Vagyok – Bakonyi Ifjúsági Találkozó Zircen
A Magyar Pünkösdi Egyház Zirc Bérea Gyülekezetében került sor 2025. április 25-26-án az idei év első BIT hétvégéjére, melyre kb. 80 fő regisztrált, de az esti nyitott alkalmakon a résztvevők száma elérte a 100 főt is.
Érkeztek fiatalok Veszprémből, Sopronból, Székesfehérvárról, Várpalotáról, Zircről, Dudarról, Csetényből, Isaszegről és Ösküből is. Az alkalmakon különböző felekezetek képviseltették magukat, a pünkösdi mellett a Hit Gyülekezete, a Keresztény Közösségi Gyülekezet, a Baptista Gyülekezet és felekezetközi gyülekezetek is megjelentek.
Az elmúlt évekhez képest egy új generáció nőtt fel. Ennek következtében a legtöbb résztvevő 13-15 éves volt, és sok olyan fiatal érkezett, akik még nem döntöttek az Úr Jézus mellett.
A hétvége során az éves témát, a „Vagyok” szó jelentését járták körül a fiatalok az igehirdetők segítségével.
A „Vagyok” szó több mindenre utal: benne van, hogy Isten ezen a néven mutatkozik be az Ószövetségben, és benne van az is, amikor Jézus arról beszél, hogy „én vagyok az út, az igazság és az élet…” De arról is szól, hogy mi hogyan határozzuk meg saját magunkat, kik vagyunk.
Péntek este a már hagyományosnak számító közös igehirdetésben Földesi Tamás, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke és Cieklinski János, az MPE Dudari Gyülekezetének pásztora beszéltek Péter példáján keresztül arról, hogy kik is vagyunk.
Péter önmeghatározása sokat változott azalatt a három év alatt, amíg Jézussal járt. Az első találkozáskor halász volt, majd Jézus jelenlétében és a csodálatos halfogás hatására felismerte, hogy bűnös. Átélhette, hogy kiválasztott, mikor Jézus tanítvánnyá választotta, később mikor felismerte, hogy Jézus a Krisztus, boldog volt, majd az utolsó vacsorán bátornak gondolta magát. Rövid idő elteltével bátorból gyáva lett, amikor megtagadta Jézust, majd összetört, amikor megszólalt a kakas, és ráébredt, hogy elárulta Mesterét. Végül ezen események után ismét halász lett.
A Jn 21,1-13 igeversek ebben az újbóli „halász vagyok” állapotban találják Pétert. A feltámadás utáni időszak különleges volt a tanítványok életében. Az előtte lévő három évben mindennapi közösségben voltak Jézussal, a halála után azonban ő már nem volt bármikor elérhető. Egyszer-egyszer megjelent, de nem folyamatos a jelenléte.
Ebben az időszakban jellemző volt, hogy a tanítványok nem ismerték fel Jézust, ettől viszont Jézus még ugyanaz a személy maradt, aki volt. A te értékedet sem az határozza meg, hogy mások felismerik-e az ajándékaidat, képességeidet. Ha senki nem ismerné is fel, attól te még az vagy, aki vagy.
A felolvasott igerészben a tanítványok egész éjszaka nem fogtak semmit, de Jézus szavának engedelmeskedve újra kivetették a hálót, és az tele lett halakkal, mégsem szakadozott. Ez azt jelenti, hogy a személyes életünkben sincs szükség arra, hogy „beleszakadjunk” a szolgálatba, egyszerűen csak engedelmeskednünk kell. Az engedelmességnek pedig gyümölcsei lesznek, és ezeket a gyümölcsöket Jézus használni akarja.
Fehér Máté a szombati nap folyamán arról beszélt, hogy Istennek mi a célja az életünkben. Kicsoda Isten, kinek mondja magát, illetve kik vagyunk mi?
A délelőtti alkalom során arról beszélt, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie valakinek ahhoz, hogy Istennek számítson.
1. Mindenhatóság: Jer 32,17
2. Mindentudás: Zsid 4,13
3. Mindenütt jelenvaló: Zsolt 139,7-8
4. Örökkévaló: Zsolt 90,2
A Biblia Istene az egyetlen, aki minden feltételnek megfelel, és ő az, aki gondoskodik a választott népéről. Amikor Jézus lejött a földre, az ő neve Immánuel lett, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten. Az az Isten, aki a választott néppel ott volt, velünk is ott van.
A 2Móz 3,1-15 igeversek alapján elmondta, hogy Mózes kereste a kifogásokat, hogy miért nem tudja elvégezni a rá bízott feladatot, de Isten megígérte neki, hogy vele lesz. Ha Isten elhív minket valamire, akkor biztosak lehetünk benne, hogy velünk is lesz benne.
A szombat esti alkalmon Fehér Máté témája ez volt: Kicsoda Isten, és nekem mi közöm van hozzá?
A Jn 20,24-31 igeversek alapján arról beszélt, hogy a hitnek az ellentéte nem a kételkedés, hanem a hitetlenség. Bár a felolvasott igerészben Tamás azt mondja, hogy nem hisz, végig ott van Jézus mellett.
Jézus feltámadása után nagyon hamar felütötte a fejét egy tévtanítás, ami arról szólt, hogy Jézus ugyan próféta volt és nagy ember, de nem volt Isten fia. János evangéliumán látható, hogy ez ellen a tévtanítás ellen beszél, mert folyamatosan arról ír, hogy Jézus bizony Isten fia volt. Ez az evangélium az egyetlen, ami leírja a Tamással történteket.
Tamás a történet idején valószínűleg csalódott: Istenben, abban amit Jézusról gondolt, összetört az istenképe. Úgy volt vele, hogy majd ha lát valamit, akkor fog hinni. Jézus azonban nem ítéli el őt, hanem segít neki. Ez az új találkozás felépíti Tamást, olyannyira, hogy képes lesz vállalni a mártírhalált is Krisztusért.
Az ember könnyen csalódik emberekben, egyházban, de Istenben nem. Ugyanis amikor azt érezzük, hogy Istenben csalódunk, valójában nem Istenben, hanem a róla magunkban kialakított istenképben csalódunk. Amikor ilyesmi előfordul, érdemes visszatérni az igéhez, és megnézni, hogy mi az, amit az ige mond Istenről. De fontos tudni, hogy ahogyan Tamást sem, úgy minket sem ítél el az Úr.
Ha pontosan tudjuk, hogy Isten kicsoda, akkor nem lesz kérdés, hogy mi kik vagyunk. Ha tudjuk, hogy Jézus milyen árat fizetett értünk, akkor egyértelmű lesz, hogy értékesek vagyunk. Az emberek életében a fiatal évek legmeghatározóbb kérdése, hogy kik vagyunk. Tudjuk-e őszintén mondani, hogy Isten gyermekei, megváltottak, szeretettek vagyunk? Ez nagyon fontos, mert ebben találjuk meg a valódi értékünket.
A találkozó alkalmai visszanézhetőek a Bakonyi Ifjúsági Találkozó – BIT facebook oldalán és youtube csatornáján.
