Az első pünkösdkor bekövetkező események felrázták az egész történelmet: a Jézus által megígért Szent Szellem kiáradásával megalakult az egyház. A kereszténység futótűzként terjedt az akkor ismert világban, az apostolok munkáját csodák és gyógyulások kísérték, melyeknek célja Jézus Krisztus messiási létének bizonyítása volt. A dinamikus missziós munkához, a gyülekezetek megalakulásához és az üldözésben való kitartáshoz a Szent Szellem biztosított erőt.
Azonban a kereszténység 4. századi államvallássá válásával megindult az egyház intézményesítése, a Bibliáról és az Istennel való személyes kapcsolatról egyre inkább a hagyományokra és szokásokra helyeződött a hangsúly. Többszöri sikertelen próbálkozás után a 16. századi reformáció hozott valódi visszatérést az alapokhoz, melynek vezetője, Luther Márton ezeket az alapelveket tűzte zászlajára: sola Scriptura (egyedül a Szentírás), sola Fide (egyedül hit által), sola Gratia (egyedül kegyelemből), solus Christus (egyedül Krisztus), soli Deo Gloria (egyedül Istené a dicsőség). A protestáns hit fejlődésével több mozgalom is kialakult, többek között a metodizmus és az ébredési-szentségi mozgalmak, melyek a személyes hit és a megszentelődés – mint „második áldás”, a Szentlélekkel való találkozás – fontosságát hirdették.
Amikor 1900-ban az Egyesült Államokban egy fiatal metodista lelkész, Charles F. Parham az Apostolok Cselekedeteit és a páli leveleket tanulmányozva összehasonlította saját szolgálatát az apostolokéval, megdöbbenten kérdezte önmagától: „Hol vannak a csodák, a gyógyítások?” Megállapította, hogy az őskeresztények életének titkát sem ő, sem egyháza nem ismeri. E titok felkutatására bibliaiskolát nyitott önként jelentkezők számára a Kansas állambeli Topekában, ahol a Szentlélekkel való találkozás, a Szentlélek-keresztség bizonyítéka után kutattak. A hallgatók az Apostolok Cselekedeteit tanulmányozva egymástól függetlenül felismerték, hogy a Szentlélek-keresztség keresett bizonyítéka a nyelveken szólás, így elhatározták, hogy másnap, nevezetesen az év utolsó napján, reggeltől estig imádkozni fognak a Lélek kiáradásáért. A nyelveken szólás természetfeletti módon, nem tanult nyelven való beszéd vagy ima, mely során az egyén és a gyülekezet is épül lelkileg (1Korinthus 14), valamint jelként szolgálhat nem hívők számára Isten hatalmáról (Apostolok Cselekedetei 2,1-13). Szilveszter estéjén egy Agnes N. Ozman nevű lány az érte való imát követően elkezdett folyékonyan beszélni általuk nem ismert és értett nyelveken, majd néhány napon belül többen nyertek Szentlélek-keresztséget.
W. J. Seymour, színes bőrű lelkész, Parham tanítványa 1906. április 6-án Los Angelesben a Szentlélek kitöltetéséről beszélt egy kis templomban. Szolgálata után egy asszony saját házába hívta meg prédikálni, ahol három nap múlva a hallgatók az igehirdetés alatt megteltek Szentlélekkel, nyelveken imádkoztak és énekeltek. Hamarosan egy épületet vásároltak istentiszteleti alkalmaik megtartására: az Azusa Street 312. szám alatti épület lett a pünkösdi mozgalom leghíresebb helye, ahol az évek során ezrek tapasztalták meg a Szentlélek kiáradását.
Amerikán kívül, egymástól függetlenül, a világ több pontján is fellángolt a pünkösdi tűz. Átélték a Szentlélek általi megújulást az örmény presbiteriánus egyházban és Indiában is. Chilében a metodista egyházon belül W. C. Hoever lelkész közreműködésével indult pünkösdi ébredés. Európában a skandináv országokban erőteljes pünkösdi mozgalom kezdődött, amely hatással volt a kontinens nyugati részére is. A XX. század hatvanas éveiben a népegyházak is megtapasztalták a pünkösdi megújulást: a katolikus, a presbiteriánus, az anglikán és az evangélikus egyházakban létrejött csoportokkal jó kapcsolatot ápoltak a pünkösdi felekezetek. A század utolsó évtizedeiben elindult egy újabb karizmatikus ébredés, amely független a népegyházi megújulástól, de a pünkösdi felekezetektől is. Az új évezredben egyre erősebb az igény és a készség az együttműködésre a Szentlélek megújító munkáját képviselő népegyházi, pünkösdi és karizmatikus közösségek között.
