Sok gyülekezetből érkeztek vendégek a Magyar Pünkösdi Egyház Zirc Bérea Gyülekezetének hálaadónapjára 2024. október 20-án. Földesi Tamás, a gyülekezet lelkipásztora, egyházelnök köszöntötte a jelenlévőket, és elmondta, hogy az ilyen alkalmak Isten jelenlétének megtapasztalás és az egymással való közösség gyakorlása miatt is fontosak.

A délelőtti istentiszteleten Szerdi Szilárd a Jn 16,25-27 igeverseket olvasta fel.

„Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.”

A 26. vers azt írja, hogy „azon a napon” – melyik lesz az a nap? Néha türelmetlenül várjuk, hogy Isten cselekedjen, de Isten türelemre és sok más dologra is tanítani akar minket.

Le kell győznünk a bennünket gúzsba kötő félelmet is, mert sokszor ez akadályoz bennünket. Miért van bennünk aggodalmaskodás, amikor Isten tudja, hogy mire van szükségünk? Egy hálaadónapon érdemes visszatekinteni, és megnézni, hogy mennyi mindenben megsegített bennünket az Úr. De jó lenne feltöltekezni azzal is, hogy a jövőben is meg fog segíteni. Az én Uram úr fog maradni, akármilyenek lesznek is a körülmények.

Lehet, hogy a felszínen próbák és nehézségek vannak, de azt nem látjuk, hogy Isten mit készít a felszín alatt. Ehhez kell tudni csendben várni, és hinni, hogy jönni fog a szabadítás.

Előfordulhat, hogy a szabadítás nem abban a  formában érkezik, ahogy gondoljuk. Lehet, hogy egy újabb visszautasítással kezdődik, mert Isten valami mást készített el számunkra, más lehetőséget ad nekünk.

Sokszor a rossz hírek oldaláról nézzük az életünket, pedig a pozitív oldaláról kellene inkább megközelíteni a dolgokat. Meg kell tanulni, hogy ne a rossz hírekkel foglalkozzunk, hanem tudjuk, hogy van egy élő Istenünk, aki minden helyzetben velünk van. Isten segít, hogy túl tudjunk lépni a korlátainkon, és lehessen akár minden nap „az a nap”, amikor észrevesszük a lehetőséget a jó cselekvésére. Ma van lehetőségünk hallani Isten szavát és változtatni.

Isten nem a múlt és a jövő Istene, hanem a Vagyok, a jelen Istene. Most akar Úr lenni, amikor még fogságban vagyunk, amikor éhezünk, amikor megalázott állapotban vagyunk. Isten azt mondja, hogy én itt vagyok, ma akarok segíteni. Ma akarom a változást kieszközölni. Lehet, hogy a környezet még nem fogja látni, de el fog kezdődni bennünk a folyamat. Mi sokszor szeretnénk látni a bizonyítékokat, de akkor is higgyük el, hogy Isten cselekszik, amikor még nem látjuk a változást.

Amit Isten mond, azt tegyük meg – nem kell értenünk, csak megtenni. Ne a láthatókra nézzünk, csak bízzunk Istenben, és legyünk engedelmesek.

Délután Szerdiné Novák Kata hirdette Isten igéjét. A súnémi asszonyról beszélt, aki sok mindent adott az Úrnak: befogadta a prófétát, rááldozta a pénzét. Egyik alkalommal Elizeus azt kérdezte tőle, hogy mit tehet érte? (2Kir 4,12-14)

„Majd ezt mondta Géhazinak, a szolgájának: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt! Az odahívta az asszonyt, aki megállt előtte. Még ezt is mondta a szolgájának: Mondd meg neki: Látom, hogy milyen figyelmesen gondoskodsz rólunk. Mit tehetek érted? Nincs-e valami, amiről szót válthatnék az érdekedben a királlyal vagy a hadseregparancsnokkal? De ő így felelt: Hiszen itt lakom, a saját népem körében. Elizeus ezt mondta: Mégis mit tehetnék érted? Géhazi közbeszólt: Hiszen nincs fia, a férje meg öreg.”

Az asszony nem kért semmit. Mi hányszor teszünk így? Mi sokszor a listáinkkal jövünk az Úr elé, és a lényeget elfelejtjük, hogy az Úr az, aki elé jövünk.

Elizeus szolgája, Géházi mondta a prófétának, hogy az asszonynak nincs gyermeke, nem az asszony kérte, ő úgy tűnik, hogy egy idő után elfogadta a helyzetét. Mégis teljes lett az élete.

Van, hogy valamiért kitartóan imádkozunk, hiszünk is, és mégsem történik meg, amit kérünk. Ekkor két választásunk van: azt mondjuk, hogy rendben van, így is teljes életet élünk, vagy elkezdünk harcolni Istennel, csalódunk benne, és a keserűség gyökere felnő.

Sokszor harcolunk a kéréseinkért, ez helyénvaló, de fontos, hogy a végén tudjuk azt mondani: legyen meg a te akaratod (Mt 6,10). Hagyjunk helyet annak, hogy: „ de ha nem tenné is…” (Dán 3,18)

Néha azt hisszük, hogy nem Isten tenné teljessé az életünket, hanem az a dolog, amit kérünk, de nem kapunk meg. Ez félrevisz.

Persze lehet, hogy más lesz az életünk, mint ahogy elképzeltük. De nem a férj, nem a gyerek ad teljességet, hanem Isten.

Alapvetően két dolog határoz meg minket: mit teszünk, és hogyan viselkedünk, amikor megkapunk valamit, és mit teszünk, és hogyan viselkedünk, amikor nem. Ha tudjuk, hogy csak Isten tesz teljessé, nem a dolgok, emberek, tulajdon, akkor nem tud megtörni, ha elveszítünk valamit.

Isten ad ajándékokat, de sohasem az érdemeink szerint. Az ajándék nem kierőszakolható.

A súnémi asszony nem kér, mégis kap gyermeket, azután eltelik néhány év, és a gyermek meghal. Mit mondunk, ha elveszik az ajándék? Tudjuk azt mondani: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) Vagy ehelyett „meghalunk” az ajándékkal együtt, és azon kesergünk, hogy mit veszítettünk, vagy mit nem kaptunk meg? Ahhoz ragaszkodunk, amit Isten ad, vagy Őhozzá?

Mi az, ami fontosabb, mint az Úr, vagy a vele való kapcsolat? Esetleg iriggyé válunk arra, aki megkapja azt, amire mi vágyunk? Amikor valamit elvesz az Úr, hagyj magadnak időt a kesergésre, de az Úr előtt öntsd ki a szívedet, és Tőle várd a választ. Szoktunk keseregni, de ne engedjük, hogy az fává nőjön. Ne befolyásolja az életünket, ami nincs.

Meg kell hogy találjuk azt a békességet, amit az ad, hogy az Úr és a vele való kapcsolat a biztos pont az életünkben. Ha pedig elrontunk valamit, az Úrhoz mindig fordulhatunk.

Földesi Tamás arról beszélt, hogy sem a csúcsok, sem a völgyek nem tartanak örökké, de a Jézussal kötött szövetségünk örökké tart. És Jézus nem szégyell minket a testvéreinek nevezni. (Zsid 2,11) Az Úr jobb, mint gondolnánk, és többet ad, mint megérdemelnénk.