2025. április 24-én ismét megrendezték a Szentlélek-napot a Pünkösdi Teológiai Főiskolán, melynek témája „Az Úrnak lelke van énrajtam…” volt.

Az alábbiakban Pataky Albert beszámolóját olvashatjátok:

A Pünkösdi Teológiai Főiskola hagyományosan rendszeresen megszervezi a Szentlélek-napot. Legutoljára április 24-én tartották meg az eseményt. Paul Gracza rektor köszöntő és buzdító szavai után Fehér Máté vezetésével dicsőítették az Urat a résztvevők, akikkel megtelt a főiskola nagyelőadóterme.

Az első előadó Kocsis József lelkipásztor, a Közép – Magyarországi Egyházkerület vezetője volt, témája pedig a Szentlélekben élni és a Szentlélekkel való betöltekezés közötti különbség. Az előadó ószövetségi példákat hozott arról, mit jelent a Szentlélek által élni, más emberré lenni, illetve Isten eszközévé válni. Bálám, Saul, Azarjáhú történetei után Kocsis József arról beszélt, amint galamb alakjában Jézusra szállt a Szentlélek a bemerítkezése után. Ezt követően az újszövetségből, többek között a Kornélius házánál történt Szent Szellemben való keresztségről, beszélt. A bibliai és személyes történetek, bizonyságok sora alapján a következő megállapítást tette: „Amikor azt mondjuk, hogy a Szent Szellemben élünk és járunk, azt én úgy értem, hogy élet születik bennünk Istentől és ez úgy fejlődik tovább, hogy egyre inkább hasonlítani akarunk Krisztusra. Egyre nagyobb a vágy bennünk arra, hogy az Ő igéje szerint éljünk. A Szent Szellemmel való betöltekezés viszont az isteni erővel való feltankolás is, hogy felruházzon bennünket a szolgálathoz való erővel.” Ezek után a Szentlélekbe való merülés feltételeiről hallottunk. Kocsis József a következőkkel zárta előadását: „Gyertek, ültessük ezt gyakorlatba és imádkozzunk azzal a hittel, hogy Isten ma is ugyanazt akarja, és ugyanaz a terve, mint eddig is, hogy betöltsön bennünket is Szent Szellemmel. Ámen”

Egy rövid szünet és dicsőítés után Surman László lelkipásztor, az Országos Cigánymisszió hitéleti-missziós főigazgatója előadásával folytatódott a Szentlélek-nap. Testvérünk témája a következő volt: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem… hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek”. Mindenekelőtt a szegénység fogalmát ismertette az előadó, az ENSZ illetékes bizottsága állásfoglalása szerint: „A szegénység a megfelelő életszínvonal fenntartásához és más – polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális – jogok érvényesítéséhez szükséges erőforrások, képességek, választási és érdekérvényesítési lehetőségek és a biztonság tartós vagy krónikus hiányát jelenti.” A szegénység problematikájának megoldásával sokan próbálkoztak már, különböző felzárkózási programokkal, pozitív diszkriminációval, egyéb szociális eszközökkel, kisebb-nagyobb sikerrel – állapította meg Surman László. Amit azonban nekünk, Krisztus szerető és követő embereknek látnunk kell az az, hogy az 1Sám 2,7-8 szerint az Úr a szegénység felett is Úr: „Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít, megaláz s fel is magasztal; Felemeli a porból a szegényt, és a sárból kihozza a szűkölködőt, hogy ültesse hatalmasok mellé.” A legnagyobb szegénység fogalmát, amiben viszont minden embernek része van születésétől kezdve a megtérésig, azt a Róma 3,23 fogalmazza meg a legpontosabban: „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” Ezután egy bibliai történetet elevenített fel az előadó, mely az OCM látásának egyik stratégiai alapja. Ez a történet az egyik próféta özvegyének története (2Királyok 4,1-7), melynek tanulságai és üzenete a mai napig érvényesek. A következő vizsgált történet az Apostolok Cselekedeteiben található, mégpedig a sánta férfi esete az Ékes Kapuban. A két történet rávilágít arra, hogy minden helyzet megoldása Krisztusban van. Mindkét esetben csodálatos szabadulásnak lehetünk a szemtanúi. Mindkét esetben radikális átformálódás történik, amit csak Isten képes elvégezni. Ki menjen el a szegényeknek evangéliumot hirdetni? – tette fel a kérdést az előadó, aki az előadásának címében szereplő ige alapján így válaszolt: „akin az Úr lelke van”. Majd így folytatta: „Testvérem, lehet, hogy ez te vagy?”Surman László a személyes érintettség okán is nagyon érdekes és hiteles előadását a következőképpen zárta: „Tudom, a mennyei elhívás elsősorban nem a szociális, politikai, vagy társadalmi helyzet megváltoztatását célozza meg, hanem a Krisztussal való találkozást. De azok, akik az Ő országát és igazságát keresik, azok ráadásként mindent kapnak. Keresni a feltámadott Krisztust, megismerni őt és belé szerelmesedni. Új szív, új élet. Isteni gazdagság. Ámen!”

Ezután egy hosszabb dicsőítés és imádkozás következett. Az utolsó előadó Bányik Roland börtönmissziós evangélista volt, aki nem meglepő módon a következő témában adott elő: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem… hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak”. Roland Jézus elveszetteket kereső és szabadító szolgálatáról beszélt és Péter Kornélius házában elmondott prédikációjából idézett: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal és ő szerte járt, jót tett és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.” (ApCsel 10,38) Ma is vannak foglyok körülöttünk, akiknek Istentől való felkenetéssel kell hirdetnünk a szabadulás örömhírét. Úgy megyünk hozzájuk, mint bárányok a farkasok közé. Roland a saját életéből hozott példákat. Beszélt arról, hogyan gyógyult meg a kislánya és hogyan kapott elhívást a börtönmisszióra. Nem mindenkit küld az Úr a börtönbe szolgálni, de mindenki szolgálhat a különböző szellemi fogságban élő emberek megszabadulása és megmenekülése érdekében. Erre bátorított Bányik Roland előadásában.

Reflexiók, záró gondolatok és imádság után, közös ebéddel fejeződött be a Szentlélek-nap. Mindenki áldásokkal ment haza a rendezvényről. Többen jelezték, hogy a következő alkalmon is részt akarnak venni, a Pünkösdi Teológiai Főiskola pedig szeretettel vár minden érdeklődőt a jövőben is.