2024. június 1-jén Megújulási Imatalálkozóra került sor Pécsett, a Magyar Pünkösdi Egyház Reménység Gyülekezetében. Dicsőítéssel a helyi dicsőítőcsoport szolgált.

Iván László presbiter köszöntötte a jelenlévőket. Az egységről beszélt, hogy mennyire fontos, hogy ez látható és érzékelhető legyen. Ennek fontos eszköze az imádság, a megújulás, Isten akaratának keresése.

Ezután Nyeste Ferenc hirdette az igét az Ezékiel könyve 47,1-12 versei alapján.

Arról beszélt, hogy Ezékiel próféta angyali jelenést élt át, amelyben Isten küldötte sok mindent megmutatott neki Izrael népe és a templom sorsával kapcsolatosan is. Ebbe illeszkedik ez az igerész, ami a folyó képét írja le. A templom alól feltörő folyó egy szellemi kép, ha ebbe a folyóba minél jobban belemerülünk, egyre több lesz az áldás, amit megtapasztalunk.

A folyó képe különböző szellemi fokozatokat mutat be.

Amikor bokáig ér a víz, akkor elkezdjük megízlelni a Szent Szellemet. A János 7,37-39 versekben Jézus beszél az élő víz folyamairól, azaz a Szent Szellemről. Amikor bokáig állunk a vízben, vágyakozás fakad bennünk a Szent Szellem munkája iránt, és elkezdünk bízni az Úrban, hogy beljebb merjünk merülni. A legfontosabb az engedelmesség, mert így fogunk áldásokat megtapasztalni.

A térdig érő vízben már megtapasztaltuk az Úr munkáját, és továbblépünk benne. Akkor már érezzük, hogy más a vízben járni, mint kint a szárazföldön. Az Úr meg akar tanítani minket szellemben járni, hogy megismerjük a Szent Szellem hangját.

A derékig érő vízben a folyónak már van sodrása – a Szent Szellemnek van ereje, és még mélyebb áldásokba akar vezetni.

Amikor már csak a fejünk látszik ki, akkor felébredhet bennünk a késztetés, hogy visszaforduljunk, és inkább olyan talajon álljunk, ahol még a saját készségeinkre hagyatkozhatunk. De a Szent Szellem azt akarja, hogy ezt a kontrollt is átadjuk neki.

Ha megengedjük, hogy sodorjon a Szent Szellem folyama, akkor akárhová megyünk, ott meg fognak gyógyulni a körülöttünk lévő dolgok. Mi is „odafolyunk” a beteg helyekre, és azok meggyógyulnak – először saját magunk, utána pedig mások is. A Szent Szellem azt akarja, hogy ez ne csak egyszer-kétszer történjen meg az életünkben, hanem hogy újra és újra jó gyümölcsöket teremjünk.

A pocsolyák és tócsák só helyei maradnak: aki nem kapcsolódik bele az áramlatba, az nem terem gyümölcsöt, nem gyógyít. Az Úr nem akarja, hogy mi vagy a gyülekezeteink pocsolyák maradjanak. Az elszigetelődés egyenlő a terméketlenséggel és a halállal.

Nyeste Ferenc biztatott mindenkit, hogy merjünk bízni a Szent Szellemben, és engedjük, hogy sodorjon minket magával, ekkor áldás leszünk nemcsak a magunk gyülekezete, hanem mindenki számára.

Az alkalom során országos imatémákért és személyes kérésekért imádkoztak a jelenlévők közösen és csoportokban is. A különböző pécsi és környéki gyülekezetekből jelen lévő vezetők külön imádkoztak, hogy a gyülekezetek bele tudjanak lépni a Szent Szellem folyamába.