2025. október 10-12. között rendezték meg a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Ifjúsági Misszió Őszi Ifjúsági Napjait Kecskeméten, melyen 140 fiatal vett részt. A hétvége témája a #követésitávolság volt.
Az eseménynek a Magyar Pünkösdi Egyház Kecskeméti Gyülekezetének új imaháza adott otthont. A dicsőítésben az Országos Ifjúsági Misszió csapata szolgált a fiatalok felé, az igei üzeneteket pedig Bányik Roland börtönmisszionárius, Patkás Tamás Tivadar, a gyulai Áldás Gyülekezet lelkipásztora, Szerdi Szilárd, a helyi gyülekezet lelkipásztora és Gurzó János, az Országos Ifjúsági Misszió vezetője osztották meg.
A péntek esti nyitóalkalmon Bányik Roland szolgált a fiatalok felé, mely során személyes bizonyságát mondta el, majd a Kolossé 1,12-14 igeszakaszt olvasta fel: „A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” Elmondta, hogy a megtérés a halálból életre való elhívásról szól és fontos, hogy a folyamat során megszentelődjünk. Ha Isten gyermekei vagyunk, akkor az Úr alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre, így mindenünk megvan ahhoz, hogy hirdessük Jézust és az evangéliumot. Sosem leszünk ennél alkalmasabbak, ezért csak el kell indulnunk és tennünk kell, amire Isten elhívott minket.
Szombat délelőtt Patkás Tamás Tivadar hirdette Isten igéjét a János 20,24-29 igeversek alapján: „Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” Amikor kételkedünk, akkor nem elfordulunk Istentől, hanem válaszokat keresünk, így a kétely igazából nem a hit ellensége, hanem a hit előszobája. Tamás kételkedett, de őszinte volt. Nem volt ott, amikor a tanítványok meglátták Jézust, ezért nem hitt nekik – ő is ugyanarra a megtapasztalásra vágyott, mint a többi tanítvány. Jézus pontosan tudta, hogy mit érzett Tamás és ott találkozott vele, ahol éppen volt – a kétségek között. Tamás története nem a hitetlenségről szól, hanem a szeretetről. Jézus lehajolt Tamáshoz és így a kételkedő Tamásból megszületett az, aki őszintén szeretett, aki azt mondta, hogy: „Én Uram és én Istenem!” Ez az egyik legerősebb hitvallás, amit a Bibliában olvasunk és Tamás az első, aki Jézust Istennek szólítja. Nem baj, ha vannak kétségeink és úgy érezzük, hogy kimaradunk abból, amit mások átélnek. Isten nem feledkezett meg rólunk és a mi életünkben is el fog jönni az a pillanat, amikor Isten személyesen megszólít minket. Az Úr ismeri a szívünk legrejtetteb kérdéseit és nem ijed meg tőlük, hanem szeretettel reagál.
Szombat délután két fakultáción is részt vehettek a fiatalok. Egy kerekasztal-beszélgetés keretében Fajó Attila kérdezte Szerdiné Novák Anettet és Szabó-György Jázmint arról, hogy mit jelent nőként követni Jézust és hogyan élik ők meg a nőiességüket a szolgálatban és a családban. A következő szemináriumon pedig Weller Levente lelkész tartott egy rövid bemutatást az apologetikáról, majd a résztvevők feltehették a saját kérdéseiket a témában.
A szombat esti alkalom során Szerdi Szilárd szolgált a fiatalok felé a Márk 3,13 igevers alapján: „Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá.” Jézus azért hívta őket, hogy vele legyenek. Az elsődleges elhívásunk, hogy együtt legyünk az Úrral. A tanítványok elkezdtek formálódni Jézus mellett és egyre inkább hasonlítottak rá. Nekünk is ez a feladatunk. Időt kell töltenünk Istennel és szolgálnunk kell őt, ehhez viszont oda kell adnunk azt, amink van. Ha megnézzük a gazdag ifjú történetét látjuk, hogy Jézusnak nem a fiú vagyonára volt szüksége, hanem arra, hogy elengedje azt, amibe kapaszkodott, ami biztonságot nyújtott számára. Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk követni Istent, le kell mondanunk arról, ami számunkra a legfontosabb és a halálba kell adnunk a saját vágyainkat. Ha Isten elhívott minket, akkor fel is fog emelni minket – nem önmagunkért és a saját érdemeinkért, hanem azért, mert hűségesek vagyunk.
A vasárnap reggeli záróalkalmon a helyi gyülekezet tagjai is részt vettek és Gurzó János hirdette Isten igéjét, melyhez a Márk 14,66-72 igeszakaszt olvasta fel: „Amikor Péter lent volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. Meglátta a tűznél melegedő Pétert, ránézett, és így szólt: Te is a názáreti Jézussal voltál. Ő azonban tagadta, és ezt mondta: Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz. És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: Ez közülük való. De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: Bizony közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is. Ekkor ő átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt.” Az igehirdetés során arról beszélt, hogy mire kell odafigyelnünk, miközben Jézussal utazunk.
1. Követési távolság
Péter minden körülmények között ragaszkodott Jézushoz és elment a legvégsőkig. El tudjuk ezt mondani magunkról? Amikor baj van és mindenki elmenekül, mint a tanítványok tették a Gecsemáné kertben, mi ott maradunk és Jézus után megyünk, mint ahogy Péter tette? A Krisztussal való járás során nem csak jó dolgokkal fogunk találkozni. Maradunk akkor is, ha rossz dolgok történnek? Péter maradt. Mennyire akarunk Isten közelében lenni? Ha esetleg van olyan bűnünk, ami felér egy árulással és emiatt nem merünk Jézus közelében lenni, akkor tudnunk kell, hogy Isten nem úgy néz ránk, mint ahogy mi gondoljuk. Nincs olyan erő, ami el tudna választani minket az élő Istentől. Ő azt szeretné, ha a követési távolságunk minél kisebb lenne.
2. Láthatósági mellény
Pétert azért ismerték fel, mert Jézussal járt és hasonlított hozzá. A mi tetteinkből felismerik, hogy kihez tartozunk? Felismerhető, hogy Krisztuséi vagyunk?
3. Nyomáspróba
A keresztény életünk során lesznek olyan helyzetek, amikor nyomás alá kerülünk és ekkor jön ki az, hogy mi is van bennünk igazán. Péter, amikor nyomás alá került, megtagadta Jézust, majd, amikor rájött, hogy mit tett, elsírta magát. Lehet, hogy mi csalódunk a saját reakciónkban, de az Úr nem csalódik, hiszen ő ismer minket. Azért engedi meg a nehezebb helyzeteket az életünkben, hogy megmutassa, ő a viharban is ott van.
4. Kötelező szerviz
Miután Péter megtagadta Jézust, ő megkérdezte tőle, hogy: „Szeretsz-e engem?” Időnként szükségünk van szervizre, arra, hogy megálljunk, és visszamenjünk az alapokhoz. Ha Krisztussal utazunk nem lesz mindig minden tökéletes, de álljunk meg néha és beszélgessünk vele.
Törekedjünk arra, hogy a lehető legkisebb követési távolsággal kövessük Jézust az utunk során, legyünk láthatóak, ne lepődjünk meg, ha néha nyomás alá kerülünk és soha ne feledkezzünk meg a szervizről.