Magyarországon a pünkösdi mozgalom előfutárai az I. világháborúból hazatérő hadifoglyok (akik fogságuk alatt Szentlélekkel megáldott hívőkkel találkoztak) és az Amerikából visszajött emigránsok voltak.
Az orosz hadifogságból bemerítkezve és Szentlélekkel keresztelve tért haza 1919-ben a viszneki Horváth János, 1926-ban pedig a mórichidai Sipos István, aki már a harctéren jó ismerőse volt a kispesti Élő Isten gyülekezetébe járó Sebestyén Istvánnak. Mihók Imrével való találkozásuktól kezdve – 1926 nyarától – az ő kispesti lakása vált a pünkösdiek gyülekező helyévé.
Az Amerikába kivándorolt magyarok közül többen kapcsolatba kerültek az amerikai pünkösdi ébredéssel, megtértek, és egyesek már azért jöttek haza, hogy hirdessék a Szentlélek-keresztségről szóló jó hírt.
Szalai József és neje 1921-ben tért vissza a somogy megyei Darány községbe, ahol nagy érdeklődés övezte a Szentlelket adományozó Isten megtérésre hívó evangéliumát, így hamarosan rendszeressé váltak a darányi összejövetelek. Az istentiszteleteket nagy lelki megmozdulás és áldás követte, az első bemerítés alkalmával 26-an vallották meg hitüket. Az első magyarországi pünkösdi imaház is itt épült fel 1923-ban. A darányi gyülekezetet később a hazai úttörő pünkösdi prédikátorok szinte kivétel nélkül felkeresték, és hosszabb-rövidebb ideig többször is munkálkodtak ott.
A szervezett pünkösdi misszió megindulását Magyarországon Mihók Imre Bakony környéki munkája készítette elő. Mihók Imre és felesége megtérésüket követően 1926 tavaszán érkezett Detroitból Bakonycsernyére. Rokonaikkal és baptista ismerőseikkel beszélgettek a Szentlélek-keresztség szükségességéről, annak jeleiről és saját élményeikről. Az első istentiszteleti alkalom 1926 húsvétjának második napján volt, ezt követően napok alatt elterjedt a környéken Mihók Imre Isten különös erejével megáldott szolgálatának a híre. Habár 1926-ban Mihók testvér mindössze néhány hónapot töltött Magyarországon, ezen rövid idő alatt sok helyen megfordult. Munkálkodásának eredményességét az is bizonyítja, hogy a magyar pünkösdi mozgalom későbbi vezető személyei közül többen az ő rajta keresztül nyert áldás segítségével lettek Isten alkalmas eszközei a pünkösdi üzenet hirdetésére.
Az első pünkösdi gyülekezetek életét Isten különös módon megáldotta, egyre jobban gyarapodtak mind létszámban, mind csodálatos élmények megtapasztalásában. Alig fordult elő, hogy a gyülekezet imádkozó köréből egy beteg ne egészségesen távozott volna. A pünkösdi hitelvek terjesztését Mihók Imre jelentős irodalmi tevékenységével szolgálta, traktátusai egymásután jelentek meg. Meghívására kapcsolódott be a magyarországi pünkösdi munkába Rároha F. Dávid és felesége, akik 1927-ben Amerikából Magyarországra érkezve nyomdát vásároltak, és öthetente adták ki a magyar pünkösdi mozgalom első lapját, az Apostoli Hitet. Gyülekezeteket látogattak és alapítottak, átvették a kispesti gyülekezet vezetését. Fő feladatuk lett a magyarországi pünkösdi gyülekezetek egyházi egységének megteremtése, melynek neve Magyarországi Istengyülekezetek lett.
A felekezet alakuló konferenciája 1928. február 5-9. között zajlott, Kispesten a Villany utca 6. szám alatti központi imateremben. A jegyzőkönyv megállapítása szerint az alapszabályokat összesen nyolc gyülekezet fogadta el (Kispest, Cegléd, Bakonycsernye, Bakonytamási, Darány, Csetény, Öskü és a baranya megyei Somogy), és egy évre választották meg a tisztségviselőket. Elnöknek Rároha F. Dávidot választották, így Rároháék már nem csupán a magyar pünkösdi mozgalom eszmei irányítói, hanem demokratikusan megválasztott elöljárói is lettek. Az évente rendezett konferenciákon újabb gyülekezetek csatlakoztak a szövetséghez: 1929-ben 15, 1930-ban 20, az V. Konferencián 1932-ben, amikor a szövetség neve „Isten Gyülekezetei Szövetsége Magyarországon” lett, már 70 gyülekezetet foglalt magában az egyházi szervezet. 1932-től hosszú éveken keresztül Siroky István, Tomi József és Fábián József voltak a magyarországi pünkösdi mozgalom vezetői.
A szövetség már a harmincas években szociális intézményekben gondoskodott az idősekről és az árvákról, melyeket a szocializmus ideje alatt „fel kellett ajánlani” az államnak.
1939. december 2-án adták ki a magyar királyi belügyminiszter 363.500/1939. VII.a. számú rendeletét „A honvédelem érdekeit veszélyeztető szekták működésének megszüntetése” tárgyában, melyben több más kisegyházzal együtt a pünkösdi gyülekezetek istentiszteleteit is betiltották. Ettől kezdve a II. világháború végéig az Evangélikus, a Baptista és a Metodista Egyházak védelme alatt működtek a pünkösdi gyülekezetek. Ennek az időszaknak a következményeként a háború után több felekezetben működtek tovább a pünkösdi gyülekezetek: Evangéliumi Pünkösdi Egyház, Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek, Őskeresztény Felekezet. 1962-ben az Evangéliumi Pünkösdi Egyház és az Evangéliumi Keresztyének nevű pünkösdi felekezetek egyesüléséből létrejött az Evangéliumi Pünkösdi Közösség (EPK), az Őskeresztyén Felekezet pedig önálló egyházként működött tovább.
Az EPK az 1995-ben megalakult az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetségének alapításában is részt vett. Az Evangéliumi Pünkösdi Egyház 2011-től nevet változtatva, a Palament által elismert bevett egyházként Magyar Pünkösdi Egyház néven folytatja tevékenységét. Gyülekezeteinkben nagy hangsúlyt fektetünk az Istennel való személyes kapcsolatra, a valódi közösség ápolására, és a fiatalok egyházi szolgálatokba történő aktív bevonására.
A lelkészképzés a kezdetek óta nagy fontosságot kapott: 1967-től a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetében, 1991-től pedig az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Bibliai Főiskoláján tanultak a lelkészek, mely 1995 óta Pünkösdi Teológiai Főiskola néven, akkreditált felsőfokú intézményként működik.
A szenvedélybetegek segítségére 1985 nyarától Dunaharasztiban, később pedig Budapesten a Cserkesz utcában is rehabilitációs intézet működik.
Közösségünk 1987. október 31-én nyitotta meg Kadarkúton a szeretetotthonát idősek gondozására. A rendszerváltozás adta lehetőséget felhasználva pedig az elsők között nyitottunk általános iskolákat, intézményeinken keresztül pedig több tízezer ember napi szociális ellátásban részesül.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban iskolát építettünk, kórházak, lepratelepek és árvaotthonok több mint ezer lakójának élelmiszer és gyógyszer ellátását biztosítjuk külmissziónkon keresztül.
Itthon a romák felé szolgáló egyházak között az egyik legaktívabb munkát végezzük Országos Cigánymissziónk révén erős ökumenikus együttműködéssel. Az MPE a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának is tagja, kifejezve ezzel ökumenikus elkötelezettségét, hiszen Jézus azért imádkozott, hogy az övéi egyek legyenek.
