Istené és a hálaadásé volt a főszerep a Magyar Pünkösdi Egyház Reménység Gyülekezetében Pécsett 2025. szeptember 28-án. Az alkalmakon D. Nagy Tamás lelkipásztor és az MPE Paksi Gyülekezetének több tagja szolgált, de érkeztek vendégek Kadarkútról, Kaposvárról, Komlóról és Mezőcsokonyáról is, így a gyülekezeti terem teljesen megtelt.
A délelőtti igehirdetés a hála erejéről szólt a hálátlan időkben. D. Nagy Tamás a hálátlan időkről Izrael népének két fogsága, az egyiptomi és a babiloni fogság alapján beszélt. Elmondta, hogy a kényelmetlen, nehéz időknek a jelentőségét akkor látjuk meg, ha túl tudunk nézni a láthatókon és a pillanatnyi szenvedésen, és meg tudjuk látni, hogy ezeknek az időknek a „nagy egész” szempontjából lesz majd jelentőségük.
Egyik ilyen helyzet sem az ígéret földje, érdemes tudatosítani, hogy ezek a problémák átmenetiek – nem ez a valóságunk, nem ez a végleges helyünk. Azonban a hálátlan idők ideiglenes tartózkodásra nagyon is alkalmasak és hasznosak, mert megerősödve, megszaporodva, gyarapodva lehet kijönni belőlük: letisztult teológiával, élő istenkapcsolatokkal. Először mindig az istenkapcsolatot kell helyreállítani, utána az életvezetést.
Sok dolgot taníthatnak nekünk a hálátlan idők: megmutatják kik vagyunk a felszín alatt, változásra sarkallhatnak, hatásuk hosszútávú. Azonban a nehéz idők kilophatják a reménységet a szívünkből, ezért fontos, hogy mindig várjuk a jót, mert a remény eléri a célját és értelmet nyer. Isten reményteljes jövőt, békességet, pozitív eredményeket akar kihozni a hálátlan időkből is.
A délutáni alkalom címe Mozaikok Jónás próféta imája alapján volt. A Paksi Gyülekezetből Weller István, Büki Gábor, Weller Barnabás, Terebesi László, Kovács Csaba, Korvin Hedvig és D. Nagy Tamás szolgáltak a Jónás 2,1-11 alapján. Beszéltek a hálátlan időkről, az odavezető és a kivezető utakról, objektív tényezőkről és szubjektív állapotokról.
Isten tervében benne vannak a hálátlan idők is, senki sem úszhatja meg, hogy az élete során valamikor belekerüljön nehéz helyzetekbe, ugyanakkor Isten nem hagy magunkra minket, a kezében tartja az életünket a viharokon át is, és végigkísér az úton.
