A férfi nemcsak falépítő, hanem őrálló is. Talán ez a gondolat foglalja össze legjobban a Krisztus Harcosai Férfi Misszió idei táborának üzenetét, melynek központi témája a készenlét volt.
A tábor során Nehémiás könyvének 4. fejezete alapján kerestük a választ arra, mit jelent ma férfiként helytállni: dolgozni, vezetni, szolgálni, megmaradni a hitben, és közben őrizni mindazt, amit Isten ránk bízott.
Nehémiás történetében egy különleges helyzet rajzolódik ki. A nép építi Jeruzsálem falait, miközben ellenséges támadások fenyegetik őket. Egyik kezükben a munka eszköze, a másikban a fegyver. Fáradtak, bizonytalanok, mégis folytatják a munkát. A vezetőjük pedig nem elrejti a veszélyt, hanem segít azonosítani, miközben reményt és irányt ad. Ezért Nehémiás története nemcsak az építésről szól, hanem a készenlétről is.
A világ ma sem lett kevésbé veszélytelen. A támadások azonban kifinomultabbá váltak. Nehémiás korában karddal és lándzsával támadtak. Ma egészen más módon érkezik a veszély: figyelemeltereléssel, pornográfiával, cinizmussal, függőségekkel, identitászavarral vagy egyszerűen az állandó fáradtsággal, kimerültséggel. A fenyegetés hiánya nem jelenti a veszély hiányát, hiszen nem minden veszély érkezik fegyverrel.
A történelemben számos hadsereg akkor szenvedte el a legnagyobb veszteségét, amikor meglazult a fegyelem, a kiképzettség, az éberség, amikor nem volt őrség, amikor az átmeneti csendet békének gondolták. A lelki életben sincs ez másképpen. Ritka, hogy a férfi egyetlen pillanatban omlik össze. Gyakran lassú kompromisszumok, kis engedmények és lelki restség előzik meg a nagyobb bukást. Egy határ egy kicsit arrébb kerül. Egy imádság elmarad. Egy beszélgetést későbbre halasztunk. Egy tartalomról azt gondoljuk, hogy „ez még belefér”. És közben észrevétlenül gyengül az, amit korábban fontosnak tartottunk.
Éppen ezért a készenlét nem azt jelenti, hogy folyamatosan veszélyt kell keresnünk. Inkább azt, hogy nem veszítjük szem elől azt, amit őriznünk kell. Nem akkor kell erősnek lenni, amikor már ég a ház. A csatatéren sem akkor tanulják meg használni a fegyvert, amikor már lőnek rájuk. A valódi felkészülés mindig a harc előtti, felkészülési időszakban történik.
Ez a férfiak életében is igaz. Sokszor csak akkor kezdünk igazán foglalkozni a házasságunkkal, amikor már válságban van. Akkor akarunk közelebb kerülni a gyermekünkhöz, amikor már eltávolodott. Akkor kezdünk a kiégéssel foglalkozni, amikor már teljesen elfáradtunk. Akkor akarunk megszabadulni a függőségeinktől, amikor már komoly károkat szenvedtünk. A készenlét ezért elsősorban megelőzés. A belső ember felépítése akkor, amikor még nincs válság. Kapcsolat Istennel, amely nem csak vészhelyzetben működik. Olyan jellem és hitbeli tartás kialakítása, amelyből akkor is lehet meríteni, amikor nehéz időszak következik.
Ebben a készenlétben pedig különleges helye van a családnak és a gyülekezetnek. A Nehémiásnak adott felszólítás szerint a népnek nem önmagáért kellett kiállnia: „harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!” A keresztény férfi készenléte ezért nem öncélú erődemonstráció. A kérdés inkább az, hogy készek vagyunk-e felelősséget vállalni azokért, akiket Isten ránk bízott.
Ki őrzi ma a család falát? Ez egy mai férfi számára különösen fontos kérdés. Ki formálja a gyermekeink gondolkodását, értékrendjét, önképét és kapcsolatait? A Netflix? A TikTok? Az internet? Az algoritmusok? Az iskolarendszer?
Természetesen nem lehet mindent kontrollálni, és nem is ez a cél. A kérdés sokkal inkább az, hogy mi magunk jelen vagyunk-e. Beszélgetünk a gyermekeinkkel? Ismerjük a kérdéseiket, küzdelmeiket? Tudjuk, mi foglalkoztatja őket? Ott vagyunk akkor is, amikor nem az egyszerű beszélgetésekben kell irányt mutatni? A férfi nemcsak falépítő, hanem őrálló is, aki építi a családját, a házasságát, a saját jellemét és a gyülekezet közösségét, miközben figyel arra is, mi történik a falakon kívül és belül.
