Az idei Krisztus Harcosai tábor egy új helyszínen, a Hatvan – Nagygombos határában működő Egri Airsoft Sport Egyesület pályáján került megrendezésre.

Ismét számos gyülekezetünkből érkeztek a bátor harcosok, akik vállalták, hogy teljesítik a három napos, fizikai és szellemi megmérettetést. Sőt az idén egy református testvérünk is jelentkezett és sikeresen teljesítette a férfias küzdelmeket. Valóban megmutatkozott, hogy közösségben, együtt képesek vagyunk átlépni a magunk által húzott képzeletbeli határainkat, még egy meglehetősen puritán körülmények között megrendezett hétvégén is.

A csapat nagy része már csütörtökön megérkezett a helyszínre, ahol a sátrakat, hálózsákokat átvéve egy rövid betekintést kaphatott arról, hogy mire is számíthat az elkövetkezendő három napban.

Filó László táborvezető péntek reggel felszerelés-kiosztással, majd egy közös imával nyitotta meg az újabb, immár a negyedik Krisztus Harcosai tábort. Istenünk védelmét és vezetését kérte a három napra és az otthon maradt szeretteinkre. A táborban betartandó szabályok ismertetése után a jelentkezők egy reggeli fizikai állóképességi tesztet hajtottak végre, mely kellő bemelegítéssel szolgált, hogy a későbbi sérüléseket elkerüljék. A mentorok bevezették a férfiakat az improvizált menedék építés rejtelmeibe is. A résztvevők akkor még nem is sejtették, hogy ezen ismereteket már aznap éjszaka gyakorlatban is alkalmazni fogják.

A délelőtt még nem ért véget, hiszen a fáradt harcosok D. Nagy Gábor testvérünk előadását hallgatták meg a „férfi jellem” vonatkozásában, ahol fontos hangsúlyt kapott a szellemi fegyverek használata is úgy, mint a hit pajzsának használata, mellyel magunkat, családunkat, gyülekezetünket, egyházunkat tudjuk különböző módon megvédeni. Legalább ilyen fontos hangsúlyt kapott az ige kardjának használata is. A nap további részében a résztvevők elsősegély-nyújtási alapismereteket is tanultak, melyet szükség esetén a hétköznapi életben is alkalmazhatnak. A napot közös szalonnasütéssel, tábortűzzel, dicsőítéssel (melyet Pintér Dániel vezetett a tábori alkalmak során), istentisztelettel (amit Szőke Péter tábori lelkészünk igehirdetésével [Az áldás esője a látással kezdődik – 1Királyok 18,41-45.]) zártunk.

Azaz zártuk volna, ha nem kellett volna a szálláshelyről is gondoskodni. Úgyhogy a szálláshely előkészítése következett és a harcosok, a szabadban egy sátorlap alatt hálózsákban töltötték az éjszakát, a helyenként 6-7 Celsius fokos hajnali hidegben. A teljes éjszakai alvás azonban senkinek nem adatott meg, hiszen a tábor folyamatos védelmét is meg kellett szervezni, ezzel is kialakítva a felelősségvállalás fontosságát. Felelősséget vállaltak azért, hogy amíg ők az őrhelyükön állnak, addig a többiek biztonságban pihenhessenek.

Szombaton reggel hajnali öt órakor „frissen és üdén” ébredve kezdtük meg reggeli tornánkat! Majd a reggeli istentiszteletünket követően, megkezdődött a felkészülés második napja, amely során az airsoft csapatépítő játék rejtelmeibe tekinthettünk be. Ezen felkészülés során a kijelölt csoportvezetők felfigyelhettek arra, hogy nem is olyan könnyű az embereket egy irányba, egy cél érdekében, motiváltan vezetni. A kezdeti nehézségeket leküzdve a nap végére egy jól szervezett, bátor, kezdeményező, másikra odafigyelő, erős csapat állt össze.

