Ünnepi istentiszteletet tartottak a Magyar Pünkösdi Egyház Új Élet Gyülekezetében Újkígyóson, ahol négyen merítkeztek be és két presbitert avattak 2024. július 6-án.

Óvári Róbert, egyházunk alelnöke köszöntötte a jelenlévőket, mielőtt Nagy Tamás és Debóra felavatására sor került volna.

Felolvasta az 1Pt 5,1-3 igeverseket:

“A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.”

Péter lobbanékony ember volt. Aki volt már nyáj közelében, az tudja, hogy mellettük nem lehet indulatoskodni. Ha emberi szemmel nézzük meg Pétert, akkor azt látjuk, hogy gyáva volt, hazug és Jézus-tagadó. Nem volt tökéletes, Jézus mégis rábízta a nyájat. Vajon a mi vezetőink tökéletesek? Természetesen nem. Emberek vagyunk és gyarlók, nem vagyunk tökéletesek, de törekszünk rá. A szív szándéka az igazán fontos – ha az jó, akkor az emberen az Úr áldása lesz.

Óvári Róbert a jelenlévő vezetőkkel együtt megáldotta az újonnan felavatott presbitereket.

Elsőként Nith András szolgált Isten igéjéből a Luk 5,1-11 alapján.

Külön köszöntötte az istentiszteleten azokat a vendégeket, akiknek a részvétel nem a heti rutinjuk része, csak valahogyan “idesodródtak”, valaki meghívta őket. A felolvasott történetben is voltak ilyen „vendégek”: a halászok, akik pont a tömeg mellett kötöttek ki, ami azért gyűlt össze, hogy Jézus tanítását hallgassa.

A halászoknak megvolt a képesítésük arra, hogy halásszanak, volt hozzá eszközük is, megvolt a szaktudásuk, mégsem fogtak semmit, így fáradtak és csüggedtek voltak. Velünk is előfordul az életünkben, hogy hiába van meg a szaktudásunk, hiába fektetünk munkát valamibe, mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk.

Miután a halászok kikötöttek, Jézus beült a csónakba Simon mellé. Nem azt mondta Simonnak, hogy mit rontott el, miért kudarcos, csak annyit kért tőle, hogy vigye beljebb. Nem emlegette fel a múltját, csak közel jött hozzá. Jézus a tömeget tanította, mégis Simon hallotta legjobban a szavait, mert mellette ült. A hajó valójában Péter kudarcának a helyszíne volt – oda szállt be Jézus, és azt mondta neki, hogy evezzen a mélyre. Már egy csónakban eveztek, bár Simon még nem tudta, hogy Jézus mit tervez. Amikor Jézus azt kérte, hogy vessék ki a hálót, az ő szavára megtette – addigra már nem tudott nemet mondani Jézusnak, hiszen egészen közel volt hozzá. És akkor megtörtént a csoda. Minden, ami addig nem működött, megint működni kezdett, pedig a körülmények teljesen ugyanolyanok voltak, az áldás mégis elindult. Jézus odafigyelt a tömeg mellett Simonra is, annyira fontos volt neki az ő pillanatnyi helyzete, a kudarca, hogy a tanítás végén elfordult a tömegtől, és odafordult hozzá.

Jézus nem változik. Ma is tudja, hogy melyikünk milyen kudarcokkal küzd, mi az a csónak, amiben ülünk. De nemcsak a kudarcainkat látja, hanem a magányosságunkat is.

Simon meglátta Jézusban a saját tökéletlenségét és gyengeségét is, és rájött, hogy bűnös. Ez a találkozás és felismerés teljesen újjá tette. Új nevet és új identitást kapott, ezzel új életet és új kezdetet is – ezért a régi élet bűneit már nem kellett elhordoznia.

Akik kérték a bemerítésüket, ők megtalálták Jézust, és megkapták ezt az új identitást.

Óvári Róbert alelnök a Jn 5,24-25 igeverseket olvasta fel:

“Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.”

Elmondta, hogy nagyon fontos a szülők imája – nem lehet elég korán elkezdeni, és nem lehet elég későn abbahagyni a gyerekekért, unokákért, dédunokákért folytatott imát. Az ima erejét ő maga is többször megtapasztalta. 15 évesen tért meg egy ifjúsági táborban, ahol Isten megragadta. Miután döntött, mégis eltávolodott Istentől. 19 évesen motorbalesetet szenvedett, és öt hetet kórházban kellett töltenie. Mivel mást nem igazán tudott csinálni, olvasta a Bibliát. Ott a kórházban kötelezte el magát igazán Istennek és a szolgálatra. Ebben a nehéz, rossz helyzetben átélte azt az igét:

“Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” Róm 8,28

Néha rövid idő alatt hatalmas változások történnek az ember életében, egyik pillanatról a másikra fordulnak át a dolgok. Ahhoz, hogy megálljunk, szükségünk van arra, hogy legyen ige az életünkben. Az ördög minden támadásával szemben is ezzel lehet védekezni. Nincs más megoldásunk, alkalmas eszközünk és nincs más jó fegyverünk, csak az Isten Igéje, ezért fel kell töltekeznünk vele. Ahogy azt az igeversek is mondják:

“Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,2

“A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Róm 10,17

Hitünk Isten Igéje által lesz. Bátorította a jelenlévőket arra, hogy ragadják meg Isten Igéjét, és éljenek vele, mert ez élő, ható, hegyeket mozgató és betegségekből felgyógyító éltető erő.

Az alkalom visszanézhető a gyülekezet facebook oldalán:
https://www.facebook.com/mpeujkigyos/videos/448581204609670/
https://www.facebook.com/mpeujkigyos/videos/1998140483917530/