Hálaadás, szakmai feltöltődés és közös előretekintés. Így telt egyházunk hitoktatóinak tanévzáró találkozója június 13-án Budapesten.
Az alkalom vezérigéje a Galata 6,9 volt: „Ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek! Ha kitartóan végezzük a munkánkat, akkor majd a maga idején aratni is fogunk!” Ez az ige méltó keretet adott a tanévre való visszatekintésnek, a lezárásának, és a közös hálaadásnak.
A napot Csóka Mónika hitoktatói referens köszöntője, a Fehér Máté által vezetett dicsőítés és Szentesi Zoltán igei gondolatai nyitották meg. Ezt követően a résztvevők áttekintették az elmúlt tanév eseményeit, majd szupervíziós szemléletű csoportos feldolgozásban osztották meg egymással a megélt örömöket, áldásokat, kihívásokat, a megtapasztalt fejlődést és jövőképet rajzoló elképzeléseket. A bizalmi légkörben megvalósult őszinte, inspiráló beszélgetések szakmai tapasztalatcserét, mélyebb önreflexiót, és lelki megerősödést eredményeztek.
A találkozó további részében két, a hitoktatás témakörében készült szakdolgozat és projektmunka áttekintő bemutatására került sor. Krizsán Erzsébet „A pünkösdi hittanoktatás szerepe és jelentősége az örkényi Huszka Hermina Általános Iskolában”, valamint Csóka Efraim „A szeretetnyelvek szerepe a serdülők személyiség- és kapcsolati fejlődésében” című munkáinak ismertetése értékes szakmai párbeszédet indított el a résztvevők között. A fórumbeszélgetés során megfogalmazódott gondolatok, és megosztott gyakorlati tapasztalatok a mindennapi hitoktatói szolgálatban is jól hasznosíthatóak.
A találkozó végén a hitoktatók oktatási segédeszközöket is átvehettek, amelyek a következő tanév hittanóráin nyújtanak majd hasznos segítséget az élményalapú, személyiségformáló tanításban.
A nap végére a résztvevők nem csupán az Istennel és az egymással való találkozásban feltöltődve, új ötletekkel és gyakorlati segédeszközökkel térhettek haza, hanem lelki megerősítésekkel is gazdagodhattak.
Ahogyan Krizsán Erzsébet Harro van Brummelen, elismert kanadai keresztény pedagógus néhány gondolatát idézte: „A hitoktató személyisége alapvető jelentőségű és az egyik legfontosabb eszköz a hitre nevelés folyamatában. Hiszen a hit akkor válik élő valósággá a tanulók számára, ha azt hiteles személy közvetíti… A hitoktatás hatása gyakran csak hosszabb idő után válik láthatóvá. A hitoktató személyisége azonban maradandó nyomot hagyhat a tanulók életében… és később is irányt mutathat.” És ahogyan Csóka Efraim szakdolgozatának egyik zárógondolata is megfogalmazta: „Hiszem, hogy a hitoktatás akkor válik igazán életformálóvá, amikor nemcsak tanítunk, hanem jelen is vagyunk a ránk bízott fiatalok életében.” Ezek a gondolatok méltó összegzései voltak a találkozónak, amelyek megerősítették a hitoktatókat abban, hogy szolgálatukban a szakmai felkészültség és a hiteles, szeretetteljes jelenlét egyaránt nélkülözhetetlen. Hálás szívvel, a bizonytalanságok közepette is bizakodóan, és megújult elköteleződéssel tekintünk a következő tanév történései és feladatai elé.
