2025. augusztus 28-31. között rendezték meg a Magyar Pünkösdi Egyház Krisztus Harcosai Férfi Misszió idei táborát Kadarkúton, melynek témája a vezetés és a döntés fontossága volt.
Az alábbiakban Filó László misszióvezető beszámolóját olvashatjátok:
Az idei férfi tábor három napját az időjárás változékonysága tette még színesebbé: hol a hűvös eső áztatta a táborhelyet, hol pedig napsütés töltötte fel a résztvevőket. Az időjárás hullámzása mintegy jelképezve mutatta be azt a lelki utat, amelyet együtt jártunk és járunk végig — a kihívások, a kitartás és az isteni vezetés megtapasztalásának útján.
A tábor központi témája a vezetés és a döntés fontossága volt, amelyet Nehémiás könyve alapján dolgoztunk fel. A bibliai példán keresztül arra kerestük a választ, mit jelent Istenre figyelve dönteni, miként lehet a hitből fakadó bölcsességgel és alázattal vezetni a ránk bízottakat — családban, gyülekezetben és a mindennapi életben.
A programjainkat idén is egyaránt jellemezték a lelki alkalmak és a fizikai kihívások. Néhol elcsendesedve az igére, Isten Szentlelkére figyelve formálódtunk, töltődtünk, újraterveztünk az életünkre vonatkozóan, máskor komoly fizikai megterhelést igénylő feladatokat végeztünk, amelyek a kitartást és az összetartozást erősítették. Közös imával és dicsőítéssel zártunk minden napot.
Különleges szolgálati alkalom volt, amikor meglátogattuk a Magyar Pünkösdi Egyház Szeretetotthona lakóit, ahol igével, imával és közös dicsőítéssel szolgáltunk az idősek felé. Az ott töltött idő mindannyiunk számára felemelő és megható élmény volt, hiszen megélhettük, hogy a különböző generációkat mélyen összeköti az Istenben való hit, reménység.
Bár a három nap során testileg elfáradtunk, de lelkileg felfrissülve tértünk haza. Isten igéje, a testvéri közösség és a közös szolgálatok megerősítettek abban, hogy az igazi vezetés nem hatalom, hanem felelősség és szolgálat — amelyben Jézus Krisztus az igazi példaképünk.
Rólunk mondták:
„Én is kint vagyok a gödörből, cselekszem, döntök, eltűnt a szüttyögésem, a bizonytalanságom, bátrabban, hamarabb imádkozom, visszajött a motivációm, a lendületem és a hitem, több hónap után. Hatalmas erő van a táborban, hatalmas ajándék… Nem természetes, hogy van ilyen. Egy kincs! Fektessetek be az emberek életébe ti is ezzel a táborral, hívjátok meg azokat jövőre, akiknél látjátok, hogy erre van szüksége…. A tábor hatása messzire elgyűrűzik férfi életünkbe, családunkba, munkánkba, szolgálatunkba, sok fronton érezhető a hatása. Dicsőség az Úrnak! Emlékszem az első alkalommal fél évig a hatása alatt voltam! És most sem akarok „leülni”. Ezt sem fogom elfelejteni: It is OK, to be weak. But do not stay there! Ask for help!*… Hála és köszönet Nektek!”
„A tábor nagyon nagy hatással volt rám, mert ami korábban gondolati akadály volt, az most formálódik. Alapból úgy gondoltam magamra, mint aki fizikálisan gyenge. De sok esetben bebizonyosodott, hogy erősebb vagyok, mint amit gondoltam magamról. Más szemmel nézek az életemre, a mozgást nem ellenségnek vagy kínzásnak veszem, hanem szükségnek! Rájöttem, hogy több van bennem, mint hittem fizikálisan és mentálisan! Felelősségem van apaként és férfiként helyt állni Krisztusban! Isten ad erőt! Ezek nagy dolgok nekem! A Zsidók 10,37-38 által megértettem, hogy akiben van hit, az nem hátrál meg, mert a hit mozgósítja a bátorságot. Az egyik vezető üzenete erősen él bennem, hogy döntéseket kell hoznunk, és azt a döntést gyorsan meg kell hozni, mert a rossz döntés jobb, mint a nem-döntés. A tábor óta a gyerekeimet erőteljesebben tudom bátorítani arra, hogy küzdjenek, tartsanak ki, álljanak bele a nehéz dolgokba. A tábor óta hamarabb kezdek el imádkozni hangosan a családdal, és erőteljesebb az imám, erősebb a hitem. Egy nagyobb magabiztossági szinttel vagyok, így bátrabban nyitok emberek felé. Azóta nagyobb motivációt érzek a testedzésre. A holtpontokat jobban kezelem, és beleadom a plusz erőt, hogy átlendüljek.”
„Lassan két hét telt el a tábor óta. Azóta folyamatosan edzek. Ezt még nem mondanám hatalmas eredménynek, mert két hét nem a világ teteje. Minden reggel együtt kelünk, én és az izomláz. Éppen mikor hol találja meg a testem. 2-3 km-t szoktam futni, és kondiparkban csimpaszkodok itt-ott. Néha szégyellem magam azokkal az izmos karú óriásokkal szemben, de próbálok bátor lenni, hogy merjem vállalni, nekem a felhúzódzkodásból csak öt megy. Az se biztos, hogy az az öt szabályos. De minden egyes gyakorlattal beljebb vagyok, és előrébb ahhoz, hogy átbillenjek oda, hogy én ezt már soha az életemben nem akarom abbahagyni, mert kitartó leszek, és magabiztos. Valamint idős koromra se fogok lerobbanni, hanem még együtt fogok játszani az unokáimmal, ha addig vissza nem jön az Úr.”
*Nem baj, ha gyenge vagy, de ne maradj meg ebben az állapotban. Kérj segítséget!
