„Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahová fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem!” (Zsolt 84,4)

Minden embernek szüksége van egy helyre, ahová vissza tud vonulni, ahol meg tud pihenni a rohanó mindennapok forgatagából. Szüksége van egy kis csöndre, nyugalomra, lehetőségre, hogy erőt gyűjtsön az előtte álló kihívásokhoz és rendezze a gondolatait, a szívében kavargó érzéseket. A keresztény embernek ez a hely Isten közelében, az Úr jelenlétében található meg.

Koráh fiai a 84. zsoltárban arról írnak, hogy mennyire szeretnek Isten házában időt tölteni, hozzá közel lenni. A zsoltárt olvasva elénk tárnak egy képet arról, hogy miért szeretnek az Úr közelében lenni, mit csinálnak az Atya udvaraiban és ez milyen hatással van rájuk. Alig várják, hogy Isten házában lehessenek, ahol testük és lelkük ujjongva szólítja meg az Atyát.

A zsoltárt olvasva érezhető, hogy felpezsdül minden azon a helyen, feléled az, aki meg volt fáradva, vigaszt kap a szomorú, otthonra talál az, aki nem találja helyét a világban. A veréb és a fecske is otthonra lel a Seregek Urának oltárainál. Olyan jó tudni, hogy van egy lelki hajlékunk és van egy Atyánk, akihez tartozunk, nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magunkra hagyva, nem vagyunk árvák. Hálásnak kell lennünk ezért az ajándékért!

Koráh fiai alig várták, hogy bemenjenek az Úr udvaraiba. Tudták, hogy azon Isten dicsőítése közben felfrissülnek, erőt meríthetnek, úgy ahogy a gyermek az atyai házba való hazatéréskor. Ne felejtsük el, hogy hol van a mi otthonunk, és azt se feledjük, hogy mi is a mennyei Atya gyermekei vagyunk!

Gurzó János