2025. február 20-án került sor a Pünkösdi Teológiai Főiskola Pünkösdi100 rendezvénysorozat részeként szervezett konferenciasorozatának első alkalmára.

Pataky Albert beszámolója a „Gyógyító közösség: a csoportos lelkigondozás gyümölcsei” c. konferenciáról:

A Pünkösdi Teológiai Főiskola „Lélek a lelkigondozásban” címmel konferenciasorozatot rendez ebben az évben a „Pünkösdi100” programsorozathoz kapcsolódóan. Az első alkalmat február 20-án tartották, amelynek témája a „Gyógyító közösség: a csoportos lelkigondozás gyümölcsei” volt. A konferencián közel százan vettek részt, a többség személyes jelenléttel, de voltak olyanok is, akik online kapcsolódtak az eseményhez.

Az előadásokat áhítat előzte meg, amelyet Együdné Kéki Piroska a PTF adjunktusa, pasztorálpszichológiai szakreferens azzal a történettel kezdett, amelyben Pál apostol Milétoszban elbúcsúzott az efezusi vénektől és arra kérte őket: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőiévé tett titeket a Szentlélek” (Ap.csel. 20,28) A bibliai történetből kiindulva kiemelte, hogy csak az tud másokat jól gondozni, akinek gondja van önmagára. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az embernek – akár gondozó, akár gondozott – milyen nagy szüksége van az Atya szeretetére, Jézus kegyelmére és a Szentlélek közösségére.

Az első előadó is Együdné Kéki Piroska volt, a témája pedig a „Gyógyító jelenlét, gyógyító közösség – csoportos lelkigondozói gyakorlat” volt. Nyomatékosan kijelentette milyen nagy szerepe van a lelkigondozásban a Szentléleknek, aki ismeri az emberi lélek mélységeit, ezért tehát a lelkigondozásunk legyen „inspiráció fókuszú lelkigondozás”. Az előadás érdekessége az volt, hogy egy konkrét esetet mutatott be, amelyben aktívan részt vett a lelkigondozott is. A lelkigondozott elmondta, hogy milyen pozitív hatást gyakorolt rá, amikor a közösségben megtapasztalható volt a Szentlélek aktív jelenléte. Ebben a légkörben fogalmazódtak meg kérdések, személyes élettörténetek és ami a legtöbbet jelentett a számára, az elfogadás és együttérzés szeretetteljes megnyilvánulásai.

Ezután Horváth-Kávai Árpád lelkész a PTF tanársegéde az ekkleziogén neurózisról beszélt. Az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy a közösség nem mindig gyógyító hatású. Ha nem egészséges a közösség, főleg, ha annak vezetője „bizonyos fokig pszichésen már nem intakt”, akkor a közösséghez csatlakozók „ekkleziogén neurózis” áldozatává válhatnak. Az előadás nem csak ennek a lelkibetegségnek okait és tüneteit sorolta fel, hanem az abból való gyógyulás módját is.

Tóth János lelkész, lelkigondozó, a Gyökössy Endre Intézet alapítója a harmadik előadásban a „Gyógyító közösség, mint isteni tükör” témájáról beszélt. A konferencián nem csak teológiai tanárok adtak elő, hanem a hallgatók közül is páran rövid prezentációval készültek. A konferencia résztvevői is bekapcsolódhattak kérdéseikkel egy fórumbeszélgetés keretén belül.

Este azzal az érzéssel mentünk el a Pünkösdi Teológiai Főiskoláról, hogy gazdagodtunk, tehát érdemes volt jelen lenni ezen az eseményen. A következő hasonló konferencia március 20-án lesz „A Szentlélek munkája a lelkigondozásban – a lelkipásztor szemszögéből” címmel. Az alkalomra lehet még regisztrálni. A részvételt szívből ajánlom minden lelkipásztornak és lelkigondozónak!