Tanítványképzés, fiatalok felkészítése, ütős előadások, kiscsoportos feldolgozás, közös ima és dicsőítés. Így zajlott az első egész napos NextGenDay november 29-én 200 fiatal részvételével, a Magyar Pünkösdi Egyház, az Országos Ifjúsági Misszió, a Christeens tinédzsermisszió és a Pünkösdi Zenei Misszió közös szervezésében.
A NextGenDay a júniusban kihirdetett NextGen látás megvalósulása, melynek lényege, hogy a közös imádkozás és dicsőítés mellett a felkészítés és tanítványképzés is hangsúlyosabb szerepet kapjon. Ezt elősegítve a délelőtt folyamán hat különböző témában hangoztak el rövid, 12 perces TuneTalk előadások, melyek gyakorlati eszközöket is adtak a résztvevők kezébe, délután pedig a hallottak csoportos feldolgozására, tapasztalatcserére volt lehetőség.
Az első előadás során Földesi Tamás, Egyházunk elnöke osztott meg néhány gondolatot a Mi az evangélium? témában, melyhez Márk evangéliumából olvasta Isten igéjét: „Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Márk 16,15-16) Az evangélium azt jelenti, hogy jó hír, örömhír, győzelmi hír, mégsem híreszteljük – pedig a hír attól hír, hogy továbbadják. Ha hirdetjük az evangéliumot, az hitet fog ébreszteni az emberek szívében, hiszen a hit hallásból van. Sok esetben az emberek hamarabb találkoznak velünk, mint hogy kinyitnák a Bibliát, így Tamás arra hívta a hallgatókat, hogy mind a szavaikkal, mind a cselekedeteikkel hirdessék Krisztust.
Ezután Suba Lévi előadása következett, aki a Vision School missziós képzésről beszélt, melynek célja, hogy felkészítse a résztvevőket a külföldön való evangélizációra. A Máté evangéliuma 24,14 egyértelműen ír arról, hogy Jézus visszajövetelének előfeltétele, hogy a világon minden nép hallja az evangéliumot. Lévi elmondta, hogy amíg 1989-ben 11000 olyan népcsoport volt, amely nem hallott még Krisztusról, addig 2008-ra az eléretlen népcsoportok száma 3300-ra, azóta pedig még lejjebb csökkent. Bátorította a résztvevőket, hogy vegyenek részt a Nagy Misszióparancs beteljesítésében!
A Regionális összefogások tapasztalatai témában Erdős Dorottya és Szabó Benjámin egy interaktív kvízzel készült a fiatalok számára, melyben különféle kérdésekre válaszolhattak a regionális, területi találkozókkal kapcsolatban. Kiemelték, hogy a regionális találkozók nem az országos találkozók rovására, hanem azok kiegészítésére kell, hogy szolgáljanak. Elhangzott az is, hogy a regionális találkozók remek missziós terepet biztosítanak arra, hogy a helyi, nem keresztény fiatalokat is elérjük, hiszen nagyobb valószínűséggel vesznek részt egy olyan rendezvényen, ahol több embert is ismernek.
Ezt követően Varga Vince, a Christeens tinédzsermisszió egyik vezetője osztotta meg gondolatait a Szolgálat a helyi tiniben témában. Elmondta, hogy mivel az országos táborok évente egy alkalommal kerülnek megrendezésre, fontos, hogy a helyi gyülekezetben is legyen egy tinédzserek számára kialakított „sziget”, ahol egy befogadó környezettel találkozhatnak – ezt a helyi gyülekezetnek kell biztosítania. Amikor a tinédzserek felé szolgálunk fontos, hogy megértessük velük azt, hogy az a probléma, amivel jelenleg küzdenek, nem fog örökké tartani, túl fognak jutni rajta és győzedelmeskedni fognak felette – a mi feladatunk, hogy végigkísérjük őket ezen a folyamaton.
