Tikkasztó meleggel robbant be az augusztus, ami egyet jelentett azzal is, hogy ruha nem maradt szárazon az izzasztó forróságban, de ezzel együtt talán mottónkká is vált: alkalmazkodunk. Nem is szerettünk volna másképp tenni, hiszen Istennek a körülményektől függetlenül is volt egy előre elkészített terepe és terve a 25. Christeens Tinitáborra. Ez volt az Új Irány, ami a hét folyamán került még jobban kibontásra. A szolgálói csapattal igyekeztünk eszközök lenni, hogy ez valódi áldássá legyen minden résztvevő számára.
Idei táborunkat augusztus 2-8 között szerveztük meg Kadarkúton a 13-18 éves korosztálynak, és hálatelt szívvel mondhatjuk, hogy éhség van a generációban aziránt, hogy találkozzanak Jézussal, megtöltsék az életüket az élő igével, és az Úr jelenlétében legyenek. Amennyire megpróbált hetünk volt fizikailag, annyira gazdag is volt szellemiekben. Megtérések, szabadulások, függőségek elhagyása, ajándékok megnyilvánulása, bűnök felismerése és irányba állás. Sokszor csak az események végén, a bizonyságok hallatán – amikor egymás kezéből ragadták ki a mikrofont a fiatalok –, vagy ahogy utólag beszámoltak az átélt dolgokról, akkor tudatosul bennünk igazán: az Úr mennyi és milyen mélységű, életeket átformáló változást vitt végbe. Mielőtt azonban ezekre helyeznénk a fókusz, néhány tinédzser szemszögéből szeretnénk kicsit bemutatni a tábor történéseit:
„A Törzsek Harcában nagyon jó volt csapatban játszani, és üvöltözve bíztatni mindenkit. Kell egy kis verseny, hogy mindenki jól érezze magát, és egyben jó energia levezetés is. A kiscsoportos foglalkozásban nekem az volt a jó, hogy az én korosztályommal voltunk, és nem voltunk sokan, így mindenkire jutott idő, és a bibliai sztorikat is könnyebben át tudtuk beszélni.” (Karcsi)
„Nagyon jól éreztem magam, nagyon tetszett a csoport felépítése, hogy a korosztályomból való lányokkal voltam, nagyon jó barátság alakult ki közöttünk. Tetszett, hogy több programon együtt vettünk részt, és még az alkalmakon is együtt ültünk.” (16 éves lány)
„Az utolsó csoportfoglalkozás végén imádkoztunk egymásért, és annyira hálás vagyok, hogy vannak egyidős lányok, akik átadott szívűek és bátran használják/próbálgatják az ajándékaikat. Az egyikőjüktől kaptam egy olyan prófétai megerősítést, amire szükségem volt és épített.” (18 éves lány)
„A programok közül a legjobban a tanítások és a dicsőítések tetszettek. A tábor után sokkal jobban éreztem magam lelkileg, és úgy érzem végre tényleg kialakult egy kapcsolatom Jézussal.” (Abigél)
„Az Imaséta állomások nagyon tetszettek, és az is nagyon tetszett, hogy voltak olyan témák, amik egy sima imádkozás közben nem jutottak volna eszembe.” (15 éves lány)
„Nagyon jól éreztem magam a táborban, elég sokat változtam hitéleti szempontból is. Szabó Beni és Varga Vince prédikációi fogtak meg leginkább, főleg a Jordános rész, mivel nekem is rengeteg mindennel kellett/kell küzdenem.” (Sámuel)
„Az RRS tetszett a legjobban, ami számomra nem csak egy jótékonysági futás volt egy akadálypályán egy keresztény misszióért – ami már önmagában egy nagyon jó dolog –, hanem nagyon tetszett, hogy nemcsak az együtt futók bíztatták egymást, hanem a pályán kívüli emberek is egész végig ott voltak és buzdítottak. Nekem emiatt ez volt az egyik legjobb élményem a héten, valamint csodálatos megtapasztalásaim voltak Istennel még a futás közben is, ami még inkább feldobta a számomra már alapból is nagyon jó programot.” (Miklós)
„Szorongva érkeztem a táborba, féltem az új emberektől, az új környezettől. Az önbizalmam nagyon alacsony lett, és nem tudtam reményteljesen az előttem álló hétre nézni, csak félelmeim voltak. Később értettem meg, hogy nem véletlenül volt ez a sok támadás, de ilyen erősen nagyon régen szorongtam, ezért már terveztem, hogy hogyan fogok hazamenni. Az első esti tanítás már nagyon sokat segített azon, hogy Isten elé vigyem ezt, de sokszor visszatért az első pár napban. A kiscsoport is nagyon sokat segített, aztán lettek új barátaim, és az önbizalmam is elkezdett a helyére kerülni. Isten nagyon erősen formált, és végig mellettem volt, az egész táborban nagyon erősen éreztem a jelenlétét, és nagyon sokszor adott nekem nagyon nagy békét, amikor rosszul voltam. Az egyik esti tanítás után volt a piros zsineg felkötözése, ahol elhatároztam, hogy kimegyek ezért imát kérni, hogy szűnjön meg a szorongás. Nem éreztem semmi különlegesebb dolgot ott az imánál, de Isten elvette a szorongásomat! Nem tért vissza többet egyszer sem a táborban.” (16 éves lány)
