Április 25-én nagy mérföldkövet ünnepeltek az MPE Hajnalcsillag Szenvedélybetegek Rehabilitációs Otthonában, ugyanis 40 éves lett az intézmény. A jubileumi alkalom nem csupán a visszatekintésről, hanem a mély hálaadásról is szólt.
Az alábbiakban a HSZRO munkatársai számolnak be a neves eseményről:
Az ünnepség központi üzenetét Sámuel próféta szavai adták: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sám 7,12b)
A vendégeket elsőként Krivickijné M. Krisztina intézményvezető köszöntötte, majd Óvári Róbert alelnök úr fenntartói köszöntőjét hallhattuk. Ezt követte Szabó Iván, intézményünk lelkészének igehirdetése. A 40. Zsoltár sorai tökéletesen tükrözték az intézményünkben zajló gyógyító munka lényegét: „Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám, meghallgatta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét…” (Zsolt 40,2-4)
Az ünnepség folyamán hálás szívvel emlékeztünk vissza az elmúlt négy évtizedre. Erdős Eszter református lelkész, valamint Ujházi Gizella és Molnárné Papp Eszter volt munkatársak személyes és inspiráló történeteiken keresztül elevenítették fel a múlt legfontosabb mérföldköveit, felidézve az elhívás és az alapítás rögös, mégis áldott útját. A közös emlékezést Pozsonyi Annamária gondosan összeállított, képekkel gazdagított diavetítése tette még átélhetőbbé, amely hűen mutatta be az intézmény történeti ívét.
A múlt felidézése után a közelmúlt és a jelen örömei felé fordultunk. Dévényi Erika bemutatta frissen elkészült kiadványunkat, mely a sokatmondó „Csillagok nyomában, avagy kiúttalálók történetei” címet viseli. A könyvben szereplő bizonyságtételek a szabadulás és az újrakezdés élő bizonyítékai.
Az elhangzottakat intézményünk egyik lakójának kortárs, modern tánca tette még felemelőbbé, amely a mozdulatok nyelvén fejezte ki a mélységeket, a küzdelmet és a szabadulás örömét.
A közös ünnepi ebéd után a jelenlévők különböző tematikus csoportokban mélyülhettek el: a gyász és veszteségek feldolgozása során teret engedtünk a csendes emlékezésnek, tisztelegve azok előtt, akik már nem lehetnek közöttünk.
Örömteli pillanatokat jelentettek a kötetlen beszélgetések és a régi fényképek nézegetése mellett felelevenített közös emlékek. Az alkotni vágyók saját kezűleg készíthettek emléktárgyakat, miközben a fotósarokban vidám pillanatképek örökítették meg a találkozás örömét.
Egy kegyelemmel teljes, örömteli és lelkiekben gazdag napot zárhattunk, amelyért egyedül Istené a dicsőség.
Köszönjük mindenkinek, aki jelenlétével, munkájával vagy imádságos hátterével részese volt ennek a számunkra felejthetetlen ünnepnek!
