Több év kihagyás után a Király Lányai Női Misszió június 6-án ismét női reggelire invitálta a hölgyeket, ahol a „Beszélő ruhák – mit mesél rólunk az öltözékünk?” témát körüljárva beszéltek arról, hogyan kapcsolódik az öltözékünk az önértékelésünkhöz.
Az alábbiakban Ujlaki Márti beszámolóját olvashatjátok:
Június 6-án szombaton egy csodálatos reggelre ébredtünk, hisz több év kihagyás után ismét találkozhattunk a pesti alsó rakparton horgonyzó Fortuna hajón, a Király Lányai Női Misszió által szervezett női reggelin. Az idő is nekünk kedvezett, se túl hideg, se túl meleg, a jelenlévő nők pedig széles mosollyal, igazi női csevegéssel, jóízű nevetéssel látták viszont egymást.
Voltak egészen fiatalok, kisleánykák és már jóval régebb óta fiatalok is. Kedves ismerősünk elém toppanva kérdezte: „Mártikám, szerinted hány éves vagyok? Elárulom: 92! Nem indult egykönnyen a reggel, de én mondtam, hogy »Úr Jézusom, én itt akarok lenni ma ezen az alkalmon!« és az Úrnak hála, látod, itt is vagyok!” Engem nagyon megindított, hogy mi sokszor milyen kényelmesen lemondunk, elengedünk lehetőségeket, ahol a Mennyei Atya igazi áldásokat készített el számunkra, csak azért, mert egy-egy apróbb kellemetlenség akad az utunkba. Erre itt áll előttem ez a drága hölgy, aki minden akadályon átküszködte magát, hogy itt lehessen. Bízom benne, hogy nem bánta meg.
Ez a délelőtt olyan néhány óra volt, amit mintha egy másik dimenzióban töltöttünk volna el. Mindenki hátrahagyta a családot, a sürgés-forgást, a tennivalókat és helyet foglaltunk a megterített asztaloknál. Az ablakon át a Duna vize csillogott, odaát a Margit-sziget nyüzsgött, de mi erre a kis időre valahol egészen máshol jártunk.
Kényelmesen megreggeliztünk, nem rohanva, hanem egymásra figyelve, ráérősen, beszélgetősen. Öröm volt látni, ahogy a különböző generációk szót értettek, viccelődtek, egymásra figyeltek.
A reggeli után egy kis jégtörő következett, ahol sok ajándék lelt gazdára, ezek után pedig mélyebb vizekre eveztünk. Az esemény címe – „Beszélő ruhák – Mit mesél rólunk az öltözékünk?” – elsőre talán nem tűnik olyan mély témának, de ahogy haladtunk előre, kiderült, milyen gyökeresen kapcsolódik az öltözékünk az önértékelésünkhöz. Hogy mennyire nem létezik olyan, hogy belül rendben vagyunk, de ez a külsőnkön ne látszódna, s fordítva! Sőt, sokszor a külsőnk beszédesebb a belső emberünk állapotáról, mint ahogy annak mi magunk tudatában lennénk. Nem a külsőnk az igazi értékünk, de a külsőnk még ismeretlenül is sokat elárul rólunk, az önmagunkhoz való viszonyunkról. Meglepően mély témákig eljutottunk az egy óra alatt, majd jöhetett a könnyedebb rész, a 4 évszakos színtípus besorolás alapelvei. Csacsogósan méricskéltük magunkat és egymást, hogy vajon ki melyik színcsoportba tartozhat. A délelőtt gyorsan elszaladt, és azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy pihentebben, feltöltődve, teljesen más szemlélettel hagytuk el a hajót, ami a nőiességünket és az öltözködésünket illeti.
De az igazi ajándék mégiscsak az volt, hogy még a hajó személyzete is be-be kukucskált, odafigyelt az előadásra, és volt, aki a végén, mikor már csak a szervezők maradtak hátra, befogadta Jézust az életébe, mint Megváltóját. Ennél nagyobb esemény pedig nem is történhetne!
