Aki csak filmekben, vagy a híradóban látott háborút, annak nehéz elképzelnie, hogy mivel kell szembenézniük azoknak a családoknak, akik a menekülést választották Ukrajnából. Az MPE OCM munkatársai az azonnali cselekvő segítségnyújtást tűzték ki célul ebben a helyzetben és munkájuk során megdöbbentő élethelyzetekkel találkoztak. A szülők lelkivilága természetesen a gyermekek mindennapjaira is erős hatással bír.

Nem véletlen, hogy a misszió szakemberei különös hangsúlyt fektetnek a bemutatkozó beszélgetésekre segítőprogramjuk keretében, mert sokszor olyan élethelyzetekkel találkoznak, amelyek a mindennapi emberek számára szinte felfoghatatlanok. Megrázó történetek ezek, amelyeket gyakran a munkatársak is csak elszorult szívvel tudnak meghallgatni, miközben folyamatosan azon gondolkoznak, hogy mi lehet a leghatékonyabb segítségnyújtás az ideérkezők számára.

A gyermeknevelés legtöbbször még békés körülmények között is komoly kihívást jelent, de egy vadidegen helyen, a háborús öldöklés elől menekülve, akár családfő nélkül, pedig még hatalmasabb feladatnak is tűnhet. Stelkovics Róbert, a misszió munkatársa Békésen hálát tapasztalt a menekülők részéről a befogadásért és az ellátásért.

„Egy személyes beszélgetésben az egyik felnőtt elmondta, mennyire hálás a magyarországi befogadásért, a Békésen tapasztalt ellátásért. Annyira szeretné viszonozni, de nem tudja sehogy sem, ezért nagyon rosszul érzi magát. Ekkor felhívtam a figyelmét egy tíz perccel korábban mellékesen tett megjegyzésére: Elmondta, hogy ukrajnai házába belső menekültek költöztek. Telefonon beszélt velük, és nekik adta a házát, ezzel mindent, amije volt. Gyakorlatilag ennél többet nem tudna tenni.”

A mentális problémákon túl, gyakran fizikai betegségek is gyötrik a szülőket, amelyre az egészségügyi szakemberekkel közösen kell választ találni, de a hit nagyon sokat segít ilyen helyzetben is.

„Feleségem beszélgetett az egyik anyukával, aki nagyon kimerültnek érezte magát. Aggódott a cukorbeteg anyukájáért, betegek lettek a gyerekei is, és ő maga is sok fizikai fájdalmat érzett. Párhuzamot állítva a bibliai József és az ő életük között bátorítottuk őket, hogy Isten a nehéz helyzetek ellenére irányít, jót tud kihozni minden rossznak tűnő változásból, de az emberi oldal is fontos, hogy Istenre támaszkodva kitartóan elvégezzük a feladatunk, aminek egyszer lesz jó gyümölcse. Imádkoztunk és bátorítottuk őket a hűséges tanulásra, munkára” – emelte ki Egri-Nyári Barnabás, aki Kótajon segít ifjúsági terápiás munkatársként a holisztikus segítő programban.

Volt olyan anyuka, aki arról mesélt, hogy otthon nincs szinte semmilyen esélyük a cigánytáborban élő gyermekeiknek, hogy megfelelő óvodai, iskolai foglalkozásokban részesüljenek. A szülők közül többen depresszióval is küzdöttek, és ami különösen fájdalmas volt számukra, hogy számtalan esetben a családfőnek otthon kellett maradnia, ami mind a feleségek, mind pedig a gyermekek részéről felért egy tragédiával.

Azonban a felnőttek között is sokan fogékonyak voltak az örömhírre, és az élő hit kialakulása, Jézus Krisztus szeretete erőt, vigaszt nyújtott számukra a mindennapokban.

„Kezdettől fogva barátságosan, várakozással telve fogadtak a szülők. Elmondtam, hogy mikor Dávid szorult helyzetbe került nem esett kétségbe, mert tudta, hogy van egy hatalmas Istene, aki a nehéz, számára megoldhatatlan helyzetből is ki tudja szabadítani. De azt is szerettem volna kihangsúlyozni, hogy ez a hit onnan táplálkozik, hogy Dávid minden nap személyes kapcsolatot ápolt az ő Istenével. A család tagjai mindig partnerek voltak a beszélgetésben és kommunikatívak. Maguktól is fogalmaztak meg kérdéseket, amiket átbeszéltünk. Sándor megkérdezte tőlem, hogy ha valaki egész életében gonosz volt és utolsó pillanatában megbánta a bűneit és megtért az Úrhoz, véleményem szerint üdvözül-e? Egyértelmű volt számomra a válasz, hogy igen” – meséli Kérészi Attila, a kiskunmajsai tapasztalatait.

A misszió munkatársai által végzett magvetésnek komoly eredményei lettek, gyógyulások, helyreállások történtek a családok életében, egy közelmúltbeli bemerítkezés alkalmával pedig a menekült családok számos tagja pecsételte meg kapcsolatát Jézus Krisztussal. Elfogadták a Megváltó hívását, aki mindannyiunk számára üzeni, hogy „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek!”