2025. május 11-én a péceli Kármel Pünkösdi Gyülekezetben szolgált Földesi Tamás elnök és Németi Zsolt alelnök. Az alkalom során presbiteravatásra és egy új gazdasági vezető, illetve ifjúsági vezető szolgálatba állítására is sor került.

2024-ben Egyházunk elnöksége megkezdte a súlyponti – a 100 fős taglétszám fölötti – gyülekezetek meglátogatását, melynek következő állomása a péceli Kármel Pünkösdi Gyülekezet volt.

Az alkalom elején Németi Zsolt alelnök egy pár percben beszélt az egészséges gyülekezetről és elmondta, hogy egy gyülekezet egészsége nem a létszámtól függ – egy kis gyülekezet is lehet egészséges, ahogy egy nagy gyülekezet is lehet egészségtelen. Felhívta a figyelmet azokra a dolgokra, amik veszélyeztethetik a szolgálók, és ezáltal a gyülekezet egészségét is, mint pl. az elszigeteltség és a szolgálók jelleme, ami sokkal fontosabb, mint a szolgálatra való ajándék.

Ezután Földesi Tamás elnök igehirdetése következett, melynek A lendület ébredése, és amire vigyázni kell címet adta.

Az alapigét Sámuel első könyvéből olvasta: „Jónátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az Úr, mert az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást. Fegyverhordozója így felelt neki: Tégy mindent úgy, ahogyan gondolod! Láss hozzá, én veled leszek, bármit tervezel.” (1Sámuel 14,6-7)

Azt olvassuk ebben a részben, hogy éppen áll a harc, amit a filiszteusok ellen vívnak. Saul és a serege egy gránátalmafa árnyékában hűsöl. Patthelyzet van, nem tudják hogyan menjenek tovább.

Ez az a pillanat, amikor Jonatánban elkezd mocorogni valami. Jonatán neve azt jelenti, hogy Isten ajándéka. Élő hite van, ismeri Istent és van benne bátorság és tenni akarás. Kitekint a fa árnyékából és meglát egy sziklahasadékot. Ahogy Jonatán kimozdul a kényelemből, a holtpontból, abból a várakozásból, hogy majd valaki más csinál valamit, rögtön meglátja az Isten által elkészített lehetőséget, a megoldást.

Ezután olvassuk az ő hitvallását: „Hátha tesz valamit értünk az Úr…” Nem tűnik olyan erős kifejezésnek, de amikor egy olyan pillanatban hangzik el, amikor éppen áll minden és stagnálás van, akkor ez a „hátha”, az előre mutatás szava.

Először Jonatán lép ki, majd a fegyverhordozója is követi őt és együtt húsz embert ölnek meg a hasadéknál.

„És riadalom támadt mindenütt, a táborban és a nyílt mezőn egyaránt a hadinép között. Megriadt az előőrs, sőt a portyázó csapat is. A föld pedig megrendült, és Isten riadalmat támasztott.” (1Sámuel 14,15) Isten megérkezett a csatatérre. Eddig is ott volt, de eddig csak Jonatán és a fegyverhordozója szívében volt bizonyosság erről. Hit általi kilépésük által ez a két ember elérte, hogy a csata végérvényesen kimozduljon a holtpontból.

Ezután olvassuk, hogy először Saul és a hadsereg, majd azok, akik korábban elpártoltak, végül pedig azok, akik elrejtőztek a félelemtől, mind csatlakoznak a harchoz, felülnek arra hullámra, amit Isten gerjesztett, Jonatán kilépésén keresztül.

„Ekkor hadba szólította Saul a vele levő egész hadinépet, és megkezdték a harcot, ahol már ember ember ellen harcolt, és igen nagy volt a zűrzavar. Azok a héberek, akik azelőtt a filiszteusokkal tartottak, és mindenfelől velük együtt vonultak táborba, azok is átálltak Izráelhez: azokhoz, akik Saullal és Jónátánnal voltak. Amikor az Efraim hegyvidékén elrejtőzött izráeliek meghallották, hogy menekülnek a filiszteusok, ők is utánuk eredtek a harcba.” (1Sámuel 14,20-22)

Ekkor elérkezünk az ütközet csúcspontjára: „Így szabadította meg az Úr Izráelt azon a napon” (1Sámuel 14,23). Lehet, hogy Jonatán tette meg az első lépést, de az egészet az pecsételte meg, hogy az Úr megsegítette Izráelt.

Jonatán felismerte, hogy Isten megadta a lehetőséget arra, hogy a filiszteusokat egyszer és mindenkorra legyőzzék, azonban, ha tovább olvassuk, látjuk, hogy végül mégsem ez történt.

„Az izráeliek már nagyon elcsigázottak voltak azon a napon, mert így eskette meg Saul a népet: Átkozott az az ember, aki enni merészel estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen! Ezért nem evett semmit a nép.” (1Sámuel 14,24)

Saul böjtöt hirdet, pedig, ha a sereg nem kap táplálékot, akkor nem fog tudni helytállni a harcban. Amit Saul kér, az egy szellemi köntösben megjelenő emberi szabály, aminek erősen vitathatóak a motivációi.

Azt mondja, hogy „…amíg bosszút nem állok ellenségeimen”. Olyasmit akar magának tulajdonítani, ami teljes egészében az Úr munkája. Ezáltal tönkreteszi az Isten által gerjesztett lendületet.

„Bárcsak evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Akkor most még nagyobb lehetne a filiszteusok veresége!” (1Sámuel 14,30) Jonatán pontosan átlátja, hogy ha a nép nem böjtölt volna, akkor döntő csapást mérhettek volna a filiszteusokra.

A Saul által elrendelt böjt eredménye az lett, hogy a nép vérrel együtt ette a húst. Ez is mutatja, hogy a törvényeskedés bűnhöz vezet és megöli az élő hitet. A Szent Szellem, az élő hit friss munkája tartja távol a bűntől az embereket, nem a szabályok.

„Azután ezt mondta Saul: Törjünk rá még az éjjel a filiszteusokra, virradatra fosszuk ki őket, és ne hagyjunk meg közülük senkit! Ők pedig ezt felelték: Tégy mindent úgy, ahogyan jónak látod! De a pap ezt mondta: Járuljunk előbb oda az Istenhez! Ekkor megkérdezte Saul az Istent: Rátörjek-e a filiszteusokra? Izráel kezébe adod-e őket? De Isten egész nap nem válaszolt neki.” (1Sámuel 14,36-37) Saul megpróbál „visszakéredzkedni” az előző hullámra, azonban ez már nem lehetséges, meg kell várnia a következőt.

Ha nem akarta volna a magáénak tulajdonítani Isten munkáját, akkor az a hullám még mindig magasan állt volna és elsodorta volna a filiszteusokat.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

Azt, hogy egy helyzet akkor mozdul ki a holtpontból, ha vannak élő hitű, Isten félő emberek, akik felismerik az Isten által adott lehetőségeket.

Az Isten által adott lehetőséget pedig úgy tudjuk elszalasztani, ha szelleminek tűnő szabályrendszerek szerint élünk és magunknak tulajdonítjuk Isten munkáját.

Az Úr azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Jonatán. Legyünk bátrak, ismerjük meg Istent és legyen élő hit a szívünkben, mert az tud kimozdítani a passzivitásból!

Legyünk olyanok, mint Jonatán! Higgyünk Istenben, higgyünk Jézus Krisztusban, és higgyünk a Szent Szellem munkájában!

Az igehirdetés után sor került négy új presbiter, Bálint Tibor, Prekopa Rolf, D. Nagy Áron és D. Nagy Kolos avatására, egy új gazdasági vezető, Matécsa Zoltán, és egy új ifjúsági vezető, Petró Lukács, szolgálatba állítására is.

A gyülekezet lelkipásztora, a presbiterek és az Elnökség tagjai közösen kértek áldást az újonnan szolgálatba állított testvérekre.