Megrendülten, de a feltámadásba vetett hittel tudatjuk, hogy Paizs József, a Magyar Pünkösdi Egyház Mórichidai Gyülekezetének lelkipásztora 2024. március 10-én Megváltójához költözött.

Paizs József 1937. március 1-jén, Mórichidán szerény, istenfélő, dolgos családba született.
1962-ben kötött házasságot Albert Rozáliával. Házasságukat Isten két gyermekkel, Judittal és Józseffel ajándékozta meg.

Istenfélő, emberszerető, családcentrikus ember volt. Nagyon szeretett embertársaival kapcsolatot teremteni, mindenkihez volt egy kedves szava, története, vagy tanúbizonysága.

1981-ben munkahelyi balesetet szenvedett, amely óriási megrázkódtatást jelentett neki és családjának. Munka közben felmászott a traktor pótkocsijára, hogy megigazítsa a rakományt, eközben a markolót kezelő munkatársa figyelmetlen volt, és a markoló kanállal lelökte a pótkocsiról. Közel 4 métert zuhant, fejjel esett a fagyos földre. Eltört 2 nyakcsigolyája, napokig élet-halál között lebegett. Hívő emberként Paizs testvér tudta, hogy van élet a halál után. Végtelen nyugalom, békesség töltötte el a szívét, és Isten gondviselő szeretetére bízta magát. Ez segítette át a műtéteken és a felépülés időszakán is. A nehézségek türelemmel viselése, és a felépülés ténye maga is bizonyság volt az orvosoknak, az egészségügyi szakembereknek is arról, hogy Isten szívén viseli a sorsát, és nagyon szereti.

Rehabilitációja során az orvosszakértői bizottság rokkantosítást javasolt számára, de ő ezt nem engedte.

Dolgozni akart, hogy el tudja tartani a családját, idős szüleit. Nehéz fizikai munkát, traktorozást azonban semmiképp sem ajánlottak neki, ezért a szerelőműhelyben kezdett dolgozni.

Édesapja, id. Paizs József és nagybátyja Sipos István az első világháborúból Szent Lélek keresztséget nyert hívőként tértek haza az orosz hadifogságból 1918-ban. Bátran hirdették Isten igéjét a Szent Lélek által, és ennek gyümölcseként még ebben az évben megalakult a Mórichidai Pünkösdi Gyülekezet. Lelkipásztora id. Paizs József lett. Az 1970-es évektől idős édesapja helyett ő vette át a gyülekezet vezetését, és ezt a szolgálatot egészen haláláig végezte.

Isten iránti szeretete, hűsége mindig meghatározó volt az életében. Gyermekeivel, unokáival szoros kapcsolatot ápolt.

Nyugdíjasként a távolságok leszűkültek számára, két bottal, nehezen közlekedett, de soha nem panaszkodott, Isten kegyelméből aktív maradt, mind fizikai, mind szellemi téren. Vezette a gyülekezetet, és hirdette az Isten igéjét.

A mobiltelefon használatra az unokák tanították meg, így lehetősége volt napi kapcsolatra a hozzá közel állókkal, régi ismerősökkel, rokonokkal és a hívő testvéreivel.

Ideje nagy részét olvasással töltötte, legkedvesebb olvasmánya a Biblia volt, de sokat olvasott azért is, hogy naprakész legyen a világ dolgaival kapcsolatban.
Utolsó éveinek legnagyobb boldogsága dédunokája, Botond volt.

Sokan felkeresték tanácsért, segítségért, és ő mindig szeretettel fogadott mindenkit.
Feleségével, Rózsikával 61 évet éltek együtt szeretetben, békességben, megelégedésben.

Paizs testvér szerint az évek száma önmagában nem érdem, de feltétlenül lehetőség. Lehetőség a számvetésre, ügyeinek rendezésére, élettapasztalatainak átadására, és a nagy útra való felkészülésre. Ő tudta, hogy nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.

A család, barátok, ismerősök, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöksége, testvérisége, lelkipásztori kara mind szeretettel emlékezik rá. Családja részére Isten vigasztalását kívánjuk.

Forrás: A család búcsúztatóra írt megemlékezése alapján