Néha nem frontálisan támad az ellenség – csak lehívnak a falról
Az ellenség nem közvetlen támadással próbálkozik, hanem találkozóra hívja Nehémiást: „Gyere, találkozzunk!” Nem feltétlenül a falat akarják azonnal lerombolni. Elég, ha Nehémiás lejön róla. Ez a mai ember számára is ismerős lehet. Nem minden dolog rossz, ami elvonja a figyelmünket. Azonban lehetnek olyan dolgok, amelyek önmagukban jelentéktelenek, mégis annyi időt és figyelmet visznek el, hogy közben elveszítjük a fókuszt. Értelmetlen online viták, állandó zaj, dopaminhajszolás, időrablás, céltalanság. Sokszor nem egy nagy kísértés miatt veszítjük el az irányt, hanem azért, mert sok fontosnak tűnő dolog miatt már nincs időnk arra, ami valóban fontos.
Nehémiás válasza egyszerű volt: „Nagy munkát végzek, azért nem mehetek le.” Ez is a készenlét része: tudni, mi az, amire igent mondtunk már Istennek, és mi az, amire ezért nemet kell mondanunk az embernek.
A készenlétben van, hogy elfáradunk – de mégis képesek vagyunk megújulni
Az idei tábor ezt nemcsak tanításokon keresztül mutatta meg, hanem a gyakorlatban is. A nagy hőség komoly fizikai terhelést jelentett. A napok során a táborozók szervezete is megtapasztalta, mit jelent a kifáradás. A megfelelő hidratálás, étkezés és pihenés azonban segített visszatölteni az elfogyasztott energiát. Közben pedig nemcsak a test, hanem a lélek is megújult.
A közös imádságok, tanítások, dicsőítések, beszélgetések és a Szeretetotthon idősei felé végzett szolgálatunk ismét olyan közösségi élményt adott, amelyekből új erőt lehetett meríteni. Jó volt megtapasztalni, hogy a szolgálat nemcsak feladat, hanem sokszor maga is a megújulás egyik eszköze.
A készenlét témakörében Szentesi Zoltán lelkipásztor is szolgált közöttünk, a szexualitás kérdésében pedig Dr. Ferencz Péter testvérünk osztotta meg gondolatait és adott biblikus, gyakorlatias útmutatást.
A világbajnokság apropóján a táborozók és a szolgálók között megrendezett „örök rangadó” pedig egészen más módon hozott felfrissülést. A megfáradt férfiakban hirtelen új erő támadt. Az öröm, a küzdelem, a győzelem lehetősége és az együtt töltött idő olyan frissességet adott, amelyekre a nagy meleg és a fizikai fáradtság után különösen szükségünk volt.
Építeni és őrizni
Talán ez maradt velünk leginkább az idei táborból: építeni és őrizni egyszerre. Készen lenni arra, hogy építsünk, vezessünk, miközben hűségesen megőrizzük azt, amit az Úrtól kaptunk. Építeni a hitet, a házasságunkat, a kapcsolatunkat a gyermekeinkkel és a gyülekezet közösségét.
Az építés mellett fontos a készenlét, az éberség, az őrség felállítása. Hiszen meg kell őrizni a szívünket, a családunkat, a gyülekezetet a Lélek egységének kötelékében és megőrizni mindazt, amit Isten ránk bízott.
Az őrálló legnagyobb problémája nem feltétlenül az, hogy fáradt vagy gyenge, hanem ha már nem figyel, fásulttá lesz, elveszíti a fókuszt, vagy felismeri a veszélyt, de mégsem szól.
A férfi nemcsak falépítő, hanem őrálló is. És talán ez volt az idei tábor egyik legfontosabb üzenete: nem az a cél, hogy soha ne fáradjunk el, és ne legyenek küzdelmeink. Hanem az, hogy amikor elfáradunk, tudjuk, honnan meríthetünk erőt; amikor támadás ér, tudjuk, kihez forduljunk; amikor pedig csend van, akkor se felejtsük el, hogy az elhívásunk nem változott, és ezért mindvégig készenlétben kell maradnunk.
Nehémiás emberei egyik kezükkel építettek, a másikkal őriztek. Talán nekünk is ezt kell megtanulnunk: építeni, őrizni, szolgálni – és készen állni.
