A tavalyi évben három hálaadónapot tartott a Magyar Pünkösdi Egyház Soltvadkerti Gyülekezete.

Az elsőt szeptember 29-én, vasárnap a Soltvadkerti Szüreti Fesztivál záró napján. A város főterén levő szabadtéri nagyszínpadon öt egyház (római katolikus, evangélikus, református, baptista és pünkösdi) gyülekezetei és lelkészei közös ünnepi istentiszteletet tartottak a fesztiválon résztvevőkkel, a meghívott testvérvárosi küldöttekkel és az érdeklődő közönséggel együtt.

Október 13-án a Soltvadkerti Baptista Gyülekezettel és a meghívott vendégekkel együtt közös szolgálatban fejezték ki a Mindenható Isten felé hálájukat, egymás felé pedig szeretetüket, értékelve az évtizedes együtt végzett közös munkát az ének-zene, valamint az igehirdetés területén a gyülekezetek, az iskolások, a város intézményei és a helyi lakosok felé. Mindig nagy érdeklődés és várakozás fogadja az Adventi gyertyagyújtást is, az ökumenikus alkalmakat, és a városi rendezvényeken minden közös fellépést.

December 8-án egy meghittebb, családiasabb alkalmon emlékeztek meg a közösségi élet legfontosabb eseményeiről. Hálát adtak a közösség és a gyülekezet áldott szolgálóiért, kitartó munkájukért, odaszánt életükért minden területen: a technikai, a karitatív, a lelki és a hitéleti területeken, az egyház és a gyülekezet missziós területein egyaránt. Imában hordozták három idős testvér legfőbb egészségügyi kérését, hogy szakszerű ápolásba kerülhessenek idős, elesett állapotukban. Tavaly mindhárman gondoskodó szeretetotthonban nyertek elhelyezést.

Minden alkalommal nagy örömmel fogadják a vendégeket, is akik a gyülekezettel együtt keresik azt a békességet, amit egyedül csak az Örökkévaló adhat meg mindenki számára!

Megható módon kifejezésre került az elmúlt tizenöt év lelkipásztori szolgálata miatti hála is. Nagyon kreatív és látványos módon, egy idővonalat ábrázoló táblán követhetjük nyomon az elmúlt időszak jelesebb eseményeit, amit különböző színű kövek, kavicsok jeleznek, és jelmagyarázat is segíti az értelmezést.

A tizenöt éves lelkipásztori évfordulóról a Vadkerti újság is megemlékezett 2024. szeptemberi számában Arany János szavait vonatkoztatva Pazdernyik Pálra: „Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben.”

Az áhítat és imádat lelkületébe kapcsolódott a Dél-Magyarországi Egyházkerület-vezető és az MPE Pécsi Reménység Gyülekezetének lelkipásztora, Lettner Gábor inspiráló igehirdetésével, aki a „felfelé néző” Krisztusról osztott meg történeteket.

Igehirdetésében négy alapigehelyet olvasott fel és három szempontot emelt ki:
János 11,40-41 – Lázárnál Jézus felnéz, és hálát ad.
Máté 19 – Az 5000 ember megvendégelésénél Jézus felnéz, és hálát ad.
Máté 15,36 – A 4000 ember megvendégelésénél Jézus hálát ad.
1Kor 11,23 – „az Úr Jézus azon az éjszakán, amikor elárulták, vette a kenyeret, hálát adott”

Jézus Krisztus tudott a rá váró szenvedésről és halálról. Ismerte az árulóját, aki ott ült vele egy asztalnál, mégis hálát adott, felfelé tekintett.

Mi tette Jézust ilyen, felfelé néző emberré? Felfelé nézve az Atyát látta teljességében, Istenre tekintett, nem a problémára. A felfelé néző hálaadás megváltoztatja a perspektívákat, az arányokat, a hangsúlyokat és a méreteket.

Pál az Ef 1,15-23-ban így imádkozik a gyülekezetért: „hogy megismerd őt (Istent)… a jó jövőről szóló tervét… és hogy milyen hatalmas.”

Ha nem ismered őt, az Atya szívét: az baj. Ha nem ismered a jó jövőt, amit tervezett, hogy minden a javadra válik, az baj. Ha nem ismered, milyen hatalmas, és mit végzett el a kereszten Jézus, az baj.

Végül a felfelé nézve történő hálaadás egyik legnehezebb, de legfontosabb mondata: „de ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem legyen meg a te akaratod!”

Egyes képek forrása: vira.hu