Egy előadásban hallottam a következőt: „Ha valamit sokat mondanak, azért teszik, mert nincs belőle elég. Rákosi alatt minden sajtótermék címében benne volt a szabad szó: Szabad Föld, Szabad Nép, Szabad Száj. Minden szabad volt – ami azt jelenti, nincs szabadság.”
A bizalommal kapcsolatban is hasonló érzésem van. Lépten-nyomon emlegetik. Kérik, hogy bízzunk egy-egy termékben, a bolti fizetéskor bizalomkártyára lehet pontokat gyűjteni, sőt, bizalom nyugdíjpénztár és idősotthon is létezik.
Mindennek ellenére soha nem voltunk ennyire csalódottak és bizalmatlanok mint ma. Ha valaki a személyes adatainkat kéri, már le is tesszük a telefont, a stoppos mellett elsuhanunk, és megtanultuk azt is, hogy idegeneknek nem nyitunk ajtót. Ha műszaki terméket veszünk, tudjuk, hogy 4-5 évnél nem fogja tovább bírni, jóllehet egy vagyont ki kell fizetni egy mosógépért vagy hűtőszekrényért. De bizalmatlanok vagyunk a szakmunkásokkal, az élelmiszerekkel, az egészségünkért aggódó immunológusokkal, sőt a rendőrökkel, bolti eladókkal, papokkal-lelkészekkel szemben is. Még ezt is lehet fokozni, ugyanis rengeteg család azért bomlik fel, mert megtört a bizalom – otthon is! A házastársak már nem osztják meg az érzéseiket, kérdéseiket, vívódásaikat, ezért elhidegülnek egymástól, néha véglegesen.
Egyházunk 2022. november 11-én megrendezett lelkipásztori szemináriumán hangzott el a bíztatás: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jak 5,16a) Valljam meg a bűneimet valakinek? Egy törékeny, esendő embernek? Pont a bűneimet, a legérzékenyebb és legintimebb dolgaimat? Mi a garancia arra, hogy nem szivárog ki a titok? Hányszor okozott már problémát az, hogy valaki nem tudta tartani a száját! Karinthy Frigyes találóan írja: „Nem mondhatom el senkinek / Elmondom hát mindenkinek…”
Nem akarok vitatkozni Jakabbal, de abban talán egyetérthetünk, hogy mielőtt bárkivel bármit megosztunk, körültekintően kell eljárnunk. Nem mindegy kinek és mit mondunk el. Nem jó, ha mindenkinek mondjuk a bajainkat, titkainkat, de az sem, ha magunkba fojtjuk, máskülönben „felrobbanunk”. Ki kell mondanunk, de kinek?
Évezredek tapasztalata alapján nyugodtan kimondhatjuk: Istenben meg lehet bízni! Ő nem azért kéri a titkainkat, hogy visszaéljen vele, hanem hogy felszabadítson. Bízzunk benne! Mondjuk el neki, ami fáj, ami sebez, amivel nem tudunk mit kezdeni. Bízzunk hát benne 2023-ban is!

Cartoletti Norbert