2024. november 17-én hálaadónappal egybekötött ünnepi istentiszteletet tartottak a Magyar Pünkösdi Egyház Ózdi Gyülekezetében, mely során megemlékeztek a gyülekezet fennállásának 75. évfordulójáról.

Az alkalom elején Baráti Róbert, a gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a jelenlévőket, majd a 127. zsoltárból olvasta Isten igéjét: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt 127,1-2) Elmondta, hogy az, hogy a gyülekezet már 75 éve működik, egyedül az Úr megtartó kegyelmének köszönhető.

Ezután Bozóné Csernus Emőke vezetésével egy prezentáció keretében közösen tekintettek vissza a gyülekezet múltjára és történelmére.

A gyülekezet megalakulása egy testvérpár, Csernus Béla és Csernus Sándor, Ózdra való költözéséhez köthető. Az eleinte imacsoportként összegyűlő közösség hivatalosan 1949. január 25-én, Csernus Béla vezetésével vált gyülekezetté.

A gyülekezet vezetését 1974-től ifj. Csernus Béla, majd 1986-tól Chernel András vette át. Ez idő alatt került sor az új imaházépület megépítésére, mely a svéd testvérgyülekezet támogatásával valósult meg. Az épület 1990. szeptemberében került átadásra.

1999-től Benedek Zsolt lelkipásztor állt a gyülekezet élén egészen 2015-ig, amikor Mezőcsokonyára költözött. Ezután a gyülekezet 3,5 éven keresztül lelkipásztor nélkül működött, mely idő alatt D. Nagy József, Pataky Albert és Szerdi Szilárd is megbízott vezetőként szolgált a gyülekezetben.

2018-ban a gyülekezet megválasztotta lelkipásztorának Baráti Róbertet, aki a Bajai Pünkösdi Gyülekezetből érkezett.

A közösség több nehéz időszakot is megélt, de az elmúlt 75 évre visszatekintve elmondhatják, hogy „mindeddig megsegített minket az Úr.” (1Sám 7,12)

A megemlékezés után Benedek Zsolt, D. Nagy József, Szerdi Szilárd és Baráti Róbert is köszöntötte a gyülekezetet egy-egy bátorító igevers felolvasásával és egy rövid üzenet átadásával.

A gyülekezet vezetése ajándékkal is készült a meghívott vendégek számára – egy emlékplakettel és virágcsokorral ajándékozták meg Nyeste Ferencet, D. Nagy Józsefet, Kovács Bélát, Szerdi Szilárdot, valamint Baráti Róbertet és feleségeiket. Tekintettel arra, hogy egészségügyi és egyéb okokból nem voltak jelen az alkalmon, Chernel Andráshoz, Ádámkó Lajoshoz és Pataky Alberthez – akik szintén szolgáltak az Ózdi Gyülekezet vezetésében – később juttatják el a 75. emlékévről megemlékező emlékplakettet.

Ezután Szerdi Szilárd, a Kecskeméti Pünkösdi Gyülekezet lelkipásztora hirdette Isten igéjét, melyhez az alapigéket Ézsaiás könyvéből olvasta:
„De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük.” (Ézs 9,1-2 KG)

„Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan! Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion fogoly leánya!” (Ézs 52,1-2 KG)

Mindkét gondolatban ott van a Messiás ígérete – el fog jönni a Szabadító, aki majd megváltoztatja azt az állapotot, amiben éppen benne vagyunk. A világosság várása mindig jelen van – a sötétségben is.

Amikor az Úr ígéreteit olvassuk, magunkra vonatkoztatjuk őket, azonban a zárójeles részeket, hogy lesznek nehézségek az úton, sokszor nem vesszük figyelembe. Lesznek nyomorúságok, de ezek az áldásunkat fogják szolgálni.

Lehet, hogy úgy érezzük, hogy elfáradtunk, kimerültünk, problémák vesznek minket körül és romokban van az életünk, de Isten azt mondja, hogy nem lesz mindig sötétség. Az Úr az ő erejét adja nekünk és ha ez az erő tőle származik, akkor nem fog elfogyni.

Ha van egy nagyon szép múltunk, akkor ez arra kell, hogy tanítson minket, hogy van egy Isten, akibe belehelyezhetjük a reménységünket és hogy ő legyen a jövőképünk is, aki megmutatja, hogy milyen úton kell járnunk. Ne foglalkozzunk a nehézségekkel, a körülményekkel, hanem csak Istennel és azzal, hogy az ő útján járjunk – hiszen, ha tudjuk, hogy merre kell mennünk, akkor ő ott lesz velünk.

Az Úr képes arra, hogy olyan eszközöket adjon a kezünkbe, melyekkel a legyőzhetetlen akadály legyőzhetővé válik. Ilyen a mi Istenünk – számára a lehetetlen is lehetséges. Istennek van hatalma arra, hogy olyan dolgokat cselekedjen, amik számunkra elképzelhetetlenek. Szokjuk meg az elképzelhetetlent és váljon a természetfeletti természetessé számunkra, mert Isten népének bele kell kalkulálnia a dolgokba a természetfeletti Istent.

Sokszor elfelejtjük, hogy Isten nem csak a múltban létezett és majd egyszer visszajön a jövőben, hanem a köztes időszakban is jelen van, hiszen azt mondta, hogy „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). Várjuk az Úr visszajövetelét és közben nem vesszük észre, hogy az ő Szentlelke által most is itt van közöttünk. Nem csak a múltban, a nagy ébredések idején cselekedett, hanem ma is tud és akar cselekedni.

Isten újat akar cselekedni az életünkben és szeretné, hogy megszabaduljunk a múlt rabságától. Ne ragaszkodjunk a régi dolgokhoz, hanem legyünk nyitottak a változásra! Ne a múlt emlékeiből éljünk, hanem örüljünk annak, hogy Isten ma is itt van és akar minket használni az ő királyságának építésében!

Sokszor várunk arra, hogy különböző területeken felálljon egy-egy szolgálattevő és beleálljon a szolgálatba. Azonban minden, amire szükség van, már most jelen van a gyülekezetekben. Ne azon gondolkozzunk, hogy másokat mire tudna használni az Úr, hanem azt kutassuk, hogy minket személyesen mire akar használni Isten. Ne foglalkozzunk azzal, hogy hány évesek vagyunk, hanem adjunk bele mindent, amink van és szolgáljuk az Urat.

Istennek a 75 éves gyülekezettel is terve van!

Az ünnepi alkalom egy közös ebéddel zárult, mely során volt lehetőség a közösségépítésre is.