletes lakóépületek veszik körül, 8 ilyet számoltam meg. Mindegyik épület lakhatatlan jelen állapot szerint, vagy sárga vagy piros X van rajtuk. Este volt, egyetlen lakásban sem égett villany. Az imaház meg világított, jöttek az emberek, várták az ételszállítmányt – s az épületen egy karcolásnyi kár sem esett… Találkoztunk a pásztorral, meg segítettünk is neki, kiköltözni a lakásából, mert az egy éve épült társasház szintén sárga X-et kapott. Ehhez a központhoz kértek még a WUSHtól 10+ ágymatracot és kiegészítőket, amit támogatásból tudtak megvenni, és nagyon köszönik a magyaroknak.

Az első sokkon túljutottak. Szerintük kb. fél év kell ahhoz, hogy tudjanak konszolidálódni. A munkatársak fáradtak, kimerültek, túl sok traumával találkoznak. Hálásak Istennek és a magyar pünkösdieknek is a támogatásért, meglátogatásért. Eddig mintegy 11 ezer eurót tudtunk küldeni vagy a helyszínen átadni. Különösen a WUSH tekintetében, azt mondták, hogy teljesen, minden forrásukból kifutottak. Hirtelen jöttük, nem várt helyről, nem várt módon. Nagyon köszönik.

További adományokat is szívesen fogadunk.

1. Banki utalás esetén: Az Élet Fája Pünkösdi Gyülekezet (Békés) Missziós számlájára. Kérem, hogy a megjegyzésben legyen benne: ALBÁNIA
Számlaszám: 10402025-50484853-51521014

2. Január 11.-én ismét eljövök ide. Ha valaki kézpénzben szeretne adni támogatást, akkor kérem, hogy juttassa el előtte hozzám, forintban vagy EUROban.

Sok áldást kívánva,
D. Nagy József