Április 28-án délelőtt az Ózdi Gyülekezet, délután pedig a Miskolci Gyülekezet tagjaival találkozott Földesi Tamás elnök, illetve Németi Zsolt és Óvári Róbert alelnökök.

Ózdon a délelőtti istentiszteletre sok vendég érkezett, megmozdult a körzet is. Földesi Tamás a 2Királyok 5,1-3 alapján beszélt a szíriai Naámán történetéről, melyben a Naámán szolgálatában álló kislány bizonyságtételéről olvasunk. A történetben szereplő zsidó kislánynak biztosan volt egy seb a lelkén, hiszen elragadták a családjától. A kislány szó itt 13 évesnél fiatalabb korú gyermeket jelent. A háznál rabszolgaként élő kislánynak jutott eszébe, hogy ha a leprás beteg Naámán találkozna az Isten emberével, akkor biztosan meggyógyulna. Bár ez a kislány rabszolga volt, készen állt rá, hogy ne a rosszindulatot közvetítse, hanem áldás legyen mások számára. Jóindulattal fordult azok felé, akik bántották.

Ilyen az Isten kegyelme és megmentő szeretete is, ez volt Jézusban, mikor keresztre feszítették, és Istvánban, amikor megkövezték. Ebben a történetben valójában az az első csoda, hogy a kislány jóindulattal volt azok felé, akik elragadták a családjától. A kislány fiatal kora ellenére ismerte Isten emberét, tudta, hogy Isten a gyógyító. Ezt a tudását, ezt az erős hitet csak otthon, a családjában, a szüleitől tanulhatta, akiknél látta a hitet a mindennapokban. A lepra a Bibliában a bűn allegóriája, egyikből sem lehet Isten csodája és segítsége nélkül megszabadulni. A történetnek a második csodája az, amikor Naámán levetkőzött a Jordán partján, és meglátszottak a leprás sebei. Valódi csoda, mikor az ember szembe tud nézni a saját bűneivel, és már nem takargatja azokat tovább. Ez a gyógyulás első lépése.

A történet arra mutat rá, hogy a családokban mennyire fontos, hogy a keresztény életmód ne csak a szülők életét határozza meg, hanem a gyerekekig is elérjen. Egy gyermek rendelkezhet olyan mély és tiszta hittel Istenről, hogy tudja, Ő bárkit meggyógyíthat. A modern korban kezd eltűnni a családokból a keresztény életvitel, a keresztény életmód, az nem hatja át a mindennapokat. Manapság már az is jó kereszténynek számít, aki havonta kétszer eljut az istentiszteletre. De nem az a lényeg, hogy a gyülekezetbe járást heti 4-5 alkalomra sűrítsük, mint ahogy régen volt, hanem hogy a kereszténységünk itassa át az egész életünket, annak minden területét, minden pillanatát. Fontos odafigyelni rá, hogy vonjuk be a gyerekeket is, akár a családi áhítatokba, imádságokba, beszélgetésekbe, hogy a keresztény hit az ő életük része is legyen.

Németi Zsolt elmondta, hogy Istennek van egy terve az Ózdi Gyülekezettel, de ehhez ki kell mozdulnia a komfortzónából. Hajlamosak vagyunk a szokásokra alapozni, de amikor ezt tesszük, elveszítjük a fókuszt, és nem vesszük észre, hogy a szokásokat szolgáljuk ahelyett, hogy a küldetésünket töltenénk be. Amikor az izraeli nép a Hóreb hegynél táborozott, Isten szólt hozzájuk, hogy ideje továbbmenni. Új identitást, új irányokat adott a számukra. Az Ózdi Gyülekezet is ebben a korszakban van: el kell döntenie, hogy készen áll-e elengedni a Hóreb-hegyet, a szokásokat, és arra menni, amerre Isten vezeti.