A fiatalok visszajelzéseiből is érzékelhető, hogy bár különböző programokból épült fel a tábor, mégis annyira összefonódtak a történések, egy folyamatként ment végbe az egész, ahol Isten folyamatosan gyógyított, helyreállított, bátorított, társakat és figyelmet adott mindenki számára. A Fiúság üzenete, vagy a Józsué könyvében olvasható Ráháb története a piros zsineg jelképével, majd a bemerítkezés jelentőségéről szóló napi tanítás, mind-mind ráerősítettek arra, hogy Isten ma is hív és vár minket, ő megbocsátó, kegyelmes, és egy új irányba akarja állítani az életünket. Nehéz a számtalan örömteli bizonyságból néhányat kiemelni, de jöjjön még néhány a tinik tollából:
„Bennem az a bizonyság alakult ki, hogy Isten soha nem hagy magamra, és ha hittel kérek valamit, akkor az megadatik. Sokáig küzdöttem a gyásszal, és nem tudtam magam mögött hagyni, mert egyedül próbálkoztam. Rájöttem, hogy képtelen vagyok egyedül hátra hagyni, ezért amikor imát lehetett kérni, én azt kértem, hogy Isten vegye le rólam a gyász terhét, mert hittem, hogy megszabadít tőle. Az imában volt egy olyan mondat, hogy a gyász lecserélődik örömre és vidámságra. Abban a pillanatban, ahogy ez elhangzott, elkezdtem nevetni és éreztem, hogy az az öröm, ami átjár az Istentől jött, és ott akkor az a gyász, amit addig éreztem, el is tűnt.” (Abigél)
„Az Atya meghallgat, és megment mindentől is, mert ő az egyedüli Isten.Kimentett az Úr minden függőségemből és bátorrá tett.” (Karcsi)
„Ami elhatározásként kialakult, az az, hogy egy kicsit többet kéne foglalkozzak az igével. Na jó, sokkal többet. Illetve arra is rájöttem, hogy lehetek akármilyen bosszús és keserű, de lehet, hogy másnak meg sokkal nagyobb problémája van, és akkor miért panaszkodjak, ha az övé nagyobb, és sokkal nagyobb szüksége van segítségre, mint nekem. A másik az volt, hogy el kell engednem azokat az embereket a múltamból, akiknek valamilyen okból kifolyólag nem bocsátottam meg. Család, régi balhés srácok stb. Illetve a családommal is sokszor összevesztem, és az ilyen veszekedések miatt kezdtem úgy érezni, hogy nem feltétlenül mutatok sem az öcséimnek, sem hívőként jó példát. Ez az, amin változtatnom kell, meg amiben változni akarok. (Sámuel)
„Számomra a tábor nagyon áldott volt, nem tudom eléggé kifejezni mennyire hálás vagyok az Úrnak a csodákért, amiket művelt velem és a többiekkel. Isten életem legnehezebb küzdelmétől, az intenzív szorongásomtól és mentális nehézségeimtől szabadított meg és gyógyít most is folyamatosan. Életemben először éreztem Isten szeretetének a súlyát és a leírhatatlan jelenlétét. Ez a hét egy olyan fordulópont volt az Istennel való kapcsolatomban és az életemben, hogy azóta az ördög támadásait Isten teljes fegyverzete hárítja el. Az a löket, amit Isten munkája véghez vitt bennem bemerítkezéshez vezetett, csupán négy nappal utána. Rengeteg áldást kaptam az Úrtól ez alatt a hét alatt, megválaszolta az imáimat, sokszorosan. Számomra közülük a leghihetetlenebb a szüleim megtérésével kapcsolatos üzenet volt. Egyedül vagyok keresztény a családomban, amely sok szenvedést okoz. Isten egy alkalmon megígérte, hogy igenis meg fognak térni a szüleim, és már látom is, hogy munkálkodik ebben is. Zárásnak csak annyit mondanék, hogy Jézus az Úr és hatalmas, hálás vagyok neked Uram!” (Tímea)
„Az a rossz lelkület, amivel kezdtem ezt a hetet, amiről szerintem bátran kijelenthetem, hogy az életem egyik legjobb hete volt, az egyetlen este alatt változott meg. Nem csak hogy egy este alatt megváltozott a rossz lelkületem, Isten olyan megtapasztalásokat adott, amivel megtudhattam, hogy egyetlen este alatt meg lehet tisztulni több olyan dologtól is, amitől előtte évekig nem sikerült a saját akaratomból, valamint olyan ajándékot kaptam tőle, amit nem is hittem, hogy egyáltalán valaha megkaphatok. Ez az egyetlen este megváltoztatta az életem, és megmutatta nekem, hogy Istennek mekkora hatalma van minden bűn és rossz felett. Egy mondatban legjobban így tudom kifejezni: Isten sokkal többet ad, mint amennyit az ember érdemel, és ő csak annyit kér, hogy az ő nevét, az egyetlen igaz Isten nevét hirdessük és dicsérjük.” (Miklós)
Az Úré minden dicsőség ezekért a fiatalokért és a hétért! Nagy öröm számunkra, hogy folytathatjuk azt a missziót, amire Isten elhívott, és így legközelebb október 24-25-én a CT ŐSZ-ön találkozhatunk újra. A közösségi felületeinken hamarosan még több információt osztunk meg erről és a jövőbeli programjainkról.
