2024. augusztus 15-én bemerítési istentiszteletet tartottak a Magyar Pünkösdi Egyház Pilisi Gyülekezetében, melynek során három férfi pecsételte meg Jézus Krisztusban való hitét.

A bemerítés szolgálatát Magyar Zoltán, a gyülekezet lelkipásztora végezte, az igei üzenetet pedig Pálmai Zoltán, a gyülekezet korábbi lelkipásztora osztotta meg a gyülekezettel, melyhez Mózes első fejezetéből olvasta Isten igéjét:

„De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. Fogta és átvitte őket a patakon, majd átvitte mindenét, amije volt. Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontján, miközben vele birkózott. Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz. Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt. Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” (1Móz 32,23-31)

Ez a történet Jákób életének megváltozásáról szól. Bűnei következményétől rettegve érkezik meg a Jabbók folyó torkolatához. Éjjel egyedül maradva „Valaki” megtámadja és „tusakodik vele”. Reggel döbben rá, hogy Isten ellen harcolt. A felismerés után nemcsak a neve változott Jákóbról Izráelre, hanem a jelleme is, hisz a csaló, cselvető, magában bízó, Isten nélkül élő emberből Istennel együtt harcoló, azaz Isten harcosa lett. Ezután mondhatta el azt a csodálatos bizonyságtételt, hogy „láttam az Istent színről színre és megszabadult az én lelkem” (KG).

Pálmai Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy aki bűnterheket cipelve eddig Isten ellen harcolt, annak lehetősége van az Úrral való találkozás után a keresztnél megszabadulva Isten harcosává válni, ahogyan a bemerítkező három testvér életében ez megtörtént.

Az egyik bemerítkező testvér, Burcsa Lajos, pár hónappal a bemerítését követően – november 4-én – az Úrhoz költözött. A gyülekezet és a család fájdalma nagy, viszont hálával tekintenek arra, hogy az Úrban távozott a mennyei hazába.