2025. április 4-6. között rendezték meg az Országos Ifjúsági Misszió Tavaszi Ifjúsági Napjait Debrecenben, melyen közel kétszáz fiatal vett részt. A hétvége témája a #Jézusakiút volt.

A dicsőítésben a Debreceni Élet Gyülekezet csapata szolgált a fiatalok felé, az igei üzeneteket pedig Gurzó János, az OIM vezetője, Fajó Attila, az OIM vezetőségi tagja, Réz Ádám, a Szombat5 mozgalom vezetője és Kiss József, a helyi gyülekezet lelkipásztora osztották meg.

A péntek esti nyitó alkalmon Gurzó János Zákeus történetét olvasta fel Lukács evangéliumából és arról beszélt, hogy mi történik akkor, amikor kirekesztenek és megbélyegeznek minket, illetve arról, hogyan áll hozzánk ilyenkor Jézus.

Zákeus vámszedőként dolgozott, anyagi szempontból stabil háttere volt, mégis kirekesztetten, a társadalom perifériáján élt. Hiába volt meg mindene, mégsem volt boldog. Ha igazán boldog lett volna, valószínűleg nem érdeklődött volna ennyire Jézus iránt.

Alacsony termete miatt Zákeus nem látta Jézust a tömegben, azonban elhatározta, hogy mindenáron látni akarja őt, ezért felmászott a fára. A mi életünkben is sok ilyen „tömeg” van, ami eltakarja Jézust. Mi mit teszünk ilyenkor? Mit teszünk, ha jön Jézus? Akarjuk látni őt? Hajlandóak vagyunk lemondani az egónkról és felmászni a fára? Hajlandóak vagyunk félretenni az akadályokat és élni a találkozás lehetőségével?

Zákeus nem arra figyelt, amije nem volt – kellő magassága –, hanem arra, amije volt – egy fa, amire felmászhatott. Az a fa nem véletlenül volt ott. Isten előre elkészítette a lehetőséget a találkozásra. A történetben látjuk, hogy nem csak Zákeus kereste Jézust, hanem Jézus is kereste Zákeust, hiszen felnézett a fára, mert tudta, hogy Zákeus ott lesz. Jézus keresi velünk a kapcsolatot, megáll a fa mellett és beszélni akar velünk. Keressük hát mi is őt!

Szombat reggel Fajó Attila szolgált a fiatalok felé a János 4,6-34 igeversek alapján, a samáriai asszony történetéből, mely során a Szent Szellemmel való betöltekezés fontosságára hívta fel a figyelmet.

Sokszor nem ültetjük gyakorlatba azt, amit Istentől kapunk – befogadjuk az üzenetet, de az aktivitásunk ennyiben ki is merül. Azonban a történetben a következőt olvassuk: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” (János 4,10) Kérnünk kell az élő vizet Istentől, aktívan kell megélnünk a hitéletünket.

Az asszony azért ment a kúthoz, mert „szomjas” volt. Mi is ki vagyunk száradva szellemileg, mert nem iszunk eleget. Fontos, hogy megismerjük Jézus személyét és folyamatosan kérjük az ő Szent Szellemét, hiszen azt írja az ige, hogy „…aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik”. (János 4,14) Vagyis aki folyamatosan telve van Jézussal és a menny dolgaival, az nem fog megszomjazni a világi vágyak iránt.

Szombat délután a fiatalok kiscsoportos beszélgetéseken vehettek részt, majd pedig egy pár órát szabadon töltöttek Debrecenben.

A szombat esti alkalom során Réz Ádám hirdette Isten igéjét a János 3,1-21 igeversek alapján, melyben Nikodémus és Jézus beszélgetését olvashatjuk.

Nikodémus a farizeusok főembere volt, akikről tudjuk, hogy ismerték az igét, szolgáltak, gyülekezetbe jártak és még a Messiást is várták, azonban Jézust nem ismerték. Sokszor mi is ugyanígy élünk.

Nikodémus felismerte, hogy Jézusban van valami, ami az ő életéből hiányzik, ezért egy este elment hozzá. Amikor azonban elkezdte kérdezni őt, Jézus látszólag teljesen másról kezdett el beszélni. Jézus tudta, hogy mi van Nikodémus szívében, tudta, hogy mi az, amit hiányol az életéből, ezért erre a fel nem tett kérdésre adott választ.

Jézus az újjászületés, a Szent Szellemmel való betöltekezés és a Krisztusba vetett hit fontosságáról beszélt. Nikodémusnak meg kellett értenie, hogy miért halt meg Jézus.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) Isten adta az ő Fiát. Az első lépés Istené, nem a miénk.

Jézus azért adott egy látást Nikodémusnak, hogy igényt támasszon fel benne. Akarta, hogy Nikodémus vágyjon a Szent Szellemre, vágyjon az újjászületésre.

Nekünk is, akik a Szent Szellemtől születtünk, meg kell tanulnunk Szellemben járnunk. Fontos, hogy vágyjunk erre és kérjük Istentől az ő Szent Szellemét.

Hogyan lehet befogni a Szent Szellem szelét? Először is el kell hinnünk, hogy megváltottak vagyunk és Jézus meghalt értünk, majd pedig mindennap újra és újra be kell töltekeznünk Szent Szellemmel.

Vasárnap a helyi gyülekezet tagjaival együtt vehettek részt a fiatalok a hétvége záró alkalmán. Kiss József Dániel könyvének 6. fejezetét olvasta fel és Isten szabadításának menetrendjéről beszélt.

Mielőtt Dániel az oroszlánok vermébe kerül, a következőt olvassuk: „Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani.” (Dániel 6,4) Dániel azért került bajba, mert előléptetés előtt állt. Amikor az Úrnak terve van velünk és elő akar minket léptetni, előfordulhat, hogy mi is nehézségekbe ütközünk. Azonban Dániel története azt is megmutatja, hogy Istennél már előre el van készítve a szabadítás is.

Dánielt bevetették ugyan az oroszlánok vermébe, azonban az Úr megmentette őt a pusztulástól és megőrizte őt az oroszlánoktól: „Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem.” (Dániel 6,23) Ezt követően pedig az ellenségtől is megszabadította őt: „Ezután a király odavitette azokat az embereket, akik bevádolták Dánielt, és bedobták őket fiaikkal és feleségeikkel együtt az oroszlánok vermébe. Még a verem fenekére sem értek, máris megragadták őket az oroszlánok, és összezúzták minden csontjukat.” (Dániel 6,25)

Ha tovább olvassuk a történetet látjuk, hogy az Úr nem csak megszabadította Dánielt, hanem megdicsőítette és meg is áldotta őt: „Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. … Ennek a Dánielnek aztán jó dolga volt Dárius, majd a perzsa Círus uralkodása alatt.” (Dániel 6,27-29)

Ne féljünk a nehézségektől, a megpróbáltatásoktól, mert Isten terve sokkal jobb és sokkal nagyobb mindennél, amit az ördög tervezhet ellenünk!