Június 23-án bemerítési alkalmat tartottak a Magyar Pünkösdi Egyház péceli Kármel Gyülekezetében, mely során öt ember vallotta meg Krisztusba vetett hitét.

Az alkalom során Szentesi Zoltán, a Kármel Pünkösdi Gyülekezet presbitere hirdette Isten igéjét, Máté evangéliumából.
„Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban próbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Máté 3,11-17)

A Keresztelő János által történő vízbe merítés lemosta a bűnöket és egy megtisztult, megújult életre hívta fel az embereket. A vízzel való keresztség viszont nélkülözött egy nagyon fontos elemet: nem állította teljességgel helyre az ember és Isten közötti személyes közösséget. Ez később történt meg, mert ez Jézus küldetése volt.

Isten igéje alapján joggal állíthatjuk azt, hogy amikor a víz alá merülünk, nem csak vízzel, hanem a Szent Szellemmel és tűzzel is megkeresztelkedünk, így „nem csak vizesek lesztek, hanem tűzzel fog átjárni titeket az Isten jelenléte” – mondta Zoltán a bemerítkezőknek.

Hangsúlyozta azt is, hogy „a Szent Szellem tüze nem csak szenvedélyt hoz, hanem kiégeti belőlünk a bűnös hajlamainkat, ha mi feltárjuk azokat az Úr előtt.”

Ha egy szivacsot vízbe teszünk, megváltozik az összetétele és hirtelen nagyobb mértékben a víz fogja kitölteni a térfogatát, így a szivacs majdnem teljesen azonosul vele. Hasonlóan a szivacshoz, amikor a testünket, lelkünket, szellemünket teljesen a víz alá merítjük, változás fog történni, mert amikor feljövünk a víz alól, az ígéret szerint az igazságnak palástját teríti ránk az Úr. (Ézsaiás 61,10)

Zárásul kiemelte, hogy a megigazulás nem a mi teljesítményünk, hanem Isten ajándéka a mi engedelmességünk okán.

Az igehirdetés után Prekopa Zoltán lelkipásztor felhívta az öt fehér ruhába öltözött bemerítkezőt a színpadra, akik közös megvallás keretében bizonyságot tettek Krisztus iránti elkötelezettségükről, majd pedig alámerítették őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.

Az istentisztelet közös dicsőítéssel zárult.

Az alkalom visszanézhető a következő linken: