2024. szeptember 20-21-én rendezték meg a IV. Ideje Elhinned Országos Pásztor- és Vezetői Konferenciát, melyen közel 400-an vettek részt. Az igei üzeneteket Friedhelm Holthuis, a németországi Szabadegyházak Pünkösdi Szövetségének elnöke, Nick Cassidy, az ír Cork Church vezető lelkésze, Földesi Tamás, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke és Perjesi István, az Agapé Gyülekezetek Közösségének vezető pásztora osztották meg.

Az idei konferencia témája a János 3,30 igevers alapján a Neki növekednie kell volt:
„Neki növekedni kell, nekem pedig kisebbé lennem.”

Elég edényt készítünk elő?

A péntek reggeli nyitó üzenetet Friedhelm Holthuis osztotta meg, a 2Kir 4,1-6 alapján hirdette Isten igéjét.

Ebben a történetben egy szegény özvegyasszony olaját sokasítja meg az Úr Elizeus szolgálatán keresztül. A történetből látjuk, hogy ahhoz, hogy csodát éljünk át több dologra is szükség van: először kell egy probléma, majd egy hitbeli lépés és Isten beavatkozása. Az asszonynak volt egy problémája, mégpedig az, hogy éhezett. Elizeus kérésére edényeket készített elő, ez volt a hitbeli lépés. Ezután pedig jött az Úr és minden edényt megtöltött olajjal. Mikor lett vége a csodának? Amikor már nem volt több edény, hiszen, ha nincs edény, akkor nincs olaj sem. Az olaj Istentől jön, az edények beszerzése azonban a mi feladatunk.

Képzeljük el, hogy az edények a vezetők a gyülekezetben. Ha szeretnénk, hogy a gyülekezetünk növekedjen, akkor több vezetőre van szükségünk. Sokan arra várnak, hogy növekedjenek és majd utána képeznek vezetőket, azonban így soha nem fognak növekedni. Először ki kell lépnünk hitben, vezetőket kell képeznünk és ezután látjuk majd a növekedést. Az edényekért mi felelünk, az olajért pedig Isten.

A gyülekezetekben minden rendelkezésünkre áll, ami szükséges a növekedéshez. Az Úr nem azt nézi, hogy hány órát fektettünk a munkába, hanem azt, hogy hány vezetőt képeztünk a munkánk során. Készítsük elő az edényeket!

Hajlamosak vagyunk arra, hogy 40 évesen vonjuk be az embereket a szolgálatba, pedig a gyülekezeteink tele vannak 20-30 éves fiatalokkal, de nem látjuk bennük a lehetőséget. Mi tapasztalatlan gyerekeket látunk, Isten azonban evangélistákat, apostolokat és pásztorokat.

Gedeon egy gyáva ember volt, az Úr mégis egy hőst látott benne. Ő nem azért hív el minket, mert azt látja, amilyenek most vagyunk, hanem azért, mert látja, milyenek lehetünk az ő segítségével.

A vezetőket nem „importáljuk” és nem „vásároljuk”, a vezetőket mi építjük fel. Azonban ahhoz, hogy másokban tüzet tudjunk gyújtani, először bennünk kell, hogy égjen a láng.

Az üzenet meghallgatható a következő linken:

Előre a Szent Szellem erejével

A második üzenettel Nick Cassidy szolgált a jelenlévők felé az 1Kor 12,1-11 igék alapján.

Az ige azért tanít itt a lelki ajándékokról, hogy ne legyünk tudatlanok ebben a témában. A tudatlanság egy borzalmas dolog, hiszen ha nem tudunk valaminek a létezéséről, akkor sosem fogjuk azt elérni. Ismernünk kell Jézust, mielőtt segítségül tudnánk hívni az ő nevét.

Az emberek sokszor elhiszik, hogy Isten megbocsátotta a bűneiket, de nem veszik észre, hogy ennél sokkal többről van szó. Megelégedünk azzal, hogy üdvösségünk van és nem vágyunk többre, azonban az Úr nem csak a bűneinket bocsátotta meg, hanem teljes szabadságra hív minket és ehhez az ő Szent Szellemét adja.

