Az idei Országos Közgyűlésen öt új lelkipásztort avattak fel, akik közül kettejük beiktatására 2024. június 30-án került sor. Ilie Krisztiánt délelőtt a Gyömrői Pünkösdi Gyülekezetben, Magyar Zoltánt pedig délután a Pilisi Pünkösdi Gyülekezetben állították szolgálatba.

Gyömrőn, az imaház előtti udvaron felállított sátorban zajlott az ünnepi istentisztelet, mely imádsággal és dicsőítéssel kezdődött. A gyülekezet korábbi lelkipásztora, Kovács Dénes és felesége, Anikó, sok bíztatás kíséretében köszöntötték Ilie Krisztiánt és feleségét, Debórát. Egy Bibliát és egy kulcsot is átadtak a beiktatandó lelkipásztornak.

Kovács Dénesnek és Anikónak egy képmontázzsal és virágokkal köszönték meg az elmúlt 51 év lelkipásztori szolgálatát.

A délutáni beiktatási ünnepség 15 órakor kezdődött Pilisen. Magyar Zoltán már hosszú évek óta szolgált a gyülekezetben, mint megbízott ügyvivő, mielőtt a gyülekezet felkérte lelkipásztorának.

Az alkalom szintén imádsággal és dicsőítéssel kezdődött, majd Pálmai Zoltán, a gyülekezet korábbi lelkipásztora osztotta meg igei gondolatait és jókívánságait a gyülekezettel.

A lelkipásztor-beiktatás mozzanatát mindkét helyszínen Kocsis József kerületvezető igehirdetése előzte meg, amelyhez az alapigét a Zsidókhoz írt levélből olvasta: „Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta.” (Zsidók 11,17)

Az igehirdetésnek a „Menj és áldozd fel” címet adta, ezzel hangsúlyozva, hogy a lelkipásztori szolgálat önmagunk és mindenünk feláldozása által lesz alkalmas eszköz Isten kezében az Ő terve megvalósításához.

Ábrahám történetének az elején azt olvassuk, hogy Isten megszólítja és azt mondja, hogy „menj el!”. Máris egy hatalmas áldozathozatalra való felhívással néz szembe, azzal, hogy engedje el az itthoni, a megszokott, a kialakult dolgokat és menjen el. Áldozza fel azt, amire eddig jutott, a területet, amit megszerzett, amit bejárt, mert Isten valami mást szánt neki.

„Menj el – mondta az Úr –, mert én meg foglak áldani és általad nyernek mások is áldást.”

El kellett engednie a saját életét, a saját jövőről alkotott terveit, és bele kellett állnia Isten terveibe.

A felolvasott igevers azt mondja, hogy Ábrahámot a hite tette képessé arra, hogy áldozatot hozzon. Minden kérdése, vacillálása, izgalma ellenére úgy döntött, hogy engedelmeskedik Isten szavának.

Ezután Ábrahám sok mindent megél, zajlik tovább az élete, amikor az Úr angyala meglátogatja őt azzal az üzenettel, hogy fia fog születni Sárától. Ez be is következik és Isten újra megszólítja Ábrahámot: „menj el és áldozd fel”.

Itt már nem csupán Ábrahámról van szó, hanem a fiáról, Izsákról. Arról, aki a nevetést, az örömöt, a boldogságot, a beteljesedést hozta.

Isten igéjéből látjuk, hogy Ő újra és újra arra hív minket, hogy menjünk el ás áldozzuk fel! Áldozzuk fel magunkat és azt, ami a miénk. A szolgálatunk során Isten időnként azt is próbára teszi, hogy készek vagyunk-e neki áldozni az elért eredményeinket? Készek vagyunk-e a sikereinket, a győzelmeinket, a pozíciónkat neki áldozni?

Azt mondja az Úr, hogy „nem a te érdemedből, hanem azért, mert ÉN parancsoltam és te az ÉN szavamnak engedelmeskedtél és ez az ÉN igémnek az eredménye”. Ábrahám felismerte ezt és hit által ismét megtette azt, amit Isten kért tőle.

Amikor ilyen engedelmes szívvel szolgálunk az Úrnak, és hallgatunk az Úrra, akkor fogjuk az ő áldásait megtapasztalni a családunk, a munkánk, és a szolgálatunk körében – mondta zárásként Kocsis József.

Az igehirdetések után közösen imádkoztak és kértek áldást a két lelkipásztorra és családjaikra.

Az alkalmakon nem csak a gyülekezeti tagok, hanem Óvári Róbert, a Magyar Pünkösdi Egyház alelnöke és több helyi felekezet lelkésze is részt vett, jelezve azt az összefogást, baráti kapcsolatot, ami elevenen működik a településeken közöttük.

Az istentiszteletek végén szeretetvendégségre hívták a jelenlevőket, amivel alkalmat adtak a további kapcsolatépítésre és közösséggyakorlásra.

„Felemelő volt a gyülekezetek múltját és jelenét szemlélni azzal a reménységgel, hogy Isten a jövőt is a kezében tartja” – mondta Kocsis József.