A Kolossé 3,2-3 igevers azt mondja: “Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben”.
A gyülekezet reménysége Krisztus, aki megfordította az életünk fókuszát. Előtte a világra, a testre, a materiális dolgokra koncentráltunk, de Krisztus azt akarja, hogy az odafennvalókkal törődjünk. Ha a földi dolgokkal törődünk, azzal együtt szorongás és aggodalmaskodás is úrrá lehet rajtunk. De odafent fontos döntések születnek, amire figyelnünk kell. Ez reménységet ad nekünk, hogy bármi is történik velünk, az Övéi vagyunk, és az életünk el van rejtve Krisztusban. Minden hatalom Istennek adatott mennyen, földön és föld alatt, ezért gondolkodjunk úgy, ahogy odafent is gondolkodnak rólunk, úgy lássuk magunkat és egymást, ahogy Isten lát minket.

Odafent Istennek van akarata, van szándéka az életünkre nézve. Nekünk az a feladatunk, hogy az odafent lévő, hangsúlyos dolgokat itt is hangsúlyosnak tartsuk. A gyülekezetre nézve is van Istennek akarata és terve. Keressük ezt az akaratot, ismerjük meg, és imádkozzunk érte, hogy legyen meg az Isten akarata, mint a mennyben, úgy a földön is.

Óvári Róbert a Kolossé 1,11-et olvasta fel az egyszerű fordítás szerint: „Kérjük, hogy Isten a saját dicsőségének hatalma szerint erősítsen meg benneteket minden tekintetben, hogy minden körülmények között állhatatosan és türelmesen helyt álljatok, sőt, hogy mindezt örömmel és hálás szívvel tegyétek.”

Előfordulhat, hogy az ember belekerül egy váratlan, nem kellemes helyzetbe, és természetes, hogy abból szeretne minél hamarabb kikerülni. De nem mindig tudunk szabadulni a nehézségekből azonnal, és ha várni kell, türelmetlenekké válhatunk. Esetleg azelőtt beavatkozunk a dolgokba, mint ahogy az isteni idő eljött volna, ami nem szül jót. Nehéz várni az isteni megoldásra és időre, de legyünk állhatatosak és türelmesek, hogy minden körülmények között helyt tudjunk állni. Érdemes várni az Úrra, és tőle elvenni a megoldást. A következő nehézségi fokozat, amiről az Ige beszél, hogy ne csak kitartóan várjunk, hanem örömmel és hálás szívvel várakozzunk. A Máté 24,13 azt írja: ”De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Tartsunk ki, mert ez az üdvösségünk kérdése is.

Az istentiszteleten lelkipásztor-választás is zajlott. Baráti Róbert hatéves ciklusa lejárt, a gyülekezet nagy többséggel újra megválasztotta. Az Elnökség a gyülekezet vezetőségével külön is találkozott.

A Miskolci Gyülekezetben a délutáni istentiszteleten sok fiatal volt jelen. Nagy potenciállal rendelkező, reménységet adó gyülekezetet talált az Elnökség.

Az istentiszteleten Földesi Tamás arról beszélt, hogy Isten azzal kezd valamit, ami nálunk van: legyen az egy gyermek uzsonnája, mint az ötezer ember megvendégelésekor. Emberi szinten nem lenne elég, de ha Isten a kezébe veszi, akkor elég lesz.

A 2Királyok 4. fejezete alapján beszélt Elizeusról és a súnémi asszonyról. Elizeus gyakran járt azon a környéken, a súnémi asszony és a férje pedig tehetős házaspár voltak. Így építettek Isten emberének egy hajlékot, ahol megpihenhetett. Súnem neve azt jelenti, hogy pihenőhely. A nyugalom azt is jelenti, hogy annyira megbízunk Istenben, hogy ráterheljük minden gondunkat. Isten Mindenható és nagyon szeret minket, ha az ő kezébe tesszük le az életünket, akkor tudjuk megtalálni az igazi nyugalmat. A zaklatottságból nem születnek jó dolgok. Még Elizeusnak is szüksége volt a pihenésre. Azzal, hogy pihenőhellyé tette a várost, hatással volt rá. Isten embere pihenés közben is Isten embere.

A súnémi asszony észrevette, hogy Elizeus szent ember, megérezte rajta keresztül Isten természetét. Fontos észrevenni a szent embereket. A szentség elkülönítettséget jelent Isten számára, Isten céljaira, más célra viszont nem használható. Mi is el vagyunk különítve az Úrral való kapcsolatra, ezért ne adjuk oda magunkat közönséges dolgokra. Érdemes odaszánni magunkat a szent életre.

