Különleges évfordulót ünnepel idén Csetény: a település 700., a helyi pünkösdi gyülekezet pedig 100. évfordulóját. A szeptember 13-ai jubileumi alkalom egyszerre adott lehetőséget a múltra való hálás visszatekintésre, a jelen örömeinek megünneplésére és a jövőbe vetett reménység megfogalmazására.
Az ünnepi program a csetényi Zengő Varázs Gyermekkórus szolgálatával kezdődött. A gyermekek a Jippi „Menjetek el szerte a világba” című gyermekalbumának Istent dicsőítő énekeivel készültek, és így a szolgálatukon keresztül is megtapasztalhattuk, hogy Isten ma is munkálkodik közöttünk.
A gyermekek jelenléte és szolgálata különösen szépen mutatta, hogy a gyülekezetnek van jelene és jövője. Hálásak vagyunk azért, hogy Csetényben ma is vannak gyermekek, akik örömmel énekelnek Istennek, és akik által a hit továbbadásának reménysége is kézzelfoghatóvá válik.
Az ünnepi alkalmon Filó László lelkipásztor köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, vendégeket, majd Ézsaiás próféta könyvének 43,18–19 versei alapján beszélt a gyülekezet jelenéről. Hangsúlyozta: a jubileum nem csupán arról szól, hogy visszatekintsünk arra, ami egykor történt. A legnagyobb hálaadás éppen az, hogy a gyülekezet ma is él.
Száz évvel ezelőtt más emberek álltak Isten előtt Csetényben. Más arcok, más élethelyzetek és más kihívások jellemezték az akkori időket, de ugyanaz az Isten volt jelen, aki ma is munkálkodik. A gyülekezet nem csupán „volt”, hanem ma is van: vannak gyermekek, fiatalok, középkorúak, idősek és családok, vannak szolgálók, megszólal Isten Igéje, és a Szentlélek ma is munkálkodik.
A múlt öröksége
A jubileumi alkalom történelmi visszatekintéssel folytatódott. Pálinkás Istvánné olvasta fel a gyülekezet történelmi összefoglalóját, amely felidézte a közösség megszületésének és fejlődésének fontosabb állomásait.
Csetény 700 éves történetének jelentős része az evangélium és Isten Igéjének jelenlétéhez is kapcsolódik. A gyülekezet történetének meghatározó fejezete 1926-ban kezdődött, amikor Csetényben is megjelent és kibontakozott a pünkösdi tanítás, valamint a Szentlélek munkájának hangsúlyos megtapasztalása.
Az 1920-as évek közepén olyan lelki események történtek a környéken, amelyek új hangsúlyt hoztak a hívő közösségek életébe. 1926 tavaszán Mihók Imre és felesége Amerikából hazatérve Bakonycsernyére érkezett. Mihók testvér bizonyságot tett arról, amit Isten az életében cselekedett, és különös hangsúllyal beszélt a Szentlélek erejéről és ajándékairól.
A húsvéti bakonycsernyei alkalomra a csetényi baptista testvérek is meghívást kaptak fúvószenekarukkal. Mihók Imre ezen az alkalmon az Apostolok cselekedeteiben leírt pünkösdi eseményekről prédikált, és arról tanított, hogy a Szentlélek-keresztség ígérete ma is valóság.
A prédikáció nagy hatással volt a csetényi résztvevőkre. Hazatérve arról beszéltek, hogy a szolgálat közben olyan megnyilvánulásokat hallottak, amelyek számukra korábban szokatlanok voltak. A lelkesedés és az átélt üzenet hamarosan továbbterjedt.
Néhány héttel később Mihók Imre Jakab Sándor, akkori baptista vezető meghívására Cseténybe is ellátogatott. Az alkalom során nemcsak az imaház, hanem annak udvara is megtelt. A jelenlévők közül sokan vágyakozni kezdtek arra, hogy személyesen is megtapasztalják Isten jelenlétét és a Szentlélek munkáját.
Az alkalmakat nagy öröm és éneklés kísérte. Mihók Imre több éneket is tanított, amelyek közül néhányat később már nemcsak a gyülekezet tagjai, hanem a falubeliek is énekeltek: beszámolók szerint az énekek idővel a faluban, sőt a mezőkön is felcsendültek.
