Október 3-án került megrendezésre a Király Lányai Országos Női Konferencia „Virágozz ott, ahová ültettek” eseménye közel 400 résztvevővel a Lurdy Házban.
Az alábbiakban Pintér Eszter misszióvezető beszámolója olvasható:
Igazi pezsgés töltötte be a Lurdy Házat október 3-án: a terem most is gyönyörű, díszes dekorációt kapott, és köszöntésektől, örömteli üdvözlésektől volt hangos. A konferencia nagyszerű lehetőséget nyújtott az országon belüli és a határon túli, egymástól távol lakó hölgyek találkozására.
Meghívott vendégelőadónk Jennifer Pasquale, a római ICF gyülekezet pásztora és az AOG misszionáriusa volt. Jennifer már hetek óta készült az üzenet átadására, érkezése előtt bátorító üzenettel hívta a nőket a konferencia részvételére.
A délelőtti alkalomra egyházunk elnöke, Földesi Tamás kért áldást és Celofhád leányainak példájával (4Móz 27,1-11) bátorította a hölgyeket, hogy hittel vegyék át örökségüket Istentől.
Jennifer szolgálatában érezhető volt az Úr jelenléte és a szeretet, amivel hozzánk érkezett, mondanivalója azonnal meg is ragadta a figyelmet. Az első dolog, amit kiemelt, hogy az életet nem egyedül éljük, és a szolgálatot sem egyedül végezzük, hanem másokkal együtt, az Úr segítségével. Őszintén beszélt az életében megélt nehézségekről is. A nagymamája, aki 102 évesen halt meg, végig aktívan szolgálta az Urat, és „virágzott ott, ahová ültették”. Nagy példa volt számára és megtanulta tőle, hogy minden körülményben Isten jóságáról beszéljen, és sose hagyja abba az Ige tanulmányozását és a növekedést. Istennek minden generáció jelenléte és szolgálata fontos, kortól függetlenül: „Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.” (Zsolt 145,4)
Az előadó arról is beszélt, hogyan tartotta egyben és vigasztalta a családját a férje 5 évvel ezelőtti váratlan halálakor. Elmesélte lánya elrablásának és csodálatos megmenekülésének, helyreállásának történetét is. Hangsúlyozta, hogy az Úr öröme a mi erőnk, még a megpróbáltatások közt is. Megtanulta, hogy ne azt kérdezze Istentől, hogy „miért Istenem?”, hanem azt, hogy „hogyan tovább Istenem”? A jövő néha bizonytalannak tűnik, és időnként mindannyian nehéz helyzetben találjuk magunkat, amikor fel kell tennünk a kérdést: „Atyám, mit akarsz nekem mutatni?” Néha várni kell az Úr iránymutatására, de az Ézsaiás 40,31 így bátorít: „akik az Úrra várnak, erejük megújul”.
Néhány gondolat szolgálatából:
„Virágozz ott, ahová ültettek! A virág egy elültetett magból kel ki, növekszik, bimbózik, majd kivirágzik. A folyamatban mindnyájan el tudjuk magunkat valahová helyezni. Hol látod magad? Lehet, hogy már megjelent a kis bimbó? Vagy már kinyílt a virágod, de még nem teljesen? Lehet, hogy átléptél egy új időszakba és már virágzol? Az is lehet, hogy még a föld alatt vagy, és azt érzed, hogy el lettél temetve és senki sem lát. Szeretném, ha tudnád, hogy ez nem baj, mert a virágzás a mag elhalása után következik.”
A délelőtti szekció után egy hosszabb ebédszünet következett, ami jó lehetőség volt a kapcsolatépítésre, és a különböző standok felfedezésére is. A jelenlévők bőségesen válogathattak a könyves pultoknál, valamint a különböző missziók és szervezetek standjainál a csodaszép bibliai ajándéktárgyak és natúrkozmetikumok között.
A délutáni szekciót dicsőítéssel kezdtük, amit egy villáminterjú követett. A beszélgetés során négy különböző korú és gyülekezeti háttérrel rendelkező pásztorfeleséget kérdeztünk személyes tapasztalataikról. Az interjúnak két fő pontja volt: a folyamatos Istennel való kapcsolat megélése, valamint a sikeres helytállás a családban és a szolgálatban. Az interjúban arról is hallhattunk, hogy a szolgálati megbízásunkat Istentől kaptuk, és ezt hűségesen, örömmel kell végeznünk. Az építkezést az alapnál kell elkezdeni, nem a tetőnél. Aki hűséges a kis dolgokban, azt Isten többre bízza majd. Fontos, hogy amit teszünk, azt az Úrnak és szívből tegyük. „Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van.” (Préd 9,10)
Természetesen Jennifer sem maradhatott ki az interjúból: olyan dolgok felől kérdeztük őt, amit a prédikációban nem mondott el.
Ezután folytatta a szolgálatot, és elmondta, hogy nem csak akkor lehet virágozni, amikor minden szép és jó. Őszintén és mélyen beszélt megéléseiről, és arról, hogyan lehet megtalálni Istent életünk sötét időszakaiban. Felhívta a figyelmünket arra, milyen fontos a közösség, a gyülekezet és a barátok, hiszen akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, amikor magányosak és elszigeteltek vagyunk. Bátorított minket, hogy keressük Istent minden helyzetben. Ő betölti a szívünket, ad egy magasabb perspektívát, és feléleszti bennünk a megváltás örömét. Istennek minden helyzetre van megoldása és válasza.
Szolgálatát a Zsoltárok 103,5 igeverssel zárta: „Aki jóval tölti be a te életed, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.” Legyen így mindannyiunk életében!
Rendkívül hálásak vagyunk Isten kézzel fogható jelenlétéért, a résztvevőkért, a beérkezett felajánlásokért, és minden önkéntesért, akik egységben, kitartóan helyt álltak a szolgálatukban.