A szentségnek van egy olyan tulajdonsága is, hogy vonzza a körülötte lévőket. Ha valaki megtapasztalja Isten közelségét, akkor abból még többet akar. Szeretünk közel lenni azokhoz, akik elkülönítettek Isten számára. Ezt a szentséget sehogy sem tudja produkálni a világ. Erre kell figyelmet fordítanunk, hogy a szentségnek ezt a titkát megéljük. Az Istennek való elkülönítettségben, odaszentelésben van a hívő emberek és a gyülekezet ereje, és ez vonzó a kívülállók számára is.

Németi Zsolt a Dániel könyve 6. fejezete alapján arról a történetről beszélt, amikor Dánielt az oroszlánok vermébe vetették. Előfordulhatnak az életünkben olyan krízishelyzetek, amiből evilági hatalmak nem tudnak megmenteni, ahogy maga a király sem tudta Dánielt megmenteni a törvények adta keretek miatt. Sokszor bízunk evilági hatalmakban, a magunk befolyásában, ismerőseinkben, kapcsolatainkban, de lehet olyan krízishelyzet, amikor mindezek nem tudnak segíteni. A király meg akarta menteni Dánielt, de nem tudta. Ismerjük fel, hogy az igazi hatalom Istennél van. Ezért ahhoz folyamodjunk, akinek minden hatalom adatott.

A király hajnalban kiment Dánielhez, és megkérdezte tőle, hogy él-e még. Erre Dániel válasza az volt, hogy Isten angyalt küldött, mert ártatlannak találta.

A krízishelyzetben az indulataink felülkerekedhetnek, úrrá lehet az életünkön a vádlás, a kárhoztatás, de tisztán kell megőriznünk a szívünket. Isten ezt számította be Dánielnek is. A szív állapotára kell ilyenkor figyelnünk.

Óvári Róbert elmondta, hogy 15 évesen tért meg, de kicsit letért erről az útról. 19 évesen motorbalesetet szenvedett, Pécsre került kórházba, és öt hétig bent kellett feküdnie. A Róma 8,28-at idézte az egyszerű fordítás szerint: “Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik, akiket Ő a saját terve szerint elhívott.”
Csoda az is, hogy a balesetben életben maradt. De mindez hogyan lett a javára? Mivel nem tudott felkelni, elkezdett Bibliát olvasni. Ott a kórházi ágyon szánta oda magát igazán Istennek és a szolgálatra. Később, amikor a Pünkösdi Teológiai Főiskolán megnyílt a lehetőség levelező tagozatra jelentkezni, beiratkozott, és elvégezte a képzést.

A János 2,43-49 alapján kiemelte, mikor Fülöp felismerte, hogy Jézus a Messiás, az volt az első dolga, hogy elmondja a barátainak. A kórházban benne is ez volt, a katonáknak elmondta, hogy mit tett vele Jézus. Volt, aki nem fogadta jól, de volt, aki érdeklődött, és ezek hatására egy bibliakör alakult ki a kórházi ágya körül.

Jézus a Nátánaellel való találkozásakor azt mondja, hogy látta őt a fügefa alatt. Ebből ismeri fel a férfi, hogy Jézus a Messiás. Valószínűleg Nátánael a fügefa alatt imádkozott, kiöntötte a szívét az Úr előtt, amiről csak ő és az Úr tudhatott. Ezért, amikor ezt az eseményt megemlítette neki Jézus, Nátánael rögtön felismerte, hogy Ő csak az Isten Fia lehet. Az imádságára még nem érkezett válasz, de meglátta Jézusban a Messiást.

Amikor négyszemközt vagyunk az Úrral, és kiöntjük a szívünket Neki, higgyük el, hogy Ő meghallgat, és cselekszik akkor is, ha egyelőre nem látjuk a megoldást. Merjük kiönteni a szívünket az Úr előtt, és bízzunk benne, hogy Ő a megfelelő időben elhozza a szabadulást.