Földesi Tamás hirdette Isten igéjét a Szatmári Magyar Pünkösdi Gyülekezetben 2024. június 30-án.

Az istentiszteleten Szilágyi Krisztián presbiter a 23. Zsoltár igeverseivel köszöntötte a gyülekezetet. Elmondta, hogy jó, amikor meg tudunk bízni valakiben akkor is, ha jól megy a sorunk, és akkor is, amikor nehézségek között vagyunk. Jó, ha van valaki az életünkben, aki olyan, mint a segélyhívó, akihez éjjel-nappal lehet fordulni. Dávid azt írja ebben a zsoltárban, hogy neki ez a személy az Úr, ő az, aki mindig vele van, ő irányítja az életét, ő üdíti fel. Feltette a kérdést a jelenlévőknek, hogy számukra ki az, akire ennyire rá merik bízni az életüket?

A dicsőítés után Földesi Tamás elnök és felesége, Judit egy dallal szolgáltak a gyülekezet felé, majd Földesi Tamás az igéből a János 3,22-30 igeverseket olvasta fel:
“Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Ainónban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy. János így válaszolt: Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.”

Arról beszélt, hogy a mi szolgálatunk olyan, mint a pohár, Isten pedig olyan, mint a víz. A pohár feladata az, hogy megtartsa a vizet. Üres pohárra nem vágynak az emberek, az nem hoz felüdülést, önmagában nincs túl nagy értéke. Akkor van értéke, ha benne van a víz. Így kell nekünk is Jézust hordoznunk, mert az embereknek nem ránk, hanem Jézusra van szükségük.

Bemerítő János az egyik ember a Bibliában, aki bemutatja, hogyan kell Jézust előre helyezni, magunkat pedig hátrébb. Ez egy harc, mert az egónk az ádámi bukás óta szeretné magát előre tolni. Az emberiségben a legnagyobb károkat az önzés okozza. Az Úr visszahúzódik, ha az ember akar előre lépni, de mikor az ember húzódik vissza, akkor Jézus ragyogni és cselekedni tud.

Bemerítő János jó példa erre. Az ő feladata az volt, hogy 400 év prófétai kijelentés nélküli időszak után először “berobbanjon” a köztudatba, utána pedig hátralépjen. Az emberek a szolgálata nyomán rádöbbentek arra, hogy szükségük van a bűnbocsánatra, és hogy van változási lehetőség számukra, van esély megszabadulni a bűntől – mert van a bűn erejénél egy nagyobb erő, Isten kegyelmének ereje. Üzenete hatására tömegek jöttek Jánoshoz bemerítkezni. De Isten megmondta neki, hogy ő csak előfutár, útkészítő, nem ő a fontos, és ezt János megértette. Hagyta, hogy Jézus végezze a munkáját, ő pedig visszahúzódott. Nekünk is így kell Jézusra mutatnunk: az emberi ambíciókat eltemetni, és Jézust tenni a fő helyre.

Az alkalom imádsággal zárult, a gyülekezet köszöntését küldte Földesi Tamással.

Az alkalom visszanézhető az alábbi linken:
https://fb.watch/tvqRZOVlYN/