„Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.” (1Móz 1,4)

Isten első szavai a Bibliában: Legyen világosság! Az élet minden területén fontos hogyan kezdődik valami, egy könyv előszava, egy film első képsorai, egy beszélgetésben az első mondat, mind-mind fontos jelentőséggel bírnak. A Bibliában leírtak alapján Isten a teremtést a világossággal kezdte, minden tiszta és átlátható volt. A gyarló emberi természet sajnos sötétségbe borította a földet olyannyira, hogy özönvízre volt szükség, és bár a föld időlegesen megtisztult, a sötétség újra szinte teljesen beborítja a népeket.
Amikor Isten az ő fiát elküldte erre a földre, ő azt mondta magáról: Én vagyok a világ világossága, sőt, tovább ment ennél, és az ő követőinek, nekünk azt mondta, hogy mi vagyunk a világ világossága! Ma, amikor minden viszonylagos, szakadék tátong az értékrendek között, nagy szükség van Isten népére, aki ismeri és képviseli a világosságot. Mindig meglep és elgondolkoztat, hogy a világi emberek milyen meggyőződéssel állnak ki véleményük mellett, milyen határozottan választják a sötétséget, a gyülekezet viszont mennyire csendes és visszahúzódó, és nem meri határozottan felvállalni választását. Pedig a fény mindig tolakodóan megtöri a sötétséget és létéből adódóan betölti funkcióját. Irányt mutat, irányban tart, mint egy világítótorony. Egy hívő ember már választott, és választásáról egész élete bizonyságot kell, hogy tegyen. Ahogy Jézus mondja, nem rejtethetik el a hegyen épített város. A beszédünk, a tetteink, egész életünk a választásunkat tükrözi. Bárcsak mindig meglátnák bennünk Krisztust!
Nem csak az első, hanem az utolsó szavak is komoly jelentőséggel bírnak. Jézus utolsó szavai a Bibliában így szólnak: „Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag… bizony hamar eljövök.” (Jel 22,16) Nekünk pedig nem kell mást tennünk, mint megélni az ismert gyermekének szavait: „Így teszek, míg Jézus jön, világítani fogok.”

Szerdi Szilárd