A Szolgálat a helyi ifiben témával kapcsolatban Fehér Máté, az Országos Ifjúsági Misszió szolgálója osztott meg néhány gondolatot. Hangsúlyozta, hogy minden szolgálatban a legfontosabb, hogy Krisztus legyen a középpontban. Jó dolog, hogy az ifjúsági alkalmakon közösségben lehetünk egymással, beszélgethetünk, játszhatunk, de mindennél fontosabb, hogy elhangozzon Isten igéje. Kiemelte, hogy ha a szolgálók nem töltenek elég időt Istennel, nincs élő kapcsolatuk vele, akkor előbb-utóbb a fókusz Krisztusról a szolgáló személyére fog irányulni, ami könnyen kiégéshez vezethet. Azt is elmondta, hogy a szolgálat nem feladat, hanem válasz Jézus hívására – sokkal fontosabb az, hogy engedelmeskedjünk Istennek, mint az, hogy mennyire vagyunk tehetségesek.
A délelőtti szekció zárásául Földesi Lőrinc előadása következett, aki az Egyéni imádkozás és Bibliaolvasás szerepe egy fiatal életében témát járta körül. Mindenekelőtt elmondta, hogy ha az ember életében az Istennel való kapcsolat nincs a helyén, akkor az minden más területre is hatással lesz, ezért fontos kialakítunk az életünkben azt, hogy mindig olvassuk, tanulmányozzuk az igét és legyünk napi szinten kapcsolatban az Atyával. Ha nem vagyunk közeli kapcsolatban Istennel, akkor a szolgálat során ért elkerülhetetlen sérelmek letéríthetnek minket a helyes útról, viszont, ha valóban ismerjük az Atyát és vele járunk, akkor ez a kapcsolat meg fog minket tartani.
A délutáni csoportbeszélgetések során a fiataloknak volt lehetőségük jobban elmélyülni az általuk választott témában, majd minden csoportból egy-egy jelentkező összefoglalta, hogy miről beszéltek és milyen gondolatokat visznek haza magukkal.
Este 6 órától a NextGenOnFire eseményekről jól ismert dicsőítő- és imaalkalommal folytatódott a nap, mely során a Pünkösdi Zenei Misszió szolgált a fiatalok felé dicsőítéssel, az igei üzenetet pedig Szabó Benjámin, a Kalocsai Pünkösdi Gyülekezet ifjúsági pásztora osztotta meg, melyhez az alapigét a Királyok első könyvéből olvasta: „Amikor elment onnan, rátalát Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét pár ökör ment előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját.” (1Kir 19,19)
Ebben a történetben a palást az elhívást jelképezi. Ahogy Illés rádobta Elizeusra a palástját, ugyanúgy Isten is adott nekünk egy személyre szóló elhívást abban a pillanatban, ahogy átadtuk az életünket Krisztusnak. Sokszor mégis úgy élünk, mintha elfelejtenénk, hogy ez a palást rajtunk van – elfelejtjük, hogy mit tett velünk Isten.
Elizeus nem királyi sarj volt, ökrök között dolgozott, Illés mégis rádobta a palástját. Nem az számít, hogy mi mit gondolunk magunkról, hanem az, hogy Isten mit gondol rólunk. Mi az ő elhívott gyermekei vagyunk és ennek megfelelően kell élnünk. Miután Elizeus Illés után ment, elégette a szántáshoz használt szerszámait, teljesen felszámolta a visszaút lehetőségét. Többé nem nézett hátra, csak az elhívásával foglalkozott.
Később azt olvassuk, hogy Elizeus azt kérte, hogy kétszer akkora jusson neki az Illésben munkálkodó lélekből. Merjünk túlnőni az elődeinken! Ne érjük be a minimummal, merjünk többre vágyni, mint az előttünk járó generációk!
Az igehirdetés után több fiatal is előre ment és imatámogatást kért az arra felkért szolgálóktól. Az alkalom közös dicsőítéssel és imádkozással zárult, ahol áldást kértünk a fiatal generációra, hogy felismerjék az Istentől kapott elhívásukat és Krisztus hiteles és lelkes követőiként só és világosság legyenek, bármerre járnak.