Így bontakozott ki az a lelki folyamat, amely nem csupán egy-egy alkalomhoz kötődött, hanem hosszabb időre meghatározta a környék hívőinek életét. A pünkösdi tanítás és a Szentlélek munkájának hangsúlyosabb megtapasztalása új fejezetet nyitott Csetény lelki örökségében. Akik átélték Isten munkáját, úgy érezték, hogy az örömről és a megtapasztalásról nem hallgathatnak.
Száz év szolgálata
Az elmúlt száz év során a közösség életét nemcsak az istentiszteletek és a lelki ébredések formálták, hanem a közösen végzett szolgálat is. Elődeik összefogással építettek és újítottak, együtt adtak hálát, valamint ifjúsági és testvéri találkozókat szerveztek.
A zenekari és énekkari szolgálatok, az ifjúsági dicsőítés és a gyermekek között végzett bibliai munka mind ugyanazt a célt szolgálták: hogy Isten nevét felmagasztalják, és az Ige élő módon legyen jelen Csetényben.
A jubileum ezért nemcsak egy intézményi vagy történelmi évforduló. Egy olyan örökségre emlékeztet, amelyet generációk adtak tovább egymásnak. Voltak imádkozó édesanyák és édesapák, hitben járó testvérek, szolgálók és lelkipásztorok, akik akkor is ragaszkodtak Istenhez, amikor még nem láthatták, mivé lesz mindaz, amit hitben elkezdtek.
Az előttünk járók nem azért dolgoztak és imádkoztak, hogy egyszer majd egy századik évfordulót ünnepelhessenek. Azért tették, hogy legyen egy nép, amely utánuk is Istent követi.
A múlt és a jövő között
Az ünnepi alkalom egyik fontos gondolata Ézsaiás 58,12 üzenetéhez kapcsolódott: „Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra.”
A száz év így nem lezárásként, hanem összekötő kapocsként jelenik meg. Hídként, amely összeköti a múltat a jelennel és a jövővel. Az örökség nem merev emlékké válik, hanem lehetőséget nyit arra, hogy a következő nemzedékek tovább építsenek arra az alapra, amelyet elődeik hitben leraktak.
A jubileum ezért nem csupán azt a kérdést teszi fel, hogy mit tett Isten az elmúlt száz évben, hanem azt is: mit akar tenni közöttünk ezután?
A közös dicsőítést követően Isten Igéjét Földesi Tamás elnök szolgálatán keresztül hallgathatta a gyülekezet. A szolgálat alapjául a 103. zsoltár 1-2. verse és a 2Timóteus 2,2 szolgált. Ezek az igék egyaránt a hálaadásra, Isten jóságának felismerésére és a hit továbbadásának felelősségére irányították a figyelmet.
Isten ma is munkálkodik
Az elmúlt száz évre visszatekintve a gyülekezet elsőként a hálaadás hangján szólalhat meg. Hálát ad azért, hogy Isten mindvégig megtartotta a közösséget, és az évtizedek során pásztorokat és szolgálattevőket rendelt mellé, akik vezették, tanították és bátorították a testvéreket. A változó körülmények között is megtapasztalhatták, hogy Isten nem feledkezett meg róluk.
A jubileum ugyanakkor a jelen örömeire is rámutat. A gyülekezet ma is megtapasztalja Isten munkáját a dicséretekben, az imádságokban, a gyógyulásokban és azok életében, akik csatlakoznak a közösséghez. Van élet, van öröm és van szolgálat – a gyülekezet falain belül és azon kívül is. Ezt jelképezte a jubileumi alkalmon a Zengő Varázs Gyermekkórus szolgálata is.
Csetény 700 éves és a pünkösdi gyülekezet 100 éves története így egymásba kapcsolódik. Generációk jöttek és mentek, a körülmények változtak, a közösség élete is sokféle időszakon ment keresztül, Isten azonban hűséges maradt.
A gyülekezet ma is azt az örökséget szeretné tovább vinni, amelyet elődei hagytak rá: hinni Isten Igéjében, keresni a Szentlélek vezetését, szolgálni egymást és a településen élőket, valamint továbbadni a következő nemzedéknek azt a reménységet, amelyet maga is kapott.
A jubileumi ünnep közös ebéddel zárult, amely tovább erősítette a közösségben megélt testvéri kapcsolatokat.
A 100 év tehát nem egy út lezárása, hanem sokkal inkább egy újabb kapu: lehetőség arra, hogy a múlt örökségéből erőt merítve a jelenben hűségesen szolgáljunk, és reménységgel tekintsünk a jövőbe.
A gyülekezet Krisztus teste: él, formálódik, szolgál, és várja vissza Urát.
