Nagy ünnep volt a Magyar Pünkösdi Egyház Kecskeméti Gyülekezetében április 19-én: 4-en merítkeztek be, tanúbizonyságot téve Krisztusba vetett hitükről.
Az ünnepi istentisztelet elején mind a négy bemerítkező bizonyságtételben mesélte el, hogyan találkozott Jézussal, és hogyan vezetett az útja a vízkeresztségig. Ezután a gyülekezet közösen kért áldást az életükre, majd Szerdi Szilárd lelkipásztor bemerítette őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.
Az alkalom igehirdetéssel folytatódott, melynek alapigéjét Lukács evangéliumából olvasta Szerdi Szilárd: „Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek hallgattam ki, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok. De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: megfenyítem tehát, és elbocsátom. Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot. Erre valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk! Ez az ember a városban történt lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. De ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! Ő azonban harmadszor is így szólt hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom. De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: szabadon bocsátotta azt, aki kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.” (Lukács 23,13-25)
Érthetetlennek tűnhet, hogy miért választotta a nép a bűnös Barabbást Jézust helyett, azonban ha belegondolunk, mi is sokszor hozunk hasonló rossz döntéseket. Nap mint nap el kell döntenünk, hogy az Isten által nekünk adott lelkiismeretünkre hallgatunk-e, vagy engedünk a külső nyomásnak, és sodródunk a tömeggel.
Ne engedjük, hogy eltorzuljon a lelkiismeretünk. Vegyük észre a jelzéseit, cselekedjünk krisztusi módon, és törekedjünk arra, hogy ne csak a saját szemszögünkből, hanem egy távolabbi perspektívából is szemléljük az életünket és a körülöttünk zajló eseményeket.
Szilárd bátorította a jelenlévőket, hogy legyen Jézus az életük középpontja, és mindig őt válasszák!
Az alkalom közös imádkozással és dicsőítéssel zárult.
