Az Országos Imacsoport Hálózat (továbbiakban: OIH) Megújulási Imatalálkozót tartott Pécsen 2025. május 10-én.

Az imanap központi gondolata volt az Úr dicsőségének szemlélése, átvétele és hordozása a 2Kor 3,18 alapján:

„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”

Az imatémákban Nyeste Ferenc, Vadon Gyula, az MPE Komlói Felház Gyülekezetének lelkipásztora, és Fuchs János, az MPE Reménység Gyülekezetének presbitere vezették a jelenlévőket.

Iván László szolgált Isten igéjéből a János 11,20-44 és a Máté 4,1-11, 13,11-23 igeversek alapján. Elmondta, hogy fontos az Úr dicsőségének szemlélése, hordozása és átadása, de ennek lehetnek akadályai. Mik ezek az akadályok, amiket el kell hárítani a növekedéshez?

Az egyik ilyen gát a hitetlenség. Az ördög meg akarja ingatni a hitünket. Bár a hitnek vannak próbái, de a próbákban benne van a növekedés lehetősége is. Ha hitetlenné válunk, akkor már nem is imádkozunk, és az ördögnek pont ez a célja. De amikor összejövünk imádkozni, Isten hatalmat ad arra, hogy szóljunk a változásért. Fontos megmaradni a hitben rendíthetetlenül, és a próbatételek között is tudni, hogy velünk van az Isten, és mi az ő gyermekei vagyunk.

Az ördög másik célja, hogy kárhoztasson, újra előhozza a már elrendezett dolgokat, pedig ehhez nincs joga.

Ezen kívül az ember hajlamos a saját dicsőségét keresni, emiatt a büszkeség felütheti a fejét, de nekünk alázatban kell lennünk. Isten dicsőségét nem csak a saját szükségeinkre kapjuk.

Az Igét vegyük magunkhoz, abból megismerhetjük Isten dicsőségét. Isten ki akarja jelenteni az akaratát nekünk, de ez csak a vele való szoros és mély kapcsolatban lehetséges.

Imádkozó emberekként vegyük észre, hogy vannak olyanok, akik be vannak zárva a szellemi alvás, szellemi halál állapotába. A mi dolgunk, hogy imádkozzunk, hogy Isten elküldje a szabadítását annak az embernek az életébe. Mi pedig higgyünk abban, hogy „feltámad a testvérünk”.

Nyeste Ferenc záró gondolatként elmondta, hogy nem mindegy, hogyan jövünk el egy ilyen alkalomra, vagy akár egy istentiszteletre, hogy szeretnénk-e valamit Istentől, Istenből. Biztatta a jelenlévőket, hogy várjanak az Úrtól nagy dolgokat, mert őnála mindig van feljebb.