Országos Ifjúsági és Tini Találkozó Szigetszentmiklóson

2025. augusztus 30-án immáron második alkalommal került megrendezésre a Magyar Pünkösdi Egyház Szigetszentmiklósi Gyülekezetében az Országos Ifjúsági és Tini találkozó, melyen több mint 100 fiatal vett részt. A találkozó témája az Imádkozás volt.

Az alábbiakban Nagy Eszter Rita beszámolóját olvashatjátok:

Hálás a szívünk, hogy a nyár utolsó napján több mint 100 fiatal gyűlt össze imaházunkban. A vendégszolgáló Szabó Iván, az MPE Késői Eső Gyülekezet lelkipásztora volt és a dicsőítéssel is a vendég gyülekezet ifjúsági dicsőítő csapata szolgált a fiatalok felé. Az alkalmat Patik Jonatán, az MPE Nagykőrösi Immánuel Gyülekezet egyik ifjú titánja vezette. Bizonyság számunkra, hogy az alkalmat gyülekezetünk lelkipásztora, Mádai Tamás nyitotta meg, aki előző nap még gyengélkedett. Kocsis József, a Közép-magyarországi Egyházkerület vezetője is részt vett az alkalmon és néhány szóban ő is szólt a résztvevőkhöz.

A találkozó témája az Imádkozás volt, az igehirdetés alapigéje pedig a Jeremiás 29,12: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.”

Milyen képünk van a jövőről? Hogyan gondolkodunk róla? Félelemmel, szorongással? Az Úr békességes és reményteljes jövőt szán nekünk. Az élet változik és nekünk is változni kell vele. Kérdés, hogy sodródunk-e az árral, vagy aktív részesei vagyunk-e a jövőnk alakításának? A sodrással együtt a döglött hal is tud úszni, a sodrással szemben azonban csak az élő.

Az Apostolok cselekedetei 10. részében választ találunk arra, hogyan kapcsolódik az imádság a jövőnkhöz. A történet két főszereplője Péter és Kornéliusz. Hogy gondolkodtak ők a jövőről? Péter zsidó ember volt és mindaz, amit tanítottak neki egy dolgot erősített benne – Izráel Isten kiválasztott népe. Ahogy telt az idő, a zsidók gondolkodása megváltozott, méghozzá úgy, hogy nem csak kiválasztottnak tartották magukat, hanem kivételezettnek is. Kialakult az a gondolkodás, hogy egyedül ők Isten népe, mindenki más tisztátalan. Isten üzenete, vágya eltorzult a zsidó népben. Mire Péter felnőtt férfi lett, teljesen normálissá vált az a gondolkodás, hogy egy hithű zsidó ember nem érintkezik más nemzettel, más népekkel. Mi lehetett Péter jövőképe? Alapvetően az, hogy ez így is marad – ez az ő útja, erre fogja nevelni a gyermekeit. Kornéliusz egy római százados volt, magas tisztséget töltött be. Kereste az igazságot, istenfélő ember volt, kapcsolatba került Istennel és imádkozott. Neki is volt egy jövőképe – mint gyűlölt, leigázott római soha nem lehet a zsidó hit és közösség teljes jogú tagja. Prozelitának, kívül rekedtnek számított, hiszen ő nem volt kiválasztott.

Mit tettünk volna Péter vagy Kornéliusz helyében, ha kilátástalannak, változtathatatlannak látjuk a jövőt? Kornéliusz, mint a ház feje, megkövetelte az egész háza népétől, hogy kegyes és istenfélő emberek legyenek, akik alamizsnát osztanak a népnek és szüntelen könyörögnek Istenhez. Lukács így írt Kornéliuszról: „…az egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: Kornéliusz!” (ApCsel 10,3) Szeretnénk, hogy Isten szóljon hozzánk és ilyen történéseknek legyünk részesei? Imádkozzunk szüntelen! Kornéliusz 3 órakor imádkozott, amikor Isten meglátogatta őt. Az Úr látja a mi imádkozó életünket és válaszol. Kornéliusz engedelmes és megteszi, amit Isten kér tőle. Mi hogyan állunk Isten kéréséhez? Megtesszük, amit kér akkor is, ha nem az volt az elképzelésünk? Ki az igaz és istenfélő ember? Az, aki imádkozik és engedelmes Istennek.

Péternél hasonlót látunk. Déltájban felment a tetőre imádkozni és ahogy imádkozott, révületbe esett és látta, amit Isten üzent az ő számára. Ki fogja meghallani Isten hangját? Az, aki imádkozik, aki ott van Isten jelenlétében. Péter nehezen mozdult ki a zsidó gondolkodásból, de megértette, hogy Isten nem személyválogató és nem kivételez. Nem azért választotta ki a zsidókat, hogy kivételezzen velük, hanem azért, hogy bemutassák Istent a körülöttük lévő népeknek, hogy láthatóvá tegyék őt. Péter engedelmeskedett Isten szavának és elment Kornéliusz házába. Ki az igaz és istenfélő ember? Az, aki imádkozik és engedelmes Istennek.

Két ember hittel imádkozott, bízott Istenben és megváltozott a jövőjük. Ami előre volt vetítve, amit a társadalom közvetített feléjük, megváltozott. Péter teljesen új útra lépett, Kornéliusz pedig átélte a lehetetlent. Ezzel a történettel a mi jövőnk is megváltozott. Hogyan gondolkodunk a jövőről? Úgy, ahogy a társadalom diktálja, vagy úgy, ahogy Isten eltervezte? Ha úgy imádkozunk, mint Péter vagy Kornéliusz, akkor Isten megkeres minket, szólni fog hozzánk és feladatot bíz ránk. Az, hogy mi Isten terve, csak rajta múlik, azonban az, hogy mi hogyan veszünk részt ebben, a mi döntésünk.

A tudósok szerint két dolog határozza meg a mai fiatal generációt: a FOMO – félelem attól, hogy valamiből kimaradnak –, és a jövő-sokk jelenség – állandó információ túlterheltség, ami stresszt okoz. Ezeknek a feszültsége határozza meg, hogyan élünk. Tudunk arra időt szánni, hogy kikerüljünk ebből a körforgásból és időt töltsünk Istennel? Ha imádkozunk hozzá és hagyjuk, hogy szóljon hozzánk, akkor ő utat mutathat nekünk a káoszban.

Mi egy történet részesei vagyunk és alakítjuk a jövőt. Isten Kornéliuszokat és Pétereket keres. A történetben nem Péter és Kornéliusz a hős, ők csupán részesei a hős, Jézus Krisztus történetének.

Az igehirdetés és a közös ebéd után kötetlenül folytatódott az alkalom beszélgetések és játékok keretében. Az elkezdett munkát a jövő évben is szeretnénk folytatni, így, ha az Úr is úgy akarja, jövőre is találkozunk.

Köszönet minden egyes résztvevőért, szolgálattevőért, Isten áldásáért és azokért az emberekért, akik szívükön hordták ezt az alkalmat és imádkoztak érte.

A teljes alkalom itt tekinthető meg:
https://fb.watch/CjokENzSwP/