2025. június 22-én bemerítési alkalmat tartottak a Kármel Pünkösdi Gyülekezetben, mely során hárman vallották meg Krisztusba vetett hitüket.

Az alkalom elején a három bemerítkező megosztotta személyes bizonyságát arról, hogyan találkoztak Jézus Krisztussal, majd miután áldást mondtak az életükre bemerítették őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében.

Ezután D. Nagy Kolos, a gyülekezet presbitere hirdette Isten igéjét, melyhez az alapigét a Rómaiakhoz írt levélből olvasta:

„Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” (Róm. 4,7-8)

Sokféleképpen definiáljuk a boldogságot, de Isten szerint az a boldog ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt. Ezt a mondatot meg is fordíthatjuk: nem lehet boldog az az ember, aki nem rendezte a bűn kérdését az életében.

Isten azt szeretné, hogy az életünk boldog legyen és semmi ne válasszon el minket tőle és az igében azt is megtaláljuk, hogyan lehetséges ez.

„Amikor Elizeus visszatért Gilgálba, éhínség volt az országban. A prófétatanítványok ott ültek előtte, ő pedig így szólt a szolgájához: Tedd föl a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a prófétatanítványoknak! Egyikük kiment a mezőre, hogy valamilyen zöldségfélét szedjen. Talált is a mezőn egy indás növényt, és teleszedte a ruháját vadtökkel. Hazaérve belevagdalta a fazékba főzeléknek, mert nem tudták, mi az. Azután szedtek belőle a férfiaknak, hogy egyenek. De amikor belekóstoltak a főzelékbe, így kiáltottak föl: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem tudták megenni. Akkor ő ezt mondta: Hozzatok lisztet! Beleszórta azt a fazékba, és így szólt: Szedjetek a népnek, hadd egyenek! Akkor már semmi ártalmas nem volt a fazékban.” (2Kir. 4,38-41)

Éhínség volt az országban és két opció közül lehetett választani – éhhalál vagy egy mérgező étel. Hogyan került a méreg a fazékba és miért lett mégis ehető, miután hozzászórták a lisztet?

Ez a fazék jelképezi az emberiség életét. Mi kerül bele a fazekunkba? Mi kerül bele az életünkbe?

A történetben látjuk, hogy két narratíva van. Egy ördögi narratíva, ami halálhoz vezet és egy Isten által adott megoldás, ami a halál helyett életet ad.

Akkor volt éhínség, amikor nem esett az eső és szárazság volt. Mégis azt látjuk, hogy a halálos növény ezekben a körülményekben is megterem, zöldellik és kívánatossá válik. Ez a növény a bűnt jelképezi.

A szolga azért lett kiküldve, hogy valami ehető zöldségfélét szedjen, azonban amire azt hitte, hogy jó dolog, megtévesztés volt. Teleszedte vadtökkel a ruháját és nem tudta, hogy valójában halált visz a többieknek. Nem tudta, hogy mi lesz a következménye annak, amit leszedett.

Amikor elkészült a főzelék, történt egy felismerés. Felkiáltottak, hogy halál van a fazékban. Valakinek volt egy látása, észrevette, hogy amit enni akarnak, az halálos. Nem maradt csendben ezzel kapcsolatban, hanem figyelmeztette a többieket. Kivenni már nem tudta a mérget a fazékból, de amikor azt mondta, hogy Isten embere, felismerte, hogy az Úr tud segíteni. A segítség ebben a helyzetben a liszt volt, ami előremutat Jézus Krisztusra, a megváltásra, Isten megoldására az emberiség problémájára.

Az Édenkertben mindannyiunk életébe bekerült a halálos bűn, mi tettük bele a mérget a fazekunkba. A megoldás nem az, hogy tagadjuk, hogy az életünkben bűn van, hanem az, hogy keressük Isten megoldását a problémára, keressük Jézus Krisztust. Azon nem tudunk változtatni, hogy a halál bele került az életünkbe, azon viszont igen, hogy Jézus belekerül-e.

Az ünnepi istentisztelet közös dicsőítéssel és imádkozással zárult.