Erre a helyi, nem keresztény airsoftosok is felfigyeltek, és igazán elismerő szavakkal respektálták a csapat munkáját, szervezettségét, fegyelmezettségét. A felkészítést megszakítva Baráti Róbert bátorító üzenetét hallgattuk meg a „A férfi és az Isten kapcsolata” témában. Az éjszakát egy igazán finom marhagulyással kezdtük, szeretetvendégség formájában, ahová a helyi airsoft csapat tagjait is meghívtuk. A közös vacsorát közös dicsőítéssel, és az Isten igéjének a hirdetésével zártuk, ahol a Lukács 5,17-20 alapján arra a kérdésre kerestük a választ, hogy valóban ismerjük-e Jézust?

Vasárnap hajnali öt órakor fáradtan indultunk, de a bajtársak bátorító szavai erőt adtak mindenkinek a nap elkezdéséhez. Ez a nap másként indult, mint a többi, mert az Úr Isten szent napja volt. A harcosok a vasárnapi pihenőnapot kihasználva, a megtömött hátizsákjaikkal és 2 db hatalmas farönkkel a vállukon indultak meg a reggeli istentisztelet helyéül szolgáló dombra. Az igehirdetést Szőke Péter és Filó László vezette, ahol a szolgálatukban nagy hangsúlyt kapott, hogy soha ne tévesszük szem elől a bázispontunkat: Jézus Krisztust.

Ahogy hangzott Isten dicsérete és az igehirdetés, addig páran a háttérben az általunk felvitt rönkökből egy keresztet ácsoltak össze. A fejszecsapások a rönkökön, a kalapács hatalmas hangja ahogyan a szegeket ütemesen üti be a fába, egy mély, lelkünket megrendítő érzést váltott ki belőlünk. Mélyenszántó lelki hatást gyakorolt ránk, ahogy közösen átérezhettük egy rövid időre Jézus Krisztus értünk hozott keresztáldozatának fájdalmát. Az alkalom után Szabó Iván lelkipásztor testvérünk osztotta meg velünk a felelősségről szóló üzenetét.

Az idei tábor is egy igazán különleges tábor volt, ahol megtanultuk, hogyan küzdjünk egyénileg és csapatban, egymásért és ne egymás ellen. Megtanultuk, hogyan védjük meg magunkat és a ránk bízott társainkat, és ha eltévednénk az úton, hogyan és miként találjunk vissza Jézus Krisztushoz.

Hadd osszak meg az olvasókkal pár visszajelzést a táborozók részéről: „Az előadások, fizikai küzdelmek és a közös lelki gyakorlatok kihoztak a sivatagból, a mézzel folyó friss erdőbe, tisztásra. A tábort lelki magaslatokon és fizikai völgyekben éltem meg.”

„Számomra fontos üzenet volt az, amikor vasárnap hajnalban cipeltük fel a hegyre a farönköket, és ezalatt a társaink megfogták az ösvényre hajló ágakat, hogy mi, akik a nagyobb terhet cipeltük, könnyebben tudjunk előre haladni. Ez számomra azt jelentette, hogy nekünk is így kellene a vezetőinkhez hozzáállnunk. Segíteni azokat, akikre több felelősség/teher bízatott. Nem pedig a „partoldalról” kritizálni.”

„Lélekben kitartani, és nem feladni, amikor már úgy éreztem, hogy nem fog menni.”

„Fontos, hogy meglássuk, és megismerjük magunkat, hogy valójában sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Nem ott van a vége a határainknak, ahol már nem „kényelmes”, a továbbiakhoz csak jó motiváció kell.”

Minden férfi társamat hívom a következő táborba, hogy részese lehessen ennek a kemény, de csodálatos tréningnek, amelynek a tanulságait az életében, családjában, munkájában, gyülekezetében egyaránt hasznosíthat majd.

Tóth János
MPE Krisztus Harcosai Férfi Misszió