Négyen vallották meg nyilvánosan a hitüket a Magyar Pünkösdi Egyház Reménység Gyülekezete és a Pécsi Agapé Gyülekezet közös bemerítési alkalmán. Mindkét gyülekezet részéről 2-2 fő merítkezett be.

A dicsőítést a Reménység Gyülekezet dicsőítőcsoportja vezette, az igéből Verle Zoltán, az Agapé Gyülekezet pásztora szolgált.

Verle Zoltán elmondta, hogy a közös bemerítési alkalom maga is egy prófétai cselekedet, ezzel bemutatjuk a világnak, hogy a Krisztusban való egységnek milyen nagy ereje van. A gyülekezeteinknek az a célja, hogy Jézust emeljük fel és tegyük a középpontba, és amíg ezt tesszük, addig betöltjük a küldetésünket.

A Róm 3,10-18 alapján arról beszélt, hogy nincs egy igaz ember sem – ez a leírás ránk is igaz, így jövünk a világra, még azok is, akik negyedik-ötödik generációs hívő családba születettek. Mit lehet tenni, ha ezen valaki változtatni akar?

Az ApCsel 11,26-ban olvassuk, hogy kívülállók nevezték először krisztusinak a tanítványokat, mert úgy tapasztalták, hogy hasonlítanak Krisztusra. Nem az embert látták bennük, hanem Jézust, mert mást kaptak ezektől az emberektől, mint amit a világban tapasztaltak: bosszú és gyűlölet helyett megbocsátást és elengedést.

A Kol 3,10 igeverse arról beszél, hogy nem megjavítva lett a régi ember, mert azt nem lehet megjavítani, újjáteremtésre van szükség. Ezt teszi Krisztus: új emberré teremt minket, így leszünk újjászületettek, és látható, érzékelhető lesz a különbség – hasonlítani fogunk Jézusra.

Önmagunktól ez nem megy, Jézussal viszont képesek leszünk a hibáink kijavítására, megbocsátani és bocsánatot kérni, mert hitet kapunk a különböző helyzetekhez, szeretni tudunk és uralkodni magunkon, erősek leszünk, ha elesünk, képesek vagyunk felállni, le tudjuk győzni a félelmeinket, meg tudunk gyógyulni és tudunk gyógyítani Jézus nevében – mert nem az határoz meg bennünket, akik emberként voltunk, hanem a bennünk élő Krisztus.

Ez egy folyamat, ahogy átváltozunk, és egyre inkább hasonlítani fogunk Jézusra, és akivé válunk, az a személy mások hasznára és áldására lesz. Ezt jelenti, hogy valaki keresztény, krisztusi ember – tökéletlen ugyan, de természetfeletti módon tökéletesedik.