Szeptember 7-én egyházunk hitoktatói Isten jelenlétében, kezébe helyezve kezdték el az új tanévet egy újabb találkozás keretében.

Alább olvasható Csóka Mónika hitoktatói referens beszámolója az eseményről:
„Hálásak vagyunk Istennek minden hitoktatóért, azért a szolgálatért, amit a gyerekek és fiatalok között végeznek óvodai, illetve iskolai intézményes keretek között. Erőforrás volt ismét együtt lenni, a kiscsoportok bizalmi légkörében őszintén megosztani egymással életünk aktuális kihívásait, és Isten útmutatására hagyatkozva imádkozni a megosztott szükségletekért, élethelyzetekért.

Az együttlét során Szentesi Zoltán igei útravalója Jézus elménk és figyelmünk fókuszát élesítő, bátorító szavai alapján hangzottak el: „…teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.” (Jn 16,33) Jézus nem ringatott minket illúziókban. Előrevetítette számunkra a realitást, hogy szorongattatások, próbatételek, szenvedések, nehéz időszakok várnak ránk, de azt is, hogy ő már győzött mindezek fölött, és Vele együtt mi is győzhetünk. Ezt az igazságot megragadva itt, az új tanév kezdetén, a megélt valóságunkban szülőként, hitoktatóként, pedagógusként, lelkipásztorként Jézusnak ezek a szavai erőforrássá lettek számunkra, hogy egyre teljesebb békességgel, szilárdan meggyökerezett bizalommal, és bátor szívvel lépjünk. Menjünk tovább, és tegyük a dolgunkat abban az elhívásban, amit Vele együtt kezdtünk el, abban a szellemi védettségben és befedezettségben, amit az Ő jelenléte garantál az életünkben.

A találkozás során elhangzott előadás A hittanoktatás kihívásai és lehetőségei a digitális kultúrában, és az azt követő interaktív beszélgetés egyközös gondolkodásra, útkeresésre nyitott teret és lehetőséget abban az igen fontos kérdésben, hogy a digitális kultúrába beleszületett, és annak a meghatározottságai között felnövekvő új generáció számára miként lehet hatékonyan, élményszerűen, és hitelesen bemutatni Isten valóságát és örökérvényű igazságait. Milyen problémákkal nézünk szembe ezen a téren a 21. században, és hogy ez a vállalás ma milyen szükségszerű változásokra, újragondolásokra hív meg bennünket hitoktatói létünkben, és ténykedésünkben egyaránt. Néhány szempontot említve, kikerülhetetlen az elveszett tekintély helyreállítására irányuló törekvés iskolában, gyülekezetben egyaránt, szükség van egy új pedagógusi szerepre: a „pálca és tölcsér” pedagógia helyett a partneri pedagógiára, a sokrétű intelligenciára épülő új pedagógiai szemléletmód és módszerek elsajátítására. A nyílt és őszinte kommunikáción alapuló bizalmi kapcsolat kialakítására a gyerekekkel/fiatalokkal, és a virtuális világuk felé is kinyíló, az iránt is őszinte érdeklődést mutató attitűd gyakorlására, erősítésére annak érdekében, hogy adott esetben védelmet tudjunk jelenteni számukra az online és a digitális térben egyaránt rájuk leselkedő különféle veszélyekkel szemben. Hogy emberük lehessünk egy olyan kultúrában, melyben elmagányosodva, sokféle lelki teherrel és nehézséggel küszködve keresik önmagukat és helyüket a világban.

Az előadás záró gondolataként a hatékony hitre nevelés összefüggésében kiemelt hangsúlyt kapott az oktatott gyerekek és fiatalok családjainak a gondozása, a velük való kapcsolat kiépítésének a fontossága is, mely küldetésben már a hitoktatók támogató háttérországának a részét képező gyülekezetek is megkerülhetetlenül fontos szerepet és feladatot kapnak.

Hálásak vagyunk Istennek ezért az újabb együttlétért, a közös találkozás ajándékáért, ami táplált, inspirált, és elindított bennünket ebben az új tanévben.”