Egyedül próbálunk meg boldogulni az életben, azonban természetes erővel csak egy bizonyos szintig tudunk elérni. Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, szükségünk van a Mester érintésére, Isten természetfeletti erejére.

Ma a világban olyan sötétséggel szembesülünk, amit eddig soha nem láttunk még. Az igazból rossz lett és a rossz lett a jó. Ezt nem tudjuk legyőzni vitával, kell hozzá a Szent Szellem.

Sok gyülekezet tudatlanságban él, ami nem Isten terve szerint való, ezért újra meg kell ismernünk a Szent Szellemet. A kincs már ott van a földi edényünkben, bennünk van az olaj, hiszen amikor betöltekeztünk Szent Szellemmel nem csak egy kis darabkát kaptunk belőle, hanem Isten az ő teljességét adta nekünk. Ne feledkezzünk meg erről!

Ne legyünk olyanok, mint az asszony az előző történetben! Ne mondjuk, hogy az Úr semmit nem adott nekünk, hiszen nekünk adta az ő Szent Szellemét.

Az üzenet meghallgatható a következő linken:

A szamár, avagy hova szeretne bevonulni Jézus veled

A pénteki utolsó üzenetet ismét Friedhelm Holthuis osztotta meg. Az alapigét Zakariás könyvéből olvasta:
„Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zak 9,9)

A szamárnak nagyon fontos szerepe volt abban, hogy Jézus bevonuljon Jeruzsálembe, azonban a szamár nevét senki sem tudja, csak egy eszközként tekintünk rá. Nem a szamár a fontos, hanem az, aki rajta ült – Jézus Krisztus.

A mi feladatunk, hogy olyan szamarak legyünk, akik beviszik Jézust az emberek közé. Nem mi vagyunk fontosak, ezért nem probléma, ha a mi nevünkre nem emlékeznek vagy nem említenek meg minket. Az a fontos, hogy Jézust bevigyük az emberek közé.

Isten szamarakat keres, akiken keresztül bevonulhat a magyarországi falvakba, városokba. Nem különleges emberekre van szüksége, hanem készséges szamarakra.

Ha több csodát szeretnénk átélni, akkor annak kell a legfontosabbá válnia a számunkra, ami Jézusnak is a legfontosabb – ez pedig az emberek megmentése. Jézus meg fogja tenni azt, amire mi nem vagyunk képesek. Nekünk csak fel kell vennünk a nyerget és hagyni, hogy Jézus eszközként használjon minket.

Az üzenet meghallgatható a következő linken:

A pénteki nap egy panelbeszélgetéssel zárult, mely során Németi Zsolt, Egyházunk alelnöke kérdezte Friedhelm Holthuist, Nick Cassidyt és Perjesi Istvánt a gyülekezetplántálásról.

A panelbeszélgetés meghallgatható a következő linken:

Imádkozz, védd meg, hirdesd ki!

A szombat reggeli első szolgálatot Nick Cassidy végezte a 2Kir 6,24-7,2 igék alapján.

Ebben a szakaszban láthatjuk, hogy az ellenség bekerítette Samáriát és hatalmas volt az éhség – nem csak a fizikai, hanem a szellemi éhség is. Samária királya pedig ezek között a körülmények között, azok ellen fordult, akik még ragaszkodnak a hithez. Vigyázzunk arra, hogy amikor a mi életünket éri nyomorúság, ne Isten embereiben keressük a hibát.

Kétség nélkül mondhatjuk, hogy a világ ma szellemi éhínségben él. Lehet, hogy az ellenség körülvett minket, de ez soha nem lehet ok arra, hogy Isten népe kételkedjen az ő beszédében és az uralmában. Keresztényként alá kell rendelnünk magunkat Isten akaratának, nem élhetünk a test szerint, hiszen a testi ember ellensége Istennek. A testi ember soha nem látja be a saját hibáját, inkább mindig mást okol.

Amikor nyomás alatt vagyunk, akkor derül ki igazán, hogy milyen az igazi jellemünk. Elizeus is szenved az éhínségtől, nem mentes ez alól, azonban ő máshogy reagál, mint Jórám király. A cselekedetein keresztül bemutatja, hogy milyen értéke van egy hívő embernek. Miközben Jórám király bűnbakot keres, Elizeus bátorítja a véneket, közbenjár a városért és védelmezi őket a hitetlen, kételkedő véleményektől. A nehézségek ellenére Elizeus nem veszíti el Istenbe vetett hitét és nem veszi le a szeméta megfelelő irányról.

Imádkozzunk és keressük az ő akaratát, mert nem fogjuk tudni saját erővel legyőzni a problémákat – szükségünk van Isten természetfeletti munkájára.

Lehet, hogy már régóta várunk Istenre és elkezdtünk hitetlenkedni. Lehet, hogy bennünk is megfogalmazódott a kérdés, ami Jórám királyban is: Miért várjak tovább az Úrra? Keresztényként azonban nem arra lettünk elhívva, hogy csak a napsütéses időszakokban kövessük az Urat. Ki kell tartanunk és ragaszkodnunk kell a hitünkhöz, mert a megoldás már úton van felénk. Várjunk az Úrra!

Miközben Elizeus a megoldásra, Isten útmutatására várt, imádkozott, védelmezte a népet és hirdette Isten igéjét. Nekünk is ezt kell tennünk a gyülekezetekben, a többi már Isten munkája.

Az üzenet meghallgatható a következő linken:

Áldás vagy jelenlét?

A szombat délelőtti második alkalmon Perjesi István hirdette Isten igéjét a 2Móz 33,1-16 igeversek alapján.

Ebben a szakaszban Isten megáldotta a zsidó népet, akik az Ígéret Földjére tartottak, és elküldte az ő angyalát, hogy kísérje őket a pusztában, ő azonban nem ment velük. Előfordul, hogy az áldás és Isten jelenléte különválik. Mi is szeretjük, amikor áldások kísérik az életünket, azonban mit ér ez, ha Isten jelenléte nincs benne azokban? Az áldás Isten jelenléte nélkül igazából semmit nem ér. Ne csak az áldásokra koncentráljunk, hanem arra is, hogy mindeközben megvan-e Isten jelenléte az életünkben? Az áldásokból megismert Istennél sokkal nagyobb a személyes találkozáson keresztül megismert Isten.

Hogyan reagálunk akkor, amikor Isten „csak” önmagát adja és ezt nem kísérik áldások? Sokszor csak az áldásokra várunk, azokat hiányoljuk, azonban az igazi hiány Isten jelenlétének hiánya. Ha viszont Isten jelenléte ott van az életünkben, akkor minden más hiányérzet megszűnik.

Meg kell tanulnunk értékelni Isten jelenlétét és meg kell tanulnunk Isten jelenlétében élni. Ahogy az igében olvastuk, mindannyian bemehetünk a kijelentés sátrába, mindannyian bemehetünk Isten jelenlétébe. Éljünk ezzel a lehetőséggel!

Az üzenet meghallgatható a következő linken:

Tedd félre az egód!

Szombat délután Földesi Tamás hirdette Isten igéjét a Fillipiekhez írt levélből:
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki másokét is. Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” (Fil 2,3-5)

Az egyház élő kövekből, élő emberekből épül fel. Amikor ezek az emberek alázatosak tudnak lenni, akkor kialakul köztük egy kohézió. Az alázatos emberek azt is elismerik, hogy van egy építőmester, aki oda helyezi őket, ahova akarja.

Az alázat elérése az énünk, az egónk megtörésével lehetséges – senki sem születik alázatosan.

Mielőtt József a fáraó elé került, az Úr egy nagyon hosszú folyamaton vezette őt végig, mely közben megtörte József egóját. Fiatalkorában álmokat látott, miszerint a testvérei meg fognak hajolni előtte. Az álmot látó József azonban nagyon hamar a kút mélyén, majd pedig rabszolgasorban találta magát. Mindezeknek meg kellett történnie ahhoz, hogy később a következőt tudja mondani:
„A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmodtam valamit, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.” (1Móz 41,15-16)

Pál apostolnak is át kellett mennie azon a folyamaton, mely közben Saulusból Paulussá változott, mielőtt azt mondhatta, hogy „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20)

Ha több van bennünk Jézusból, akkor kevesebb hely marad önmagunknak. A Szentlélek ereje akkor tud áttörést hozni az életünkben, amikor az egónk megtörik, mert akkor már nem mi dolgozunk és nem mi végezzük a munkát, hanem ő. Isten használ minket, de a munkát ő végzi.

Absolon történetét olvasva (2Sám 15,1-6) láthatjuk, hogy mi történik akkor, amikor valaki a saját királyságát építi és nem az Úrét.

Absolont nem az emberek iránti szeretete vezérelte, hanem dicsőséget akart szerezni magának. Nem az volt a célja, hogy az embereket építse, hanem az, hogy az embereket használja arra, hogy önmagát építse. Minket azonban azért hívott el Isten, hogy építsük az embereket.

Később a következőt olvassuk: „Absolon még életében vett magának egy emlékoszlopot, és felállította azt a Király-völgyben, mert ezt gondolta: Nincs fiam, aki fenntartaná nevem emlékét. Ezért saját magáról nevezte el az oszlopot; Absolon emlékoszlopának hívják azt még ma is.” (2Sám 18,18)

Nagyon sokat elárul rólunk az, hogy mit hagyunk magunk után. Az, aki nem tudja átvenni az örökséget, hanem inkább sajátot szerez magának, az maga körül forog és soha nem fog jövőt építeni. Amikor az ember saját magának próbál helyet szerezni, abból sosem lesz áldás, viszont amikor Isten ad helyet, az egy egészen más történet.

Neki növekednie kell, nekünk pedig kisebbé lennünk!

Az üzenet meghallgatható a következő  linken:

Itt az ideje a harcnak

A konferencia utolsó üzenetét Nick Cassidy osztotta meg, melyhez a Józs 14,6-14-et olvasta fel.

Ebben a történetben azt látjuk, hogy Káléb fel akart menni a Hebrón hegyére, ami egy érdekes választásnak tűnhet, hiszen hegyre felfelé menni nem a legegyszerűbb dolog. Káléb azonban tudta, hogy az Úr ezen a hegyen tett ígéretet Ábrahámnak és később itt temették el őt és Sárát is. Káléb tudta, hogy ez egy szellemi hely. A hebrón szó közösséget jelent, ami egy mélyebb értelmet ad Káléb választásának. Nem véletlen, hogy ezt a helyet választotta örökségül – közösségben akart lenni Istennel.

Azt olvassuk, hogy az anákiak laktak ezen a hegyen, akikről tudjuk, hogy veszélyes emberek voltak és akadtak köztük óriások is. Káléb azonban nem riadt vissza ettől, hanem készült a harcra, mert tudta, hogy „mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen…” (Ef 6,12)

Káléb 45 évet várt az ígéret óta és ez idő alatt rengeteg veszteséget élt meg, de tudta, hogy az ígéret be fog teljesedni és egyszer eljön majd az ő ideje. Amikor ez bekövetkezett, a múltat és a nehézségeket elfelejtve indult újra harcba. Legyőzte az ellenséget, hogy utána közösségben lehessen Istennel.

Ha szeretnénk közösségben lenni Istennel, akkor nekünk is harcolnunk kell. Harcolnunk kell azért, hogy kinyissuk a Bibliát, azért, hogy tudjunk imádkozni és azért, hogy újra közösségben lehessünk. Azonban tudnunk kell, hogy nem kevés sötétséggel és támadással fogunk találkozni az úton.

2000 évvel ezelőtt Jézus is harcolt azért, hogy közösségben lehessen velünk. A testi dolgokkal nem törődve ellenállt minden kísértésnek és egészen a Golgotáig ment azért, hogy értünk szenvedjen.

Itt az ideje, hogy mi is harcoljunk ezért a közösségért!

Az üzenet meghallgatható a